María Elena Walsh: El show del perro salchicha (Virslikutya Show)*
A jóltáplált, gömbölyű Virslikutya
napfürdőt vett a tenger peremén
fején tengerészsombreróval és
egy szál nyakörvvel a fürdőruha helyén.
Egy álomszuszék sirály arra lebeg
kancsal szemével aggódva kémlel
keres és kutat és fürkész és töpreng
hogy hogy áll a helyzet az ebéddel.
Hirtelen lecsap, mert felfedezni vél
valami kövér virsli-szerű csodabogarat:
csak annyit mond: „nini!”, a csőrét nyitja ki
és már viszi is, mint a snecihalat.
Virslikutya angol hidegvérrel tűri,
gondolván, hogy helikopteren repül
a jómadár csőrében, mint a függőágy ölében
a felhők között és a tenger körül.
Így vitorláznak egész a fészekig
ahol a fiókák már türelmetlenül
várják a falatot, amivel megcsalatott
az anyjuk, mert nem mindig minden sikerül.
A fióka reklamál, hogy megáll a kanál:
„Mama, becsapott téged ez a falat.
Nagyon kutyaszerű máma a reggelű:
hogyha belecsípek, ugat és harap.”
Sirálynéba menten beleáll az ideg,
ahogy Virslikutya bokán harapja:
a pofonláda nyílik kinek-kinek,
röpül a szőr és toll jobbra-balra.
Sirály asszonynak egy monokli a szemén,
Virslikutyának egy kék dudor a fején:
ennyivel lett végül ki-ki gazdagabb
meg egy tanulsággal, itt van, hallga csak:
Aki a partra napozni megy,
fogjon gyanút, hogyha repül,
és legfőképpen öltözzék olyképpen
hogy el ne vigyék eledelül.
*virslikutya a.m. tacskó.
A dalt fordította studiolum, kiadta A Wang folyó versei oldalon, ahonnan Ofellus átvette.
Sunday, 29 November 2009
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment