Friday, 30 June 2017

Szecessziós tapétatervek

Párizsi tapétatervek a 20. század első évtizedéből.*



* Az Isidore Leroy-féle cég számára. Forrás.

Friday, 16 June 2017

Gyűjtés: Búvár zsebkönyvek!

Itt tart a gyűjtemény most. A Búvár zsebkönyvek egy nagyon jó kis biológiai/term. tud. ismeretterjesztő sorozat volt -- kb. olyan alapsorozat, mint a sárga Albatrosz könyvek, a Modern könyvtár, a Világirodalom remekei vagy az Európa zsebkönyvek. Sok színes rajzzal, latin nevekkel és érdekes leírásokkal (vélhetően a gyerekek voltak a célközönség). Nagyon hasznos könyvecskék, ha nincs a háztartásban rendes növény- vagy állathatározó. A kisalakú, vékony kötetkék általában csoportosan fordulnak elő a a hetvenes-nyolcvanas évek gyermekeinek polcain, gyakran összekeveredve a Kolibri sorozat ugyanilyen formátumú darabjaival (pl. A győzelem fegyverei, Autók). Búvár zsebkönyvből rengeteg különféle van. Az ember nem is gondolná, mennyi. Tényleg.


Az internet előtti korban talán csak a könyvkiadó meg a könyvtárosok tudták, hogy hány darabos a sorozat.  (Bár a hátsó borítón általában fel vannak sorolva az adott kötet előtt megjelentek, de ez mindig csak részeredmény) Mint minden gyűjthetőnél, itt is vannak az alapvető, közismert darabok, mint, mondjuk, a Bogarak meg a Gombák, meg olyanok is, aminek az átlagos olvasó a létezéséről is csak véletlenül értesül, mint például a Medúzák, zsákállatok (a rendszerváltás korából). Az internetes források 65-67 (!) kötetről beszélnek, egy részletes listát, kiadási évekkel, ad a magyar wikipaedia itt. A helyzetet bonyolítják az újrakiadások (utánnyomások vagy javított kiadások), a számozott kötetek (mint Gombák és Gombák 1), és egyáltalán a felméretlen különbségek. Például a Legyek, hangyák címlapján nekem két rovar van, de egy másik kiadásén harmadikként egy poszméhet is rárajzoltak (ezen a linken egy címlapgyűjtemény). Valahány kötet állítólag a scribd.com oldalon fent van (fizetős felület, annak, aki szereti az ilyesmit), de le lehet tölteni a docplayer.com oldalról is, csak meg kell őket találni. De képernyőn nézegetni ezeket értelmetlen. Az alapsorozatot összerakni jó kis kaland és sok idő lesz. Mi szép is lenne, ha az első antikváriomban belefutnók a Gombák 2 vagy a Szitakötők, kérészek, hangyalesők kötetekbe!

Friday, 2 June 2017

Papier peint (panoramique)




Amikor Puskin írja Anyeginjét (1823-31!), ilyen volt a párizsi lakberendezési divat. Monokróm papírtapéta (camaieu a technika neve: csak egy szín árnyalataival dolgozik a nyomda, itt például héttel), amiből több tekercs ad ki egyetlen képet (méretezés: 57 x kb. 270 cm). Ennek itt a témája az antik görög ünnepek. Nyomtatta Párizsban a Dufour és Leroy cég, 1824-ben (a műleírás szerint), a téma: áldozat Bacchusnak. Fentebb a 25-ös, 24-es és 23-as tekercs. 


Franciául papier peint panoramique a neve ennek a terméknek. A Dufour cég (1797-1865) az egyik leghíresebb előállító volt. A korban komoly technikai háttér kellett ahhoz, hogy ezeket a tekercseket (többezer dúc!) megnyomják. Az eredmény: látványos, festői, falfestményhez hasonló tapéták, amelyek a fal egészét borítják, ismétlődés nélkül. Ami az ipar- és cégtörténetből érdekes, az kb. az 1804-1820 közti korszak, és annak is az eleje, amikor megjelenik ez a különleges tapéta ("rendes," ismétlődő mintájú tapétát is gyárt Dufour). A (neo)klasszicista ízlés a grafikai műhelyt vezető Mader-nak volt köszönhető -- olyan klasszicista-antik bárgyúságokról is készült sorozat, mint Psyché kalandjai (P. a fürdőben, P. megmutatja ékszereit nővéreinek, P. egy üveg vizet ad Vénusznak a Fiatalság forrásából, P. alászáll az alvilágra, blablabla, stb),  meg egy "mitológiai galéria" is, ugyanezzel a monokróm technikával (mindkettő 1814). De tapéta lett Cook kapitány útjáról (1804), a Boszporusz partjairól, Párizs látnivalóiról is, Telemachusról Calypso szigetén, az inkákról, Pál és Virginiáról (1824), a franciák itáliai hadjáratáról (1829) stb.


Psyche és Cupido "házassága", a történet vége. Népszerű história a 18. század vége felé, Canova is megszoborta egy elemét (Apuleius és az Aranyszamár a forrás). A tapétát L. Lafitte és M.-J. Blondel tervezte (eredetileg is a szürke árnyalataiban). Nagyon friss és cool dolog lehetett annakidején: elegáns rajz, életnagyságú figurák, a rajzolt enteriőrökben a korabeli empír bútorzat plusz mozaikok a feltárt Herculaneum és Pompei mozaikjai alapján. Ezek lentebb pedig a Párizs nevezetességeit bemutató 30 tekercs egy része (Victoria and Albert). Itt szürkében, mert archív fotó. Több változata is van a tapétának, mondja az internet, mert idővel az emberalakok ruháit a frissebb divathoz alakították és a lerombolt épületek helyére újakat illesztettek (Hausmann báró átalakításai előtt adták ki először).



És egy korabeli intérieur rekonstrukciójában ("Parlor from the William C. William House," Metropolitan Museum of Art).





Forrás: Ville de Paris / Bibliothèque Forney, honlap, Psyche innen, de kiindulásra a Gallica.bnf.fr a legjobb, a 'papier peint' kifejezéssel. Okosság: Encyclopedia of Interior Design, "Dufour et Cie".