Showing posts with label olvasás. Show all posts
Showing posts with label olvasás. Show all posts

Sunday, 17 September 2017

Talált kép: olvasás

Ebook-olvasásban korai okostelefonon

.

(Metszet Joshua Reynolds olajképe után. A modell, G. Baretti, irodalomkritikus. National Portrait Gallery, London)

Thursday, 9 June 2011

Talált idézet, olvasás

I merely say
that all reading for pleasure
is escape,

whether it be Greek,
mathematics,
astronomy,
Benedetto Croce,
or The Diary of the Forgotten Man.

To say otherwise
is to be an intellectual snob, and a juvenile
at the art of living.



R. Chandler, The Simple Art of Murder

Saturday, 25 December 2010

Blogok! Olvasás!

Az internet, az internet, az csupa betű!

Az egyik nagy haszna ennek a virtuális, villanyos világnak, hogy rengeteg jó szöveget lehet rajta találni. Például itt vannak ezek a blogok. A blogok jórésze persze érdektelen -- az "önkifejezés" csapda az írni tudó, de infantilis és narcista embereknek (vö. dekupázs-technika, üvegfestés).* Szerencsére vannak olyan blogok is, amiket felnőtt emberek írnak. Ehol van pár ilyen, amit lehet akár alternativ irodalomként is olvasni. A szerzőik persze csak szerzői néven ismert bloggerek, akik nem tagjai (vélhetőleg) egyetlen írói önérdekérvényesítő szervezetnek se, ergo nem is fognak híres halottakról elnevezett díjakat elnyerni. Ráadásul nem is ismert és nem is érdekes blogokon írnak, sose kerülnek a menőbb oldalak blogajánlóiba. Ami nem is baj, tulajdonképpen, sőt.**

" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFSjZFQJIoiZMB8fEQvfO4qi1iDo0XJIOXYeOpvVzt2akLebz6X11qRYXja21SznAk9WmFvImeTxBvWRAU8nWnaAkS4pTz3XVTY_ivo1VHIxhR610Hl-t21F5foWKPgRKY3M8cPfHeOng/s1600/color030.sJPG_950_2000_0_75_0_50_50.sJPG.jpg">
Íme, néhány olyan blog (egybeszerkesztve, hogy a szerző megtalálja, ötletszerű sorrendben), amiket Ofellus, ha lenne ideje, szívesen olvasna rendszeresen. Is. Irodalomként, -helyett, -mellett. Oral history, emlékezet, és effélék.

Gőzdóm. A honi falangista kispróza teljessége.
TájKép. Vizuális kultúra és élet.
Magyar idő. Magyeri rögvalóság, valahogy' a Cs----y Dénes-féle irányból szemlélve. Kocsmai beszélgetések, nagyot nézések, csöndek.
Inszeminátor blogja. Történetek.


* Zavarbaejtő a gondolat, hogy az önkifejezés-önmegvalósítás tárgyú reklámok fő célcsoportja az a "fiatal felnőtt" réteg, tizen-huszonéves emberek, akik általában azt se tudják még magukról, hogy micsodák. És ezt a maguk-sem-tudják-mit kéne megvalósítani meg kifejezni, mintegy kihívásnak (ez is rendszerváltás utáni kulcsszó, mint a másik kettő) megfelelve?
** blogkultúra és internet kapcsán:
"Mélyvízi életforma volt,
új kultúrának tűnt pedig,
de felszáradt, mint egy vodkafolt,
s eltűnt, mint a rakkendrollmjuzik."
(Bereményi-Cseh, "Désiré bottal üti a saját nyomát", in Antoine és Désiré, 1978)



Update!
"Egy átlagos, 15 év feletti magyar ember szabadidejének 46 százalékát tölti tévénézéssel, 24 százalékát rádióhallgatással, 15 százalékát pedig internetezéssel – derül ki az Országos Széchényi Könyvtár felméréséből." -- írja a mno.hu 2010. XII. 26-án.

Thursday, 11 March 2010

Olvasni való oldalak

IKONOLÓGIA ÉS MŰÉRTELMEZÉS 1. online. Jegyzetek nélkül. Nem túl jó fordításban (sőt). De akkor is. Gombrich, Arasse, Praz.
"
Mental Representation in Medieval Philosophy". Stanford Encyclopedia of Philosophy, online.

