Showing posts with label Kosztolányi. Show all posts
Showing posts with label Kosztolányi. Show all posts

Tuesday, 30 May 2017

Talált vers (In memoriam Szőranya)

Keresztesi József:
Melyben érvénytelen búcsúcéduláját lobogtatja

kedves régi annók
hozzátok suhannók

Elismerem fölényetek,
ti régi szőranyák! 
Borítsa borzas fejetek, 
a lomposat, a kereket 
a könny, a szőr, a nyák!
Ti prémjevesztett nagykabát,
mit molysohaj jár át meg át -- 
ó, régi szőranyák!

Ti pézsmaszag, ti naftalin, 
ó, régi szőranyák!
Ti fröccs az élet asztalin,
ti sósperec, ti aszpirin, 
ti rozsdás hintafák!
Hová röpült a svung? Tovább?
S a testmeleg, jaj, merre szállt,
ó, régi szőranyák?

Eljött az éj, a nagy hideg,
ti régi szőranyák!
A villany alszik, nem zizeg, 
se nyál tükrén az enzimek, 
bújnék megint tehát, 
de túlnan már a drótanyák
gacsos kezükkel lusta pá-t
-- nahát, nahát, nahát ...*


[tételvázlat szóbeli vizsgához, a kettesért]
  
- helye a kötetkompozícióban: kiemelt, a Szőranya (1994-2004) dalszövegei után, az Új Párduc (2006-?) szövegei előtt szerepel
- énekelt változatáról nem tud a kutatás, vélhetően eleve szövegvers!!!

- lírai szubtextus < más műveiben is! itt: Kosztolányi, Üllői úti x Őszi reggeli
- vidéki léttapasztalat (// Kosztolányi is! x más KJ versek > "Vidéki srác ha feljön Pestre")
- plusz: eruditus lírai nyelv (pl. "Sturm und Drang & Rock'n'roll")
- hiv. értékelése: posztmodern líra < Parti Nagy-hatás? NB. Jelenkor, Pécs! (vidék)
- mottó < nem része, elkülünöl, interpretációs keret 

- Sz. anya 1: szőranya vs drótanya
- Sz. anya 2: zenekar x vidéki punk lázadás > "Gyöngyös mint szellemi létforma," The Lázadóks
- létösszegzés
 - időszembesítés // rokonítható: Berzsenyi, JA, Kosztolányi
- tragikum x komikum
* forrás: K.J.: A Karácsondi út. A Szőranya és az Új Párduc zenekarok dalszövegeiből. JAK / Prae.hu, 2009]

Thursday, 15 September 2011

Talált idézet (Kosztolányi)

Tudott ez mindent.

Tudott legalább ezer magyar nótát, a dallamát és szövegét is pontosan, tudott bánni a cigányokkal, parancsolgatni nekik és kordába szedni őket, leinteni bizalmaskodásukat egy szemrebbenéssel, majd megnyerni szeretetüket egy úri, leereszkedő s mégis testvéri-kacér oldalpillantással, "ácsi"-t kiáltani, tökéletesen, ráordítani a prímásra, mikor a Csendesen, csak csendesen-t nem húzta eléggé csendesen, és a cimbalmosra, mikor a Hullámzó Balaton nem eléggé zúgott és morajlott a cimbalom vattaütőkkel vert acélhúrjain, megcsókolni a brácsás ragyavert ábrázatát, belérúgni a nagybőgőbe, poharat, tükröt törni, három napig egyfolytában bort, sört inni, és törkölypálinkát is, vizespohárból, csettinteni a káposztásleves és a hideg malacpörkölt láttán, kártyát gusztálni hosszan, kéjelegve, egyik szemét lehunyva, gyorscsárdást ropni fél óra hosszat, s közben önmagát uszítva és őrjítve toporzékolni, kurjantgatni, levegőbe hajigálni táncosnőjét magasra, s elkapni, könnyedén, mint pelyhet, a fél karjával:

szóval - amint mondtam - mindent tudott ez,

ami az embert

kiemeli

állati

sorából,

és igazán emberré teszi.


(Esti Kornél, 11. fejezet)