Édes Anna (intérieur)

Kosztolányi Édes Annájából az ötvenes években csináltak filmet, Törőcsik Marival. A korszellemnek megfelelően alakul a film: egyrészt történet ott szakad meg,  hogy elviszik a rendőrök a lakásból a cselédlányt (így a könyv vége lemarad, a doktor érettségitételes "keresztény humanizmusával" együtt, vagy talán pont' amiatt), másrészt a kommunista morál érezhetően rátelepszik Kosztolányi szociálisan is érzékeny humanista moráljára -- üldözött jófej forradalmárok, falusi ártatlanság, dagadt-tokás polgári, netán kapitalista elemek, megalkuvó munkásosztályi elemek és így tovább.** Fontos film (mármint annak, aki filmtörténész, vagy analfabéta és nem tudja elolvasni a könyvet), de azért önmagában annyira nem érdekes. 

Ami miatt érdekes lehet, az a látványvilág. A regény a 20-as évek elején játszódik: ez csak 30-35 év távolság a film forgatásáig, így a kellékesek és a rendező egészen hitelesen tudja ábrázolni a polgári lakás, a cselédlakás meg a kispolgári lakás adta milieut.* Itt még élő tudás volt, hogy a reakciós, a történelem szemétdombjára hajított burzsoá polgári elemek hogyan rendezték be a nappalit, mi szokott lenni annakidején egy konyha felszerelése, hogyan kell parkettát vaxolni (ez látható is a filmben) és így tovább. 

Sparheltre helyezett gázrezsó (városi gáz). A férfi mögött takarásban jégszekrény. Viaszosvászon terítők, üveg lámpabúra (mattfehér, vélhetően színes festéssel), fűszertartó polc porcelán fiókokkal.

Konyhabelső. Alul olajjal festett (monokróm) falfelület, fent gumihengeres festés. Hímzett falvédő, villanykapcsoló (forgókapcsoló, régibb és megbízhatóbb a billenőkapcsolóknál).

Savmaratott üveg ajtótábla szecessziós mintával (a nappali ajtaja), a falon szecessziós  minta.

Porvédő huzatok a kárpitozott bútorokon, tapéta és festmény a falon.

* az angol  Csengetett, Mylord? is ugyanezt a kort ábrázolja, a hitelességre törekedve.

** ehhez képest ironikus, hogy a kommunista ideológus Lukács (geb. Löwinger) György élete javát nem egy frissen épült szocialista lakótelepen élte, egy, a dolgozók számára racionálisan tervezett lakásban, hanem egy hasonló, vagy még ennél is nagyobbpolgári lakásban a Jászai Mari térnél (emlékskanzenének, az ún. Lukács-archívumnak a felszámolása kényes és aktuális akadémiai-politikai kérdés).***

*** egy apró, akaratlan adalék Lukácshoz egy interjúból a hű (és egyben egyre zápuló agyú) tanítvány Vajda Mihálytól (http://www.litera.hu/hirek/vajda-2-lukacsot-mikor-ismerted-meg): "az utolsó találkozásunkkor becsöngettem a lakására, és kivételesen nem a házvezetőnő nyitott ajtót, hanem ő maga." 1970/71-ben házvezetőnőt tartani semmiképpen nem a szocialista embertípusra volt jellemző.

Intérieur

Simon Brown egy londoni fotográfus, aki leginkább csendéleteket és szobabelsőket fotóz. A lenti,  képek* vélhetően a Romantic English Homes és Romantic Irish Homes c. kötetekből származnak. Azért kerülnek ide, mert nagyon szépen mutatják azt, ami nálunk egyszerűen lehetetlenség, hogy az amúgy (magántulajdonú) enteriőrben 18-19. és kora 20. századi elemek megmaradjanak és egymásra rétegeződjenek. Anélkül, hogy bombázásban kiégne, szovjet csapatok kifosztanák, téeszirodát létesítenének benne, szétlopnák, elbontanák, elhordanák stb. Anyaghasználat, textúra, rétegek (szerintem az utolsó képen az bizony eredeti William Morris-tapéta, helló arts & crafts, helló prerafaeliták).

 

.

.

Forrás: setdeco.tumblr.com

Őrületes Menőség! Baróti Szabó, Megjobbított 1-3!

Hát ezt is megértük! Íme hát fellelém véletlen' Baróti Szabó 3 kötetes kiadását 1802-ből (Baróti Szabó Dávidnak megjobbított, 's bővitett költeményes munkáji). Miért érdekes ez? Mert nagyon jó kis késő-18. századi szövegek, metrikusak, de tájnyelviek is; a költői nyelvéről meg még Arany mondta, hogy "új alakokkal mintegy természetesen megtömörült költői nyelv" (mármint hogy alakzatokkal). Tartalmilag nyilván az ember sejti, hogy mit várjon tőle --én valami Faludi-Virág Benedek-Berzsenyi-Kisfaludy-szerű dolgot várok, a Kazinczy majomkodása nélkül, akár közhelyeket is elegánsan és méltóságos dikcióval, Horácot magyarul, például. A Spenót is nagyon jó ajánlólevelet ad neki mint szerzőnek: 

"Vallásos meggyőződése mellett a nemesi-nemzeti eszmék visszhangoznak verseiben ... Műveltsége nem olyan mély, mint írótársaié, kik e század irodalomszervező munkáját végezték. A latinon kívül nem tudott más nyelvet, az aufklärizmus eszméit csak másodkézből, hallomásból ismerte ...  1795-ben a "jakobinus maszlag" ellen lépett fel." *

Ilyeneket ír ez az ember:

Baróti, Az halálról, részlet 

"Egy ő-néki fejér márvány nyak, líliom-homlok, friss rózsákkal el-űlt artza, pirossas ajak:

S tar fő, horpadtt szem, rántzos bőr, ritka fogakra szállott száj, völgy'el mély pofa, görbe deréb"

Baróti, A kevélységről

"A nagy hegyet tapodó 's egekig-nyúlt büszke fenyő-fa 

a rá fel-zúdultt szél erejére le-dől, a maga-hitt arbotz tenger fenekére le süllyed, 

amikor a tsólnok játszva megy a kis habon"

Baróti korai versei még különösen érdekesek az inverzió (inversio) nevű mondatalakzat miatt. Erről Arany János ír (Szabó Dávid c. tanulmányocskájában, ahol össze is szedegeti a legkarcosabb példákat); kb. azt mondja, hogy csodálja merészségét, meg a versnyelv fejlődése ebből lesz, de köszöni szépen, a maga részéről inkább nem követi. 

... De az ügyvéd nem szólhat, mivel az óda szerint:

Egy (mely torkom elállja) / Tehenet elnyeltem.

E kis idézetből is sajdítja már az olvasó, hogyan bánt költőnk a nyelvvel. Az „egy – tehenet” összetartozik. Nem javalom, de bámulom merészségét. Könyve teljes a legszokatlanabb szó-cserékkel. Igaz, hogy szórakási szabadságát, mérsékelt arányban, még rímes elődeitől örökölte, kiket, úgylátszik, jól ismert. A kötszók (de, sőt, mint stb.) a ki mely hátravetése, az a névelő kihagyása már Gyöngyösi előtt, nála s utána sem ritkaság. „Helyekbe sok búgond gyűlt volt a melyeknek. Áldozatnak tartá sőt azt kiönteni. Béfedett szívének de levonván kérgét. Véget vét a halál mert egyéb mindenben.” Gyöngyösi. De a mi ezeknél, mondhatni, kivétel: Baróti, öntudatosan, szabállyá teszi magának, s új inversiókra bátorkodik, minő a fentebb idézett, addig hallatlan szórend is. Lássunk még néhányat. „Elkomorodva valék első leveledre, verembe mint az esett farkas megkomorodni szokott.” – „Egybefagyott föld nyögne midőn.” – „Hat szál (mely az idén itten készüle) szövétnek már fogytára siet, már oda része nagyobb.” – „Bűn minden kárát mondani tudja ki meg?” – „Estefelé leveled második éri kezem.” – „Zápor után le felénk nap mosolyogva tekint.” – „És szabadíta ki fel.” – Ilyenek Szabónál, versei első gyüjteményében gyakoriak, nem is említve a kevésbbé felötlő, s nekünk már szokottá vált fordulatokat, rövidítéseket, újításokat.