Monday, 15 February 2010

Válogatott olvasmányok 2

Néri (szt.) Fülöp és Loyolai (szt.) Ignác párbeszéde, ahogyan Luigi Magni elképzeli*


Fülöp -- Mi szépet olvas mostanság?
Ignác -- A Krisztus követését**. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Én már legalább hússzor elolvastam, és mindig az egészet egy szuszra.
-- Én sajnos még nem.
-- Az meg hogy lehet?
-- Hát ... nem volt még rá idõm. Miért? Mikor jelent meg?
-- Legalább 200 éve.
-- Értem.
-- Természetesen, bizonyára olvasta a legújabb mûvét Rotterdami Erasmusnak.
-- Ah, azt én is egy szuszra olvastam el.
-- Elég rosszul tette.
-- Sejtettem.
-- Erasmus túl jól ír. Ennyi elegancia eltereli a figyelmet a lényegrõl. Én alig 20 oldalt olvastam belõle, és lehajítottam.
-- Hogyan?
-- Kivágtam az ablakon.
-- Tényleg... most, hogy mondja...
-- És a Lelkigyakorlatokat? Nehogy azt mondja, olvasta!
-- Nem, Isten ments! Azt a szemetet ki se nyitottam, a kezembe se vettem.
-- És nagyon jól tette.
-- Na ugye.
-- Én írtam.
-- Nem.
-- De, de.
-- Ne haragudjon rám, bocsásson meg nekem, én egy ostoba, hazudozó pap vagyok.
-- Ön valóban ostoba, de nem hazudozó. Egyszerûen csak a kedvemben akart járni. Mindenesetre megajándékozom az én Lelkigyakorlataim egyik példányával. Így kénytelen lesz elolvasni. Bûnhõdésképpen.
-- Hát ... nem mondhatom, hogy megértõ velem szemben, atyám.

* filmjében: Legyetek jók, ha tudtok (State buoni si potete, 1984).
** mármint Kempis Tamástól (a félév során ez is ajánlott olvasmány, Ignác Lelkigyakorlatai mellett)

Néri Szent Fülöpről számos anekdota maradt fent, magyarul a neten pl. itt. Az így viselkedő szenteknek a keleti hagyományban és a bizánci ortodoxiában (majd később az orosz ortodoxiában) nagy hagyománya van, a latin világban üdítő és ritka jelenségek.

"Hogy csökkentse azt a nagy tiszteletet, amellyel hozzá közeledtek az emberek, s hogy magát megalázza, Fülöp nem egyszer megjátszotta a csodabogarat, sőt egyenesen a bolondot. Nem ritkán megtörtént, hogy az emberek letérdeltek előtte, és ruháját akarták megérinteni. Ilyenkor odasózott nekik, és heves szavak kíséretében elkergette őket. Ha asszonyok fogták körül, vette a szemüvegét, és sorban mindnek az orrára rakta. Ismerősöknek és ismeretleneknek állába, hajába vagy fülébe kapaszkodott.

Időnként fordítva vette föl ruháját, máskor azt látták, hogy egy köteg bogáncsot tart a kezében, és meg-megállva bolondos élvezettel szagolgatja. Nyilvános tereken táncolt, s bort ivott egy üvegből a házról házra járva kéregető Félix kapucinus testvérrel. Arcának csak egyik feléről vétette le a szakállat és félig borotváltan ugrándozva, táncolva járt az emberek közt."

Néri Fülöp (megh. 1595) emléknapja május 26 (képe korabeli, a linkelt oldalról). Ignácé (megh. 1556) július 31.

Wednesday, 10 February 2010

Olvasmányos oldalak

Néhány tanulmányozásra méltó honlap

A Studiolum. Bevezetésképp a 16-17. század kép-szöveg-viszonyaihoz. Az ott megadott források egy része a GoogleBooks és a Gallica oldalain elérhető.

A Szelence. Magyar barokk költészet: versek és szakirodalom, mindkettő a legnagyobbaktól, bibliográfiákkal.

A Villanyspenót. A Spenót a Magyar irodalom története c. megkerülhetetlen alapmű volt, évtizedeken át A Magyar Irodalomtörténeti Kézikönyv, szigorlatra készülő nemzedékek alapolvasmánya, beugró zh-k kedvelt alapolvasmánya. A közelmúltban létrejött A Magyar irodalom történetei -- ez az új, mértékadó irodalomtörténeti kézikönyv, a Neospenót; ennek van online kiadása is a nyomtatott mellett. A Villanyspenót magába foglalja ezt a munkát, valamint több, csak online elérhető cikket is. Mindenkinek ajánlott (irodalommal foglalkozóknak mondhatni kötelező): a szócikkek rövid tanulmányok, a kutatás legújabb eredményeivel, a legjobbaktól, nem középiskolás fokon. Különösen érdekes a 20. századi rész.

Ízelítőnek álljon itt a kávéivó Amadé László verse (dalszövege?)

Tallalla, fallalla,
Jó kedvem vagyon
Mert iszket és viszket
Igen nagyon;
Ki légyen
Mi légyen?
Him, hum, ham, hum!
Van heve, nincs neve,
Lim, lum, lam lum!

Hejszasza, hopszasza,
Tíz kávé oka,
Mindennek van oka,
Fejszefoka;
Az Tátra,
Az Fátra,
Ez magos Mátra;
Az gaznak kevéssé
Tessék hátra.

Monday, 6 July 2009

Vakáció!

Ha végre itt a nyár, és meleg az idő, és az iskola is bezárt -- akkor mit lehet tenni? Lehet pl. dolgozni pénzért, építkezni, kertet művelni, szakdolgozatot írni, gyümölcsöt szedni, vendégségbe járni, strandolni.
De mindeközben / után / helyett lehet például ol-vas-ni!

Jó, jó. De mit érdemes olvasni nyáron? netán a strandon? netán a hegyekben?
Követhetnénk a nagy humanista példáját, aki a Vallomásokat olvasta, miután felmászott egy szeles hegyre. De kit érdekelnek Ágoston vallomásai, ami tele van mindenféle fohásszal, meg egyébbel? Igaz, a kutatókat érdeklik, akik 2 db "misztikus élményt" szoktak benne látni, meg mindenféle rafinált kommunikációs célt a manicheusokkal szemben, meg egy csomó mást. Dehát ehhez szakirodalom kell, az meg nincs a strandon.

Akkor olvassunk pl. krimit. Elvégre a nyomozás mint hermeneutikai aktus (bla bla bla, de tényleg így van) igen közel áll a kutatás és megismerés működéséhez. A lehetséges választékból érdemes Raymond Chandlert választani: szimpatikusan alkoholista (illetve határeset) főhős a 40-es évek Los Angelesében, aki mindenféle ügyekbe keveredik, fanyar kommentárokat fűz az eseményekhez és a nyomozása mindig eltérül. Dashiel Hammet szintén kellemes olvasmány: kicsit korábbi, szesztilalmas-maffiózós világ, csupa leszámolás és vérfürdő az ipari bűnözés világában. Mindkét szerző amerikai, és film noir-szerű világokat ír meg (a hasonlat azért is állja meg a helyét, mert könyveikből azoktak annakidején film noir-okat forgatni). A korszak és a milieu rajongóinak érdemes még beleolvasni James Ellroy regényeibe (egyre több van belőlük magyarul): A fekete dália igencsak híres volt (film is van belőle), a L.A. confidential is (ebből is). Angolul persze sokkal-sokkal jobb az atmoszférája ezeknek az írásoknak (nemjó emberek ezeket feltorrentezik). Vagy ott van Graham Greene (-e-vel, mindig elrontja az ember), számtalan írása közül pl. a havannai emberünkkel, a csendes amerikaival, a viszony végével (The end of the affair), vagy a Hatalom és a dicsőséggel (The power and the glory) - ez utóbbi pl. Babitsnak is tetszett.

Ha viszont zavar a sok betű, lehet képeskönyveket is nézegetni. Pláne Arasse után. Elég hozzá egy internet-kapcsolat, és a Googlebooks, és minimális képzelőerő. Pl. ha beírjuk az "emblemata" kifejezést, csodálatosan épületes dolgokat találunk. Például Alciati könyvét, ami pl. azt is tanítja, hogy az okosság nem csupán Heidegger és Arisztotelész olvasásával nő, hanem a borfogyasztással. És még több tucat hasonló okosság, képben és szövegben. Bár leginkább latin nyelven. Mindenesetre a képek magukért beszélnek. Shakespeare is felhasználta őket.


