








[nescioquid puerile] (2008-2013) / "Hova megyünk, nagyságos uram?" (2017-)

* Zavarbaejtő a gondolat, hogy az önkifejezés-önmegvalósítás tárgyú reklámok fő célcsoportja az a "fiatal felnőtt" réteg, tizen-huszonéves emberek, akik általában azt se tudják még magukról, hogy micsodák. És ezt a maguk-sem-tudják-mit kéne megvalósítani meg kifejezni, mintegy kihívásnak (ez is rendszerváltás utáni kulcsszó, mint a másik kettő) megfelelve?** blogkultúra és internet kapcsán:
"Mélyvízi életforma volt,
új kultúrának tűnt pedig,
de felszáradt, mint egy vodkafolt,
s eltűnt, mint a rakkendrollmjuzik."
(Bereményi-Cseh, "Désiré bottal üti a saját nyomát", in Antoine és Désiré, 1978)



Tapolca az első jelentősebb település. A város közepe, a Malom-tó, az 195o-es években.
Tapolcáról Szigligetnél lehet elérni először a tópartot. Kilátás a szigligeti várhegyről. A kép középpontjában a szentgyörgyhegyi olaszrizling termőhelye.
Egy másik várhegy a régióból.
Badacsony, vasútállomás. Mögötte a fasorban büfésor, ahol drágán lehet hekket enni, helyinek mondott borokat fogyasztani.
Felmászva a hegyre, alighanem a Szegedi Róza-ház teraszán, a 45 előtti időkben. Ilyen panoráma, ilyen szögben, ilyen magasról a tóra máshonnan nincs.
Ugyanott, talán egy rendszerrel később. Csíkos abrosz. A háttérben Fonyód páros hegyei.
És ez talán már a déli part, bár inkább egy újhullámos francia film díszletének tűnik. Akkor még új volt a világ.
Viszontlátásra!
Jaj. Megnőtt az ecetfa az udvaron, igen, tudom. Akkor fogjunk hozzá. "Szeretem a mindennapi kihívásokat". Szereti a halál.
Két staffázsalak a tájban.
A kanti fenséges-fogalom egyik hiányosságának tartom, hogy nem tudja kifejezni azt a rokonjellegű tapasztalatot, hogy a hegy mögött van egy másik hegy, amögött egy másik és így a végtelenig, illetve (illetve!) amíg a hátunk mögé nem érünk. Sajnos a kanti fenséges meglehetősen limitált fenséges.
Az asztalok bizonyára zöld zománcfestékkel vannak festve. Csak egy papírhuszasom van, amit nem akartam felváltani.
Madame Bovary a déli verőn.
Budapest Weltstadt.
Perspektivikus rövidülés.
Ha nem lenne fekete-fehér film, sose tudnánk meg a valóságnak azt az apró részletét, hogy a libák ennyire jól visszaverik a napfényt -- szemben minden más elemmel a képen.


"1965. november 26-án Joseph Beuys egyik leghíresebbé vált performanszával nyitotta meg első szóló kiállítását. Hogyan magyarázzunk képeket egy döglött nyúlnak – ez volt a performansz címe. A művész arcát méz és aranyfüst borította, csizmájához vastömb volt erősítve. Karjaiban döglött nyulat ölelt, a nyúl fülébe suttogva magyarázta a galéria falára függesztett rajzait.
Ez a performansz jut minden alkalommal eszembe, amikor munkába indulok. Video szaktörténetet tanítok a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, harmadéves hallgatóknak. Sziszifuszi munka ez. Minden alkalommal újra kell kezdenem a történetet, minden alkalomra más taktikát kell választanom, hogy áttörjem az általános érdektelenség, közöny, gőg, vélt mindentudás falát."
"[...] De más dolog a felsőoktatás kapuját kitárni, és megint más az ifjúságot egyetlen nyájként a kapun beterelni. Hogy _erre_ miért volt szükség, hogy ez kinek vagy minek lenne jó, soha nem derült ki. Csak egyetlen kézenfekvő sejtés fogalmazódott meg (amit a politikusok nem erősítettek meg, de nem is cáfoltak, és nem helyettesítettek mással): a cél talán a munkanélküliség visszaszorítása lehetett, vagyis egyszerűbben fogalmazva: a felsőoktatás átalakítása napközi otthonná. Ez meg is történt, és három év után immár láthatjuk az eredményt, ami csak egyetlen szóval minősíthető: _katasztrófa_. Ezt mindenki tudja, aki a felsőoktatásban oktat, de senki nem tudja, aki a felsőoktatáson kívül van, ezért nem árt a helyzetet röviden vázolni. Engedtessék meg nekem, hogy sarkosan fogalmazzak.
Az egyetemi oktatók idejének, energiájának és szellemi kapacitásának túlnyomó részét egy tudatlan, motiválatlan, érdektelen, tanulásra és munkára képtelen hallgatói tömeggel való vesződés köti le. (A természettudományok oktatói azt látják, hogy a hallgatók nagy tömegei nem tudnak törtekkel számolni, a bölcsészek pedig azt, hogy nem tudnak írni és olvasni.) Emellett érdemi, magasabb szintű oktatásra, a tehetséges, motivált, szorgalmas és elkötelezett hallgatókkal való foglalkozásra már alig marad idő vagy energia. Az egyetemi oktatás értelmetlen, idegőrlő és megalázó tevékenységgé züllött. [...]"







A teljes írás itt olvasható: http://www.cs.elte.hu/~laczk/bol.pdf.A tömegben számos szocialista politikust is láttunk. Jelen volt többek között Lendvai Ildikó, Gyurcsány Ferenc, Szekeres Imre, Mesterházy Attila, Molnár Csaba, Kiss Péter, Szanyi Tibor, Tóth József, Harangozó Tamás, Steiner Pál, valamint Horváth Csaba, aki beszédet is mondott.
A Menet indulása előtt szintén beszédet mondott Rogán Antal, a Fidesz ötödik kerületi polgármestere, aki többek között kijelentette: ha egy erős ember földi paradicsomot ígér, abból könnyen pokol lehet."
Megjegyzések
0) az antiszemitizmus és a rasszizmus melletti állandó és hangos szóbeli kiállást a kortársak közül sokan a hatékony kormányzati munkát helyettesítő propagandafogásként értékelték.
1) a "becslések szerint tízezrek" bármennyit jelenthet.
2) a pozitiv üzenet: a Párt prominenseinek névsora, akik mind ott voltak. A Párt akkori egységét (de talán a hatalmi viszonyokat is?) jól demonstrálja a sorrend: Lendvai (ekkor MSZP pártelnök, a 2. forduló után lemond majd), Gyurcsány (ekkor bukott (lemondott) miniszterelnök 2009. március 21 óta, bukott (lemondott) pártelnök azév III. 28. óta) ... Mesterházy (MSZP frakcióvezető, ekkor bukott miniszterelnök-jelölt) stb.
3) a negativ üzenet: ki nem volt ott? Orbán ("az ellenzék vezére", "a sötétség erőinek vezérlő tábornoka" (Vadai Ágnes, MSZP elnökségi tag)) és Vona, a két legfélelmetesebