Üvegáru, iparművészet

A római (és poszt-római) üvegművészet (üvegpaszta, öntött üveg, fújt üveg, monokróm üveg, polikróm üveg, mozaik üveg, üveg üveg) termékei, ha nem tette tönkre őket a humuszsav, nyomasztóan és megalázóan nagyszerűek. Ott voltak ezek a régiek, körülbelül olyan technikai adottságokkal, mint a mai fekete-Afrikában, se computer, se wi-fi, se iphone, de sokkal nagyobb innovációs készséggel, egy kőből, fából, cserépből (és esetleg cementből) rakott univerzumban, fémeszközökkel és kemencékkel. Aztán megolvasztották a szódát és a homokot, adtak hozzá mészkövet vagy dolomitot, esetleg fémsókat, aztán csináltak valamit, rock and roll, a kedvük szerint.

És eltelik 1000-2000 év, és az eredmény itt van, majdnem úgy, mint új korában. Észak-itáliai üveg ivókürt a Metropolitan Museum állományából, 575–625 körülről. Vagy az ún. Portland-váza, a British Museum gyűjteményéből (i. u. 1-25). 25 centi magas. Áttetsző kék üvegen vésett opálos fehér üveg.

Vagy ez a tál (akkora, mint egy csészealj), a Louvre anyagából. Anyagában színezett. És üveg.

Egy alkalmasan megszállott blogger (ancientglass.wordpress.com) be is fotózta a Louvre antik üveganyagát (nem egyszerű dolog, a fenti kép a hivatalos oldalról van, azért ilyen szépen megvilágított). A lenti két kép az átlagos rajongó leképezési lehetőségeinek felel meg (a teremben természetes fény világítja meg az üvegárút). A felső egy másik mozaiküveg tál.