Showing posts with label codex. Show all posts
Showing posts with label codex. Show all posts

Saturday, 29 November 2008

A filozófia szárnyakat ad

A határ a csillagos ég (jobbra fent). Illetve éppenséggel hogy az sem. IV prosa 1: a filozófia a fény előfutáraként elmondja, hogy most már látta az igazi boldogság formáját (vö. a Didascalicon kezdőmondatai), meg azt is tudja, hogy az hol van: most pedig elmondja az utat, ami oda visszavezet. Szárnyakat is ad az elmének, hogy azok a magasba tudják emelni -- ahonnan az összezavarodottság kivetette. Így a filozófia útján, vezetésével és "járművével" tér majd haza a szöveg szerint.




És itt mondja el az utat. Consolatio IV metrum 1. A szöveg (2 sor híján) így néz ki egy kéziratban (s. xiv?): érdemes megfigyelni az oldal arányait meg a segédvonalakat. Az értelem felemelkedik, át a bolygók szféráin, és a félelmetes fényt szemléli.


Friday, 28 November 2008

Mss x

1) A Bayerische Staatsbibliothek latin digitalizált kódexei, mégiscsak letölthető képek. Itt a katalógus is.

Honorius, De imagine mundi. "Elementa dicuntur quasi yle ligamenta, yle autem est materia."
Clm 22225, ez is Honorius.
Commentarius in Abdiam prophetam [u.a.] Clm 631.
Clm 28609 Expositio missae per figuras secundum Innocentium III. papam. Ugyanitt egy délnémet kézirata is -- !
Clm 17105 Theologische Sammelhandschrift, 1.-2. Viertel 13. Jh. fol. 5rab: filozófiai teremtés-magyarázat. Tényleg Petrus Alfonsi?

2) Kulturbesitz. Egy Consolatio-kódex, amibe be lett másolva a De unitate et uno.

3) Hildegard von Bingen.
-- Itt egy kéziratban levelek tőle: Ms Staatsbibliothek zu Berlin - Preußischer Kulturbesitz, Ms. theol. lat. fol. 699 (Hoppá, van itt Gebuinus Trecensis és Guarnerius S. Blasii is!
-- A levelek, Pitra kiadásában, fenn vannak a Google Books-on is. PL. CCCM? CSEL?

Szabadidős tevékenység 1

Mostanában már vannak amatőr-művészellátó boltok, ahol az otthoncsinosítós-lakberendezős és női magazinok veszélyeztetett olvasói egyszerre vehetik meg a fűzni való gyöngyöt, az üvegfestéket meg a dekupázshoz az alapanyagokat, meg egy csomó efféle aranyoskodáshoz valót.

De mit tegyünk, ha jön a vizsgaidőszak, az összes konyhaablakot összefestettük, a gyöngyöt felfűztük, és hirtelen úgy érezzük, hogy a dekupázs-technika tulajdonképpen a giccshatáron mozog, és soha többé nem akarunk puszta kézzel hozzáérni ilyen tárgyakhoz?

Olvasni úgyis kell. A technikai sokszorosítás korában minden könyv ugyanolyan. De mi mindannyian egyéniségek vagyunk! Nemkülönben special ones! Hogyan tudnák könyveink személyiségünk megannyi hangulatát, érdekes vonását és árnyalatát tükrözni?


Például a margókra és a fejezetcímek mellé festhetünk díszítésképp növényi ornamentikát.
Ezt mutatja meg lépésről lépésre a Göttinger Musterbuch, 1450 körül.

Wednesday, 29 October 2008

Szöveg


13. századi "page layout". A szövegek közti viszony első pillantásra átlátható az oldal tagolása miatt. Baloldalt, nagyobb betűvel és nagyobb sorközzel, elkülönített blokkba írva egy szöveget látunk (Boethius, De Trinitate), amelyet a másik, folyamatos szöveg kommentál (Gilbertus Porreta kommentárja). A kommentár szövegében a piros vonallal aláhúzott szavak a főszöveg szavai. Az írás szépen kiírt "könyvírás" (bookhand): könyvek esetében elvárható, hogy betűi egyformák és jól olvashatóak legyenek, a rövidítések és összevonások is szabályszerűséget mutassanak. A fontosabb mondatok kezdőbetűi piros festékkel (minium > miniatura, ill. rubrum > rubrica) vannak kiemelve. A piros és kék szín, és váltakozó használatuk, jellemző a 13. szdi kódexekre. A Q geometrikus diszítése is a gótika korára jellemző. A jobb margón lévő egyes szám (és a köré rajzolt kutya [?]) az olvasó(k) utólagos munkája.