--- mondja Arany János. (Az inverzió persze megint egy olyan dolog, hogy egyrészt az érthetőséggel való játék, a szintaktika túlfeszítése, másrészt [ha akarom,] csak az írásbelisége miatt különös [az élő beszédben is előfordul, csak nem tűnik fel], harmadrészt meg teljesen mindennapos a latin költői nyelvben [ha Barótinak tényleg a latin volt az idegen nyelv, akkor ez még viccesebb invenció az átvitele a magyarra], negyedrészt meg amolyan klasszikus műveltségi cenzus is -- Zrínyi még tudott olyat, hogy 'órám tisztességes csak légyen utolsó,' de ma ezt a regisztert még egy Esterházytól sem várható el ... miközben a magyar érettségin már az is az értékelendő feladatok része, hogy a diákok megértsék a szöveget, mint egy nyelvvizsgán). 

*És természetesen Baróti is egy olyan szerző, akit maximum válogatásokban lehet olvasni, mert 200 év alatt nem adták ki újra. (Természetesen ezt a munkát sem a szarba hempergetni való OSZK digitalizálta, hanem a BSB). 

Böjti szezon 2018

Hamvazószerdától kezdődött a negyvennapos böjti szezon. Hogy ez a 2. vaticanum óta mit jelent pontosan, azt nehéz kihámozni. Két dolog lepett meg: 1) a hivatalos katolikus álláspont sokkal liberálisabb valamit, mint amire számítottam, nekem igazán középkori (...) elképzeléseim voltak a dologról; 2)  ev. istentiszteleten (Kossuth Rádió) a tiszteletes úr evidenciaként kezelte, hogy a keresztény hívek ilyenkor valamilyen módon böjtölnek (pontosabban nem határozta meg). Mindenesetre itt és most megörökítem az utóbbi napok menüsorát, álljon emlékéül unortodox kézműves gasztrogerilla-konyhaforradalmamnak. 

- (p) főétek: heringfilé olajos natúr vöröshagyma-ágyon
- (sz) főétek: hagymás-káposztás sós tészta makrélafilével és száraz sajtszeletekkel, vörösborral
- (v) főétek: gyömbéres-currys-citromos felesborsó-főzelék heringfilével, vörösborral
- (h) főétek: kínai négykincs-mártás rizzsel (bolti), vacsora: kukoricás felesborsó-főzelék heringgel, vörösborral
- (k) főétek: egy darab sonkás-sajtos burek, kólával (bolti).

Meghalt Kallós

"91 évesen, szerdán meghalt Kallós Zoltán erdélyi néprajzkutató. A hírt a Kallós Zoltán Alapítvány illetékese közölte az MTI-vel. A neves néprajzkutató rövid szenvedés után válaszúti otthonában halt meg." 

Ez a szomorú, de nem igazán tragikus hír. Gyászba borul az egész népifejség, hatalmas életmű, hatalmas szolgálatot, többet tett, mint Bartók és Kodály, stb (és ez még mind igaz is). Itt csak a meghalás csudálatosan úri és irigylésre méltóan flegma módját (ami persze elsikkad a hivatalos kommunikációban) akarnók kiemelni: 1) 90 év után, 2) otthon meghalni, ráadásul 3) a saját szülőházában, plusz 4) hamvazószerdán, böjt kezdetén, a halandóságra emlékeztető napon -- ezt így, egybe!

Németország, damals

Németországot megérteni nem könnyű még innen sem, pedig ősi szövetségesünk, érdektársunk és kizsákmányolónk. Pláne azt a kora-20. századi Németországot, ahol négerek legfeljebb nagyvárosi jazz-bárokban fordultak elő, törökök, afgánok meg szírek nagyjából sehol se, a berlini báli szezonban a teljesen ismeretlenekkel zajló alkalmi szekszuális kalandok (majdnem 100 évvel a tinder előtt) teljesen bevett szokás volt (Szentkuthy meséli). És ez volt az ország is, ahol a filmhíradó a náci tömegrendezvényeken még létező, bonyolult népviseletben megjelent nőket tudott felvenni. És ez még mindig ugyanaz az ország, ahol az enyhén degenerált, enyhén vérfertőző Thomas Mann írta a maga hosszadalmas regényeit (110 oldal Varázshegyet 30 oldal Móricz Zsigáért!), meg a sokkal kevésbé elismert testvére, Heinrich Mann, az Alattvalót (Musillal meg Ottlikkal együtt olvasandó alapmű a korhoz). És ott a kultikus német irodalom kultusza, a dögletes nagyságú Goethével, a balliberális Heinével, az endékás E.T.A. Hofmannal, meg az egész középkori német irodalommal. Szóval itt volt ez a Németország (most is itt van, csak ez nem az), amire a legjobb szó, amit találni tudok, az unheimlich (amit így világított meg egy oktatóm valaha, szemben a szótárral: 'érdekes, érdekes, de igazából nem lennék ott'). Idegenség, észak-fok, máshogy hidegek az emberek, klirren die Fahnen.

