A nézők véleménye megoszló: egyesek a kegyelem jeléül felemelik a kezüket, mások lefelé fordított hüvelykükkel a vesztes kivégzésére szavaznak. Ilyen esetekben a döntés rendszerint nem önkényes kegyetlenségen alapul: nagyon szigorú igazságérzet diktálja ... Ha a gladiátor gyávának mutatkozott, vagy csak tessék-lássék, különösebb akarás nélkül harcolt, a tömeg ragaszkodik a halálos ítélethez; ha viszont sokáig bírta, minden erejét beleadta ... s különösképpen, ha vereségében a balszerencse játszotta a főszerepet, a legyőzöttnek sok esélye van rá, hogy ép bőrrel megússza.
Az editor, megállapítva, hogy a halált jelentő szavazatok többségben vannak, határozott mozdulattal a föld felé böki hüvelykét, és odakiáltja az oplomachusnak: Jugula! Ettől a pillanattól a két gladiátor mozdulatai, mint valami szertartásban, úgy fonódnak egybe: a győztes otthagyja pajzsát, és karddal a kézben közelebb lép, miközben a thrák, aki idáig meg sem mozdult, gugoltából féltérdre emelkedik, s támasztékul, közvetlenül a térd fölött, megragadja hóhérja lábát; a másik viszont szabaddá vált karját feléje nyújtja, nekifeszíti a sisakjának, hogy a thrák feje ne mozdulhasson -- és kardja máris áldozata torkába mélyed. ...
A gladiátorokat ugyanis éppen úgy megtanították meghalni, mint harcolni. ... Cicero és Seneca is különös nyomatékkal hangsúlyozzák, hogy a közönség megbecsülését csak az a gladiátor érdemli ki, aki az utolsó pillanatban is úrrá tud lenni reflexein: kezét nem kapja a kard vagy az arca elé, nem húzza be a nyakát, nem rándul össze, s a fejét sem húzza gyámoltalanul félre. Értenie kell hozzá, hogy izmaira ráparancsolja az alapszabályt, melyet a lanista annyiszor darált el a gyakorlaton: odatartani a torkot az ellenfélnek; ha kell, nyakhoz illeszteni a kardot, mely a fáradtságtól reszket a győztes kezében, és végül, ahogy Cicero mondja, „teljes testtel” fogadni a döfést. A gladiátorok feltett sisakkal haltak meg; ha levetik, a saját emberi arcukat mutatták volna meg, a játékot rontva el vele.
A gladiátorokat ugyanis éppen úgy megtanították meghalni, mint harcolni. ... Cicero és Seneca is különös nyomatékkal hangsúlyozzák, hogy a közönség megbecsülését csak az a gladiátor érdemli ki, aki az utolsó pillanatban is úrrá tud lenni reflexein: kezét nem kapja a kard vagy az arca elé, nem húzza be a nyakát, nem rándul össze, s a fejét sem húzza gyámoltalanul félre. Értenie kell hozzá, hogy izmaira ráparancsolja az alapszabályt, melyet a lanista annyiszor darált el a gyakorlaton: odatartani a torkot az ellenfélnek; ha kell, nyakhoz illeszteni a kardot, mely a fáradtságtól reszket a győztes kezében, és végül, ahogy Cicero mondja, „teljes testtel” fogadni a döfést. A gladiátorok feltett sisakkal haltak meg; ha levetik, a saját emberi arcukat mutatták volna meg, a játékot rontva el vele.
Auguet, Kegyetlenség és civilizáció: a római játékok
Related
"It would seem highly unlikely that this individual was attacked by a lion or tiger as he was walking home from the pub in York 2,000 years ago." 80-nál több férficsontváz, sok fejetlenség. Gladiátortemető feltárása Yorkban, ahol a 4. (!) századig megmaradt a gladiátorjáték.
Gladiatorengattungen. A gladiátorok fajtái, a precizitás kedvéért a német wikiből.
No comments:
Post a Comment