(innen)

Vagy ha valami izgalmasabbat akarunk csinálni, olvassunk korai Shakespearét. Például a Titus Andronicust, ami annyira véres, hogy a múltkori felújítását a szünetben többen is otthagyták. Julie Taymore filmje (Titus, 1999), főszerepben Anthony Hopkinssal nagyon szépen adja vissza a romanitást is, meg azt is, ahogyan az Erzsébet-korabeliek bosszúdrámát írva a rómaiakat látták. Ehol egy cikk, a magyar pócmodern (vagy mi) egyik jelesétől. De ha nem akarunk Sh-t olvasni, olvassuk a mintáját: Seneca drámáit (fájdalommentes magyar fordítás), vagy a kortársait: Ben Johnsont, Chr. Marlowe-t és a többieket (3 vastag kötet magyarul, némely egyetemi könyvtárak olvasótermében, de online az egész angolul).

Nagyjából ugyanez a retorika, de jóval kevesebb vérrel, köszön ránk a "metafizikus költők" verseiből: J. Donne, Geo. herbert, R. Crashaw, stb. Ezeket valamelyest magyarul is olvashatjuk, de a Google Books sokkal teljesebb szöveget ad eredetiben.

És ha nagyon unjuk a csendet (vagy a mp3-lejátszóvá alakított Petőfi rádiót), akkor legálisan (!) letölthetünk mindenféle ismert és ismeretlen banda koncertfelvételét az archive.org-ról (Live Music Archive): http://www.archive.org/details/etree. Köztük pl. a Grateful Deadét vagy a Calexicóét is.

Friday, 22 May 2009

Lot 49

"The reality is in this head. Mine. I’m the projector at the planetarium"

Thomas Pynchon. The Crying of Lot 49.
A 49-es tétel kiáltása (Modern Könyvtár).
Egy 1966-os regény, a hippikorszak közepéből.
Egy könyv a paranoiáról és az információról.
Egy nyomozás.
Amúgy a 20. szd amerikai prózájának egyik legnagyobb kisregénye.
Amikor még nem volt internet. És mégis.
Ja kérem, a "valóságról" így is lehet gondolkodni.

egy honlap a könyvről. http://cl49.pynchonwiki.com/wiki/index.php?title=Main_Page

a szöveg angolul.
egy másik oldal róla, a Spermatikos Logos.
Egy előadás róla, a Yale-n.

Thursday, 19 February 2009

memo 2 és mintaféle

jövő órára: Arasse (megint), Ohly (megint, tudni, érteni, de HSV-t is), Genesis (mert hosszabb, mint elsőre gondolnák). Az elsőhöz hozzánézegetendő és -olvasandó a kiadott lapocska.
Skinner a megértés végett, okosságból. Dionysius követketkezik, próbálják átfogni.

Gyakorló kérdések (mintaképpen)

-- hány ekphrasist találunk Arasse szövegében?
-- mire példa a Zardino?
-- mi veszik el a népnyelvi biblia-fordításokkal és mi nem?
-- mi a közös Doniban és Montaigne-ben?
-- miért szomorú Doni és Montaigne?
-- ki az a nő, akibe tőr van szúrva és lábánál törött körző hever?
-- ki az a férfi, akire majdnem ráomlik a csarnok, aztán meg ő segít agnoszkálni a hullákat?
-- ki az a nő, akiről mindig letagadják, hogy férjnél van?
-- ki az a nő, aki csippás, de tud gyereket szülni?
-- ki az a nő, aki elbújva vihog, aztán meg letagadja?
-- milyen negatív követkeményei vannak az alkoholfogyasztásnak?
-- mit csináltak az isten fiai?
-- mit hozott a galamb? mi lett a varjúval?
-- voltak rovarok a bárkán? és halak?
-- kivel-mivel lett szövetség kötve?
-- ki az, aki úgy pap, hogy még sehol sincs semmiféle papság?
-- ki az a katasztrófatúrista, aki pórul járt?
-- mit akartak a sodómiták?
-- mi történt Gomorrával? miért?

Thursday, 12 February 2009

memo


olvasmánylista: feltöltve a rejtekhelyre.
jövő órára elvárt: Hugo (ugyanott), Ohly, Arasse. Dionysius elvárt (uott, AbiWord formátumban az első fele). Skinner erősen ajánlott, de még nem elvárt. Genesis erősen ajánlott, de még nem elvárt az egész ismerete: érdemes már most elkezdeni olvasni.

