Tuesday, 14 October 2008

Az oktatás problémái: a hallgatói attitűd

Sokan vannak, akiket maga a természet hagyott cserben felfogóképesség dolgában -- annyira, hogy még a könnyű dolgokat is csak alig tudják értelmükkel megragadni. Nekem úgy tűnik, két fajtája van ezeknek [az embereknek]. Mert vannak azok, akik --bár tompaságukkal tisztában vannak-- mégis a tudásra törekszenek, fáradozva, ahogyan csak erejükből telik, és szüntelenül a tanulással foglalkozva, akaratuk eredményeképpen érdemlik ki azt, amivel munkálkodásuk eredményeképp nem rendelkeznek.

Mások, mivel úgy érzik magukról, hogy semmiképpen sem képesek a legnagyobb dolgokat megragadni, a legkisebbeket is elhanyagolják; és mintegy tompaságukban biztonságosan nyugodva annál inkább elveszítik az igazság világosságát a legfőbb dolgokban, minél inkább elkerülik azoknak az apró dolgok megtanulását, amelyeket megérthetnének. Ezért mondja a Zsoltáros: „Nem akartak érteni, hogy helyesen cselekedjenek.” [Ps 34] Ugyanis nagyon más dolog nem tudni és nem akarni tudni. A nem-tudás ugyanis a gyengeséghez tartozik: a tudás elutasítása viszont a rossz akarathoz.

Van az embereknek egy másik fajtája is, akiket a természet gazdagon ajándékozott meg felfogóképességgel (ingenio) és könnyű hozzáférést adott az igazsághoz. Esetükben --noha felfogóképességük páratlanul erős-- nem mindenkinek ugyanolyan az erénye (? virtus) vagy az akarata, a gyakorlatok és a természetes értelmet kiművelő tanítás miatt.

Mert sokan vannak, akik e világ ügyeibe és gondjaiba a kelleténél jobban keverednek bele, vagy a test vétkeinek és vágyainak átadva magukat, az Istentől kapott tálentumot a földbe rejtik és abból se a bölcsesség hasznát, se a jócselekedetek kamatját nem vonják le -- ők igazán útálatosak.

Másoknál viszont a családi vagyon szűkössége és a kevés pénz csökkenti a tanulás lehetőségét. Őket viszont, úgy hisszük, teljes mértékben ez a körülmény a legkevésbé sem mentheti fel; hiszen azt látjuk, hogy sokan, akik éhesen, szomjasan, ruhátlanul fáradoznak, eljutnak a bölcsesség gyümölcséhez. És mégiscsak más az, amikor nem vagy képes tanulni (vagy hogy igazabban mondjam: nem vagy képes könnyen tanulni), mint hogy valaki képes és [ugyanakkor] nem akar tudni. Mert amint dicsőségesebb dolog kedvező lehetőségek híján, egyedül az erény által megragadni a bölcsességet: így bizony annál rútabb jó felfogóképességgel gazdagságban dúskálni és semmittevésben tompulni.


(Írta a képen látható magister valamikor az 1120-1130-as években)

1 comment:

Anonymous said...

Kiraknám, feldolgoznám, magamba néznék. Persze minden kollektivitáshoz először én vagyok az odavezető út. s a dolgok mit sem változtak.Sajnos.Vagy nem?Igazából ne jöjjön aki nem akar valamit megmutatni. Mert anélkül minek?