Kurt Hielscher német fotós volt, aki a harmincas évek legelején fotózta Németországot (is. Tájképfotós volt, számos európai országban készített festői tájfotókat). Ezek a képei azért érdekesek, mert a velük élő középkort mutatják, a kora-20. századi keresetlen, életközeli állapotában. Ha jelentene bármit az 'organikus építészet' (a Makovecz-féle sátánista antropozófus majomkodáson túl), akkor ez lehetne az. Ma talán Japánban és a vidéki Angliában látható még az, hogy a nagyon régit toldozgatják (lakóépületet beleértve), de a gerenda négyszáz éve a helyén van. (A tengelyhatalmak nem bombázták gyújtóbombával a brit szigeteket, Japánban pedig az amerikai gyújtóbombák ellenére elég sok emlék megmaradt*).

A kövezet cementes pótlásáért pontlevonás, de az a Fachwerk és az az üvegablak nagyon akkurátus, nekünk Erdélyben megmaradt gótikus templomokért kell ilyesmikért szaladni.

Csudálatos ácsolat, Fachwerk falazat.

Csudálatos raktárépületek (mint az elhelyezkedésből és a szerkezetből is sejthető), történetesen sóraktárak  Lübeckben, 1579-1745 köztről (itt Salzspeicher-nek nevezik ezt a 6 épületet, a folyó neve Trave, és ebben a városban nevelkedett Th. Mann is). Most is állnak, csak a környezetük nyomasztóan, németesen rendezett. 

* 

O. Stone -- P. Kuznick, Amerika elhallgatott története (Kossuth, 2014). 

Üvegáru, iparművészet

A római (és poszt-római) üvegművészet (üvegpaszta, öntött üveg, fújt üveg, monokróm üveg, polikróm üveg, mozaik üveg, üveg üveg) termékei, ha nem tette tönkre őket a humuszsav, nyomasztóan és megalázóan nagyszerűek. Ott voltak ezek a régiek, körülbelül olyan technikai adottságokkal, mint a mai fekete-Afrikában, se computer, se wi-fi, se iphone, de sokkal nagyobb innovációs készséggel, egy kőből, fából, cserépből (és esetleg cementből) rakott univerzumban, fémeszközökkel és kemencékkel. Aztán megolvasztották a szódát és a homokot, adtak hozzá mészkövet vagy dolomitot, esetleg fémsókat, aztán csináltak valamit, rock and roll, a kedvük szerint.

És eltelik 1000-2000 év, és az eredmény itt van, majdnem úgy, mint új korában. Észak-itáliai üveg ivókürt a Metropolitan Museum állományából, 575–625 körülről. Vagy az ún. Portland-váza, a British Museum gyűjteményéből (i. u. 1-25). 25 centi magas. Áttetsző kék üvegen vésett opálos fehér üveg.

Vagy ez a tál (akkora, mint egy csészealj), a Louvre anyagából. Anyagában színezett. És üveg.

Egy alkalmasan megszállott blogger (ancientglass.wordpress.com) be is fotózta a Louvre antik üveganyagát (nem egyszerű dolog, a fenti kép a hivatalos oldalról van, azért ilyen szépen megvilágított). A lenti két kép az átlagos rajongó leképezési lehetőségeinek felel meg (a teremben természetes fény világítja meg az üvegárút). A felső egy másik mozaiküveg tál. 

"Enyhe alkoholizmusban szenvedtem már abban az időben, és nemigen tanultam" (talált idézet)

Az iskolával való kapcsolatom nagyon különös volt. A tanáraim egyrészt sokat foglalkoztak velem, másrészt kissé egyetemszerűen végeztem én a középiskolát, gyakran inkább az iskola mellé jártam, mint bele. Így aztán annak ellenére, hogy a tanárok részben szerettek és becsültek, mégis rúgtak egyik iskolából a másikba, mint a futball-labdát. Egyáltalán nem voltam könnyen kezelhető diák. Enyhe alkoholizmusban szenvedtem már abban az időben, és nemigen tanultam. Csak azt tanultam, ami érdekelt. És amelyik tantárgy nem vonzott, azokról szinte sejtelmem sem volt. Nem volt a tanáraimnak könnyű dolga velem, és hát középiskolás pályám ennek megfelelően elég viharos volt. 

Weöres Sándor

(Moldován Domokos: Magnetofonbeszélgetés Kodály Zoltánról Weöres Sándor és Károlyi Amy költőkkel. Forrás, 1972/3, 36-41)

Talált idézet (filatélia)

„A bélyeggyűjés kultúrája jól példázza az emberi lét egyéni és közösségi síkjainak természetes harmóniáját is. Az egyéni, személyes érdeklődés, szenvedély és gyűjtőmunka nélkül nincs bélyeggyűjtemény, a közösségi együttműködés nélkül viszont nincs valódi értékmércéje a gyűjteménynek, mi több: értő és értékelő közönség nélkül a bélyeggyűjtés elvesztheti legfontosabb ösztönző erejét és örömforrását.”

„Kultúrtörténeti szempontból a bélyeg az esztétikum és a praktikum, azaz az ember szépérzékének és hasznosság iránti igényének »szerelemgyermekeként« született a XIX. században.”

Kövér László házelnök úr beszédéből
a Nemzeti Bélyegkiállítás és Szalon (2017) megnyitóján***

* 2017. novemberének első hétvégéjén a Stefánia-palotában, Pesten. A MABEOSZ szervezte, és így akkora nagy event volt, hogy bélyegpár + blokkal tisztelte meg a posta, amik a Stefánia-palotát (tiszti kaszinó, neobarokk honvédségi objektum) ábrázolják. 

** A Közlekedés-sor néhány darabja papíron (1963-1964). Nagyon harmonikus, klasszikus forgalmi sor, egyes címletei (pl. a kék 4Ft-os) még a 90-es évek elején is forgalomban voltak. Egyes címleteket A Nagy Légrády tervezett. 
*** Állítólag ő is gyűjtő. Best president ever! Amúgy nem rossz kis gondolatok ezek, csak szokatlan  így leírva látni őket. (Fortsetzung folgt)

Talált idézet (Wahorn)

Eddig azt hittem, hogy a parasztok hülyék, azért élnek vidéken, mert buták, hogy vidéken nincs munka, nincs lehetőség stb. Rájöttem, hogy a parasztok nem hülyék, hanem mindent tudnak. Ismerik a természetet, a biológiát, meg tudják építeni a házukat, gondozni tudják az állataikat, megtermelik az életüket. Egy hatalmas hátránya van ennek a létnek: nem mehetsz szabadságra. Itt nincs megállás.

Megbíztak, hogy legyek a Jövő Háza igazgatója. Mindig érdekelt a technológia, és örökké a jövővel foglalkoztam, plusz, ugye Amerikából jöttem, ami – úgy gondoltam - a jövő. „K*rva jó, gyerekek, hazajövök, és olyan Jövő Házát csinálok nektek, hogy besz*rtok” –mondtam. Két hónap múlva kiderült, hogy ez az egész projekt egy ilyen SZDSZ-es kamu volt, egy pénzátalakító hely. Azt gondolták, hogy a vén f*sz alkoholista majd aláírja a 2,5 milliárdos költségvetést. De én – bár alkoholista vagyok – nem iszok 20 éve, akkor sem ittam. És voltak elképzeléseim a Jövő Házával kapcsolatban.

Wahorn András-interjú, HVG 2014, a fotón meg Wahorn egy ... műtárgya (helyszín: Sándor-palota kertje, 2017. XI. 4.)

P. Hispani, Commentaria super summulas

A koraújkori logikatörténet nem a legérdekesebb dolog. Képzeljük el, hogy Bayer Zsolt egyes-egyedül olvas Thomas Mann-t a sötét magyar éjszakában, erősen ürülőben lévő vörösboros palackjával, egymagában 93.000 négyzetkilométeren (plusz a légtér!). Az ő kozmikus magányánál már csak az kozmikusabb és magányosabb, amikor egy másik ember mondjuk Petrus Hispanus korai nyomtatásban megjelent kommentárjaiban keres valamit a googlebooks-on.

 

Petrus Hispanus bevezetője nagyon fontos tananyaga volt a logikaoktatásnak a 13. és 17. század közt. Rengetegszer kiadták, kommentálták, aztán azokat is kiadták, és mivel igazi tankönyvként használták, jól tele is firkálták őket a hajdani kollégák. Annakidején nem volt neonzöld, neonrózsaszín, neonsárga, neonnarancs szövegkiemelő filctoll (és nők se jártak egyetemre), így egyszerűbb eszközökkel kellett kiemelni a lényeget. Például aláhúzással. Vagy, fejlettebb módon: egy odamutató kézfej rajzával (az index mutatót, tartalommutatót is, de mutatóujjat is jelent).

Joannes Eck kommentárja. Itt már gyárilag, nyomdailag kerültek az indexek a margóra. A felső margón a hallgató kiegészítette a szöveget (a szabad művészetek összefoglalásával). Itt egy másik változatát is láthatjuk a kiemelésnek: nem aláhúzzák a szöveget, hanem áthúzzák, a betűket, középen. Felejtsük el a mai gyakorlatot, ahol az áthúzás a törlést jelenti (meg a heideggeri bohóckodást is az áthúzott szavakkal): ez itt egy korabeli kiemelési technika. Jellemzőbb azért, hogy piros tintával húzzák át a fekete betűket, a kontraszt jobb.

..

Egy másik jó technika, amikor a fontosabb mondatok kezdőbetűit emeljük ki. Itt a hallgatónak szerencsére volt piros tintája, amivel a főszöveg iníciáléját is meg tudta rajzolni, nem véletlenül van odanyomtatva az a betű. Minden szín számít: a tinta és a nyomdafesték fekete, a papír fehér (majdnem ezt tudják a kódexek is). A kiemelésnek hagyományosan a piros és a kék az eszköze (> post'irón!). (Ez itt elméletileg Joannes Dorp kommentárja Buridanus logikai értekezéseihez, de inkább tűnik egy P. Hispanus-kommentárnak, amit Dorp írt, a szakirodalom szerint is.) 

Jodocus és a gráf

Egy tökéletesen minimalista ex libris 1595-ből. 

[Iodocus Clichtoveus logikakönyve az 1534-1545 közt volt leginkább, többször is kiadva. Amolyan latinul már értő iskolásgyerekeknek szánt könyv, ma kb. egyetemi filozófia szak első-második éve, tudományfelosztással, terminusok tanával, satöbbi. Mivel a címe szerint Faber Stapulensis hasonló könyvét kommentálja, a dolog félrevezető: igazából van, ahol a saját szövegét is kommentálja (eltérő betűtípus!), de a kollega szövegét is így kezeli (mármint főszöveg/kommentár, és a kettő eltérő tipográfiával szedve). 

Végül megszerettem ezt a csúnyácska kötetet, mert a végén találtam benne annyi érdekességet. Például itt ez az ábra igazából egy diagramm, csak, mondjuk úgy, egydimenziós változatban. Ha a szöveget is olvassuk hozzá, akkor fel tudjuk rajzolni a gráfot, anélkül meg érthetetlen. (Most itt lehetne magyarázni a platóni diairetikus módszerről, de az szerintem túlságosan [kényszeresen] bináris, tehát rugalmatlanabb. Szerintem hülyeség is [a valóság elvégre bináris], de könnyen lehet, hogy éppenséggel a nyugati metafizikai-logikai gondolkodás egyik alapja).

Szóval a néző lát egy ilyen kétoszlopos listát szavakkal, és itt-ott paragrafusjelekkel. A korabeli olvasó meg fejben ki tudta tömöríteni, pláne, ha van papírja és ónceruzája vagy tolla. A szöveget úgy kell gráfosítani, hogy a jel mögött álló szó lesz a csomópont, az alatta álló 2-3 pedig a tőle leágazó csomópontok. Mivel a szövegszerkesztők nemigen támogatják a gráfrajzolást, egy icipicit tovább gördítve a gondolatot, kis kézügyességgel és absztrakciós készséggel valami ehhez hasonlóvá lehet kitömöríteni a fenti ábrát.

Hasonlóvá, de nem pontosan ilyenné (ez a rajz Vincentius Bellovacensis egyik modellje, "Auctor," Speculum doctrinale I, xviii). Ez mondjuk a másik, tartalmi szépsége a fenti szövegnek, hogy a 16. század elején egy igazi 13. századi tudományfelosztást közvetít. Persze ezt sem olvastuk sehol. 