Ugyanaz a kódex, ugyanaz a kor, de másik, jóval gyengébb minőségű kéz írása. A szövegformátum ugyanaz (szöveg és kommentár). A sorok egyenetlenek (a vonalazás ellenére). A betűformák alapján a másik írnoknál idősebb és jóval gyakorlatlanabb írnokra gondolhatunk: ez az írásfajta korábbi, mint a másik. Mivel csak két színt használ ez a része a kódexnek, jól elkülönül a két funkció: az írnoké, aki feketével írja a szöveget, és a miniatoré, aki utólag a vörös festékkel befejezi azt (ugyanaz is elvégezhette a 2 feladatot). Gyakorlatlan másolóra utalhat az is, hogy a titulus helye kimaradt (már amennyiben a munkának volt titulusa), és így a felső margóra került a titulus (és milyen gyenge, szabálytalan írással). A Q-iniciálé fájdalmasan nem professzionális munka.

Gondolták volna, hogy a grafológia időben ennyire korlátozott tudomány? Elég, ha csak 300-1200 évet visszamegyünk az időben, és máris nem tud semmit se mondani.

Saturday, 25 October 2008

Palimpszeszt

A "palimpszeszt" szót ma általában az irodalomelmélettel foglalkozó írásokban találhatjuk meg. Akik használják, túlnyomórészt valami olyasmira gondolnak, mint az "intertextualitás" vagy az "allúzió," csak valahol olvastak egy idegen szót (például az elsőéves filológiai bevezető kurzus alkalmával), és használatba akarják venni.

A szó görög eredetű: a "palim pszésztosz" melléknév azt jelenti, újra levakart (> lt. palimpsestus; elsősorban az írás hordozójára vonatkozik): eredeti értelme szerint arra utal, hogy a hordozó felületről (pergamen vagy ritkábban papirusz) eltávolítják az eredeti írást (a pergament lecsiszolják, a papiruszt lemossák), hogy újrahasznosítsák azt. Akik a palimpszesztet metaforaként használják, aligha veszik figyelembe, hogy normális esetben az eredeti írás nyomai nem láthatóak a felületen (hiszen azért távolították el, hogy tiszta, új felületet kapjanak): a pergamen felületén látható jelek utalhatnak arra, hogy egy palimpszeszttel van dolgunk. Az eredeti tinta nyomai láthatatlanul megmaradnak a hordozón. A 17. században fedezik fel, hogy ezek a nyomok előhívhatók; a 18-19. században filológiai kincsvadászok szabadulnak rá a kéziratokra: ez számos új szöveg felfedezésével és (az alkalmazott kémiai technika miatt) számos kódex megsemmisülésével járt (ma infravörös technológiával, a kéziratok sérelme nélkül kutathatjuk az ilyen újraírt kódexeket). Az egyik ilyen hírhedt kódex-pusztító palimpszeszt-vadász a könyvtáros Angelo Mai volt >JSTOR.

Az írás eltávolításának a gyakorlata mögött gyakorlati megfontolásokat kell látni. A korai középkor kéziratos kultúra volt, amely drága (és újrahasznosítható) alapanyagra dolgozott: a rendkívül időtálló és drága pergamenre. A szövegek életciklusa attól függött, hogy újramásolják-e őket; és a feleslegesen tárolt, olvasatlan és a korabeli olvasó számára érdektelen szövegek gyakorlatilag a hasznosabb és fontosabb írások elől vették el a helyet. A palimpszeszt-kódexek nagy korszaka a 7-9. század volt, amikor ált. 4-7. századi kódexeket hasznosítottak újra.

Fontos, hogy a codex rescriptus gyakorlatát ne valamiféle moralizáló vagy összeesküvés-elméleti szempontból (ó, az antik kultúra elpusztítása...) szemléljük, hanem egy gyakorlati és "recepció-esztétikai" szempontból. Körülbelül úgy gondoljuk el a dolgot, mintha egy halom jó minőségű magnókazettát vagy újraírható CD-t találnánk egy kuka mellett, amire valaki Korda György- és Papp Rita-slágereket (pl. "Autózás a városban," "Csovi-csovi Jasper") másolt. Esetünkben a egyrészt a nem-hasznos szövegek helyére hasznosabb szövegek kerültek, másrészt a szöveg eltávolítása és a hordozó újrafelhasználása nem morális, hanem technikai kérdés volt (Catullus 22. carmenében a kivakart és újraírt "palimpseston" van szembeállítva a szép, új könyvekkel).

Hogyan néz ki egy codex rescriptus a valóságban? Például mint ez: Cod. Sang. 908 (CESG: Codices Electronici Sangallenses, Sankt Gallen, Svájc). A kódex 8. századi írója 9 korábbi kódex (6-8. szdi) alapanyagát használta fel, eltűntetve Leó pápa leveleit, zsoltárokat, liturgikus szövegeket, Junilius exegetikai könyvét (ennyit az antik kultúra elpusztításáról: ezek mind keresztény szövegek voltak), egy álmoskönyvet, egy költő csak itt fennmaradt műveit és egy állatorvosi könyvet.


Normálisan olvasva: latin szószedet.
90 fokkal elfordítva: az állatorvosi kézikönyv maradéka.