Németországot megérteni nem könnyű még innen sem, pedig ősi szövetségesünk, érdektársunk és kizsákmányolónk. Pláne azt a kora-20. századi Németországot, ahol négerek legfeljebb nagyvárosi jazz-bárokban fordultak elő, törökök, afgánok meg szírek nagyjából sehol se, a berlini báli szezonban a teljesen ismeretlenekkel zajló alkalmi szekszuális kalandok (majdnem 100 évvel a tinder előtt) teljesen bevett szokás volt (Szentkuthy meséli). És ez volt az ország is, ahol a filmhíradó a náci tömegrendezvényeken még létező, bonyolult népviseletben megjelent nőket tudott felvenni. És ez még mindig ugyanaz az ország, ahol az enyhén degenerált, enyhén vérfertőző Thomas Mann írta a maga hosszadalmas regényeit (110 oldal Varázshegyet 30 oldal Móricz Zsigáért!), meg a sokkal kevésbé elismert testvére, Heinrich Mann, az Alattvalót (Musillal meg Ottlikkal együtt olvasandó alapmű a korhoz). És ott a kultikus német irodalom kultusza, a dögletes nagyságú Goethével, a balliberális Heinével, az endékás E.T.A. Hofmannal, meg az egész középkori német irodalommal. Szóval itt volt ez a Németország (most is itt van, csak ez nem az), amire a legjobb szó, amit találni tudok, az unheimlich (amit így világított meg egy oktatóm valaha, szemben a szótárral: 'érdekes, érdekes, de igazából nem lennék ott'). Idegenség, észak-fok, máshogy hidegek az emberek, klirren die Fahnen.
Kurt Hielscher német fotós volt, aki a harmincas évek legelején fotózta Németországot (is. Tájképfotós volt, számos európai országban készített festői tájfotókat). Ezek a képei azért érdekesek, mert a velük élő középkort mutatják, a kora-20. századi keresetlen, életközeli állapotában. Ha jelentene bármit az 'organikus építészet' (a Makovecz-féle sátánista antropozófus majomkodáson túl), akkor ez lehetne az. Ma talán Japánban és a vidéki Angliában látható még az, hogy a nagyon régit toldozgatják (lakóépületet beleértve), de a gerenda négyszáz éve a helyén van. (A tengelyhatalmak nem bombázták gyújtóbombával a brit szigeteket, Japánban pedig az amerikai gyújtóbombák ellenére elég sok emlék megmaradt*).
A kövezet cementes pótlásáért pontlevonás, de az a Fachwerk és az az üvegablak nagyon akkurátus, nekünk Erdélyben megmaradt gótikus templomokért kell ilyesmikért szaladni.
Csudálatos ácsolat, Fachwerk falazat.
Csudálatos raktárépületek (mint az elhelyezkedésből és a szerkezetből is sejthető), történetesen sóraktárak Lübeckben, 1579-1745 köztről (itt Salzspeicher-nek nevezik ezt a 6 épületet, a folyó neve Trave, és ebben a városban nevelkedett Th. Mann is). Most is állnak, csak a környezetük nyomasztóan, németesen rendezett.
*
 |
| O. Stone -- P. Kuznick, Amerika elhallgatott története (Kossuth, 2014). |
No comments:
Post a Comment