Amúgy is egy nagyon érdekeske szerző. Leírhatatlan névvel. Hol az derül ki róla, hogy a Sorbonne könyvtárosa volt, aztán Tournai és később Chartres püspöke, hol az, hogy Luther egyik korai ellenfele volt (írt könyvet pl. a korban egészen cool 'Antilutherus' címmel!), hol az, hogy emellett kiadta Szent Bernát műveit, írt egy könyvet Areopagita teológiájáról, a googlebooks tele van a meghalásról írt könyvével is, írt Alexandriai Szt. Cirillről is. 

És ha ezt elolvassuk, akkor Steph. Carvisius Catena aurea-jából (1561) nem kell elolvasni a tudományfelosztást, mert nyilvánvalóan innen plagizál.

A' spanyol-országi változásokra (talált szöveg)

(Részlet egy 2017. okt. 9-iki levélből, amely a katalán események egy alternativ menetrendjét vázolja, koramodern modorban)


...
a királyi csapatok megszállják Katalónia stratégiai pontjait, a katalán állami tisztviselőknek esküt kell tenni a királyra és a monarchiára; aki nem teszi le, annak menekülnie kell, mert a királyi milícia vadászatot indít utánuk, hogy gályarabságra vigyék őket az Adriára.

Menekült katalán főnemesek tűnnek fel Szardinián és Szicílián, a francia állam informális támogatást ad a királyellenes-köztársasági katalán lázadóknak, akik gerillaharcba kezdenek a spanyol reguláris haderő ellen.

A baszkok tárgyalásokat folytatnak a földalatti köztársasági katalán hadsereggel, hogy a spanyolok kiűzése után önálló baszk fejedelemséget hozhassanak letre.

A franciák megzsarolják a katalánokat, hogy leállítják a fegyverszállítmányokat, ha engedik a Baszkföld kiválását, mert az a baszkok lakta Dél-Franciaországban instabilitást okozna.
...

[Mint emlékezetes, 2017. 10. 10-ét feszülten várta a világ, mert a katalán elnök azon a napon kiálthatta volna ki a katalán függetlenséget. Mindenki megrökönyödésére aznap nem derült ki, hogy kikiáltotta-e vagy nem. E bejegyzés írásakor az elnök Brüsszelben van, odahaza többévtizedes börtönbüntetéssel is várhatja, a katalán parlamentet feloszlatta a király, szavazások vannak tervben] 

2017. 10. 30.

2017. 11. 02.

Médium és adaptáció

(Ms Oxford Balliol 57 fol. 125rb. Fishacre Super Sent. II. dist. 23)

Kézműves konyhaforradalom (talált idézet)

Ez a disznóhájban párolt, 
velővel töltött 
káposztás ökörmócsing, ez valami remek! 
Bár kicsit talán puffaszt.

...

Ez nem édesség! Ez 
kappanzsíros tejszínnel gyúrt, 
fokhagymás vajban pácolt 
borsos tyúkbéltorta*
à la Columba!

[amikor gasztroforradalomról, újabb és újabb kézműves ételbárokról, a fővárosból a Balaton-partra exportált streetfood-trendről, hagyományos ételek "újragondolásáról" hallunk] 

*A tyúkbéltorta egy igazán zsigerien és hányingerkeltően undorító étel, de ráadásul az animációban perverz érzékletességgel van megrajzolva (ezt akkor szembetűnő, ha a néző már látott igazi tyúkbelet).

[A Hófehér az 1980-as évek legjobb felnőtteknek szóló magyar rajzfilmje. A későn született nézőknek meglepő lehet, hogy ezt a kicsavart, cinikus és gúnyolódó, sokban szürreális történetet nem az 1989 körüli "demokratikus átmenetet" követő szabad légkörben, hanem 1984-ben mutatták be a filmszínházak (különösen ha abból indul ki, amit ma tudni és gondolni illik a manapság "kommunista diktatúrának" nevezett késői Kádár-korról). Rendezte Nepp József (most, 2017 októberének elején halt meg), közreműködtek Romhányi, Körmendi, Bodrogi, Sztankay, Haumann és sokan mások. Mivel a korban  a gyufásdoboz még bevett reklámfelület volt, és a filmeket is reklámozták rajt (pl. Szerelem első vérig, Falfúró), a rajzfilm egyes szereplői (a törpék és Hófehér is) megjelentek gyufásdobozon is (a törpék a Disney-féle rajzfilm átültetett nevei helyett a hét napjainak a nevét viselik, egy újabb fricska a valóságnak).]