Kiegészítés!
Cesare Ripa, Iconologia, angolul, képekkel.
Cesare Ripa, Iconologia, olaszul, képekkel.
Cesare Ripa, Iconologia, olaszul, 3 korai kiadás, képtelenül.

Wednesday, 4 February 2009

Új Kezdet


Szeretettel üdvözlök minden Olvasót az újabb Köztársasági Reformév mostani reformszemeszterében.

Ez az oldal a kevésbé megbízható kurzus-mail egyfajta alternatívája. A rejtekhely egy online lerakat, a coospace helyett; pontos helyéről a régiek tudnak információt adni, ill. személyesen jövő órán.

Az első órán (feb. 6) egy szintfelmérő tesztet tervezek iratni (figyelem: ez az 5-10 perces hallgatói feladat az összes teendő az első órán, utána szabadon mehetnek). A következő órán indul a beavatás, amikor is az igazság minden főbb részlete --úgymint tematika, TF, olvasmánylista-- kibontásra kerül.

A félév során a tervek szerint tetemes mennyiséget kell olvasni, és az olvasmányok megértését-feldolgozását kellemetlenül élesen pontozott tesztek fogják ellenőrizni. Szükség lesz az intelligencia mellett az edzett memóriára is -- ha semmit se tudunk elménkben megtartani, akkor aligha tudunk okosan gondolkodni (elvégre semmiből nem lesz semmi). Javaslom, hogy ismerkedjenek meg a pedagógiai szakirodalomnak az önálló tanulásra kidolgozott segédkönyveivel (ezek már a 70-es években is voltak magyar nyelven). A memóriához a következő olvasmányok ajánlottak:

1) Hugo de SV, A három körülményről, a rejtekhelyen. Érdemes ezzel kezdeni a memória-gyakorlatot, mivel biztosan tesztanyag lesz.

2) Daniel Arasse cikke az ars memoriae-ről, kezdőknek online, dörzsöltebbeknek: hát persze, Ikonológia és műértelmezés 1. Esélyes a tesztre.
3) Friedrich Ohly, ugyanott. Esélyes a tesztre.
4) J.W. Hoye német cikke a quaestióról, Nóra nevű hallgatóinknak különösen ajánlott.

Ha könyvtárba mennek, érdemes már most beszerezni:

IET: Areopagita, Mennyei Hierarchia. Az eleje a rejtekhelyen is.
ÉFSZ: Areopagita, Az isteni nevekről. Az égi és a földi szépről, 183-189.
ÉFSZ: Albertus Magnus Areopagita-kommentárja.
MaFilSz: Aquinói Tamás Areopagita-kommentárja: Aquinói Szt. Tamás a szépről. Fordította, bevezette Klima Gyula, Magyar Filozófiai Szemle 1984/3-4, 454-473.

Érdemes már most megismerkedni az alábbi szerzők magyar nyelvű munkásságával is: Meyendorff, Perczel, Vanyó, Heidl, Southern, Leinsle, Bugár, Belting, Panofsky. Részint általános, részint szakmai műveltség okán.

Tuesday, 14 October 2008

Filológia és / vagy filozófia? 1.



25. Az értelmezés gyakran értelem-elhelyezés, vagyis a műbe így helyeznek bele kívánt vagy célszerű értelmet... Íme a bizonyíték, hogy a tudósság és a spekuláció nem is sérti annyira a szellem ártatlanságát, mint amennyire azt szeretnék elhitetni velünk. Mert csakugyan nem gyermeki öröm-e, ha vidáman bámuljuk a csodát, melyet magunk rendeztünk?

41. Akik hivatásukká tették Kant magyarázását: vagy olyanok, akik szervi fogyatékosság következtében maguk nem bírtak tudomást szerezni azokról a tárgyakról, amelyekről Kant írt, vagy olyanok, akikkel az az apró balszerencse esett meg csupán, hogy önmagukon kívül senkit sem értenek, vagy olyanok, akik még ziláltabban fejezik ki magukat, mint ő.

78. A meg nem értés többnyire nem az értelem, hanem az érzék hiányából fakad.

93. A dolog „szelleméről” és „betűjéről” szóló elmélet egyebek közt azért is olyan érdekes, mert érintkezést teremthet filozófia és filológia között.


Friedrich Schlegel, Athenaeum-töredékek