Talált idézet: Spiró (2009)

Néhány gondolat egy régi interjúból Spiró Györggyel. Már csak a cigány-magyar polgárháború említése miatt is érdemes megjegyezni az időpontot: 2009. május.* Spiró ekkor a Feleségverseny c. regényén dolgozik.

[Alföldi Róbert mint rendező]

- Ha megkeresné, mondjuk, Alföldi Róbert, hogy az új regényéből írjon neki egy drámát, átírná?

- Neki nem írok. Az egyik darabommal nagyon nem szép dolgokat művelt, úgyhogy neki nem írok többé. Beleírt tőlem idegen szövegeket az Ahogy tesszük-be, pedig óvtam tőle, sőt nagyon kértem, hogy ne tegye. Mégis megtette a hátam mögött. A végére berakott egy magyar népi táncot, és szélsőjobbosnak állította be a táncost. Ez borzalom, ezzel én mélységesen nem értek egyet. Amíg játszották, a színészek miatt nem szólhattam. Most már nem játsszák, meg hát Alföldi a Nemzeti igazgatója lett, most már elmondhatom. Egy élő szerző művébe beleírni hülyeségeket, ami miatt aztán a szerzőre uszulnak, hát az nem megy. Az meg végképp nem megy, hogy a magyar népművészet művelőjét lefasisztázzák. Ilyen otrombaságot! Nem is értem.

[cenzúra régen és most]**

- Ha nem is mondta így ki, de sugallta, hogy ön szerint ma ugyanúgy létezik cenzúra, mint a hatvanas-hetvenes években, csak ez már az üzleti szempontok, a megtérülés cenzúrája. Ez rosszabb, mint amaz? Visszamenne abba az időbe?

- Ez becsapós, mert az ember akkor fiatal volt és egészséges. Abban a korszakban elég keményen cenzúráztak. Engem is cenzúráztak, olykor egy időre minden művemet betiltották, de persze másokét is. De megtanultunk ezzel együtt élni, pláne miután az ember kiismerte a cenzúra természetét. Orosz cári típusú cenzúra működött a szocializmusban Magyarországon. Nem minden cenzor volt művészetellenes, sok irodalombarát akadt közöttük, ők olykor segítettek, ha tudtak, és nem tőlünk féltek, hanem a másik cenzortól, aki följelenthette őket. Most nem úgy van cenzúra, mint akkor, hiszen bármi megjelenhet, megpályázzák valamilyen kuratóriumnál, pénzt kapnak rá, kiadják, legföljebb a szerző nem kap érte semmit. De az ilyen könyv nem feltétlenül jut el az olvasóhoz. Nem veszi át a terjesztő, vagy csak ötven példányban, és az emberek gyakran meg se tudják, hogy létezik. Születnek nagyszerű művek, de fogalmuk sincsen azoknak, akik egyáltalán még olvasnak műveket, hogy megjelent és érdemes megvenni.

[a rövidített szépirodalmi szövegekről]

Én azzal sem értek egyet, amit szerencsétlen Radnóti Miklós csinált pénzért, mert az éhhalál fenyegette - lerövidítette a Don Quijoté-t. Gyerekkoromban azt a változatot olvastam, persze a rövidítés ténye nem volt feltüntetve, és nem értettem, miért unom annyira. Később kiderült, hogy töredéke az eredeti műnek.***

------

forrás: http://www.origo.hu/kultura/20090525-spiro-gyorgy-feltem-magyarorszagot-interju-a-fogsag-irojaval.html?pIdx=2 

* vagyis egyrészt a meglehetősen különös és homályos cigánygyilkosságok után, másrészt a 2. Gyurcsány-rezsim végnapjai, a tragikomimus miniszterelnök-casting és Bajnai friss trónravergődése után.

** amint a közelmúlt szólásszabadságot stb. követelő tüntetései mutatják, kevesen tudják a következő egyszerű dolgot: "A sajtószabadság is a véleményszabadság körében kap alkotmányos védelmet. A sajtószabadság érvényesülése az államtól elsősorban tartózkodást követel meg. Ennek két vetülete van: a cenzúra tilalma és a szabad lapalapítás lehetősége." -- vagyis kb. ennyi a sajtószabadság (Közig. szakvizsga, Ált. közig ismeretek, I. modul: A kpti áll. szervezetek rendszere, 1. hatályosított kiad., 2016)

*** Spirónak itt is igaza van, és ezt a minősíthetetlen anyagot a 80-as években is kiadták (újra a rövidítés elhallgatásával, talán a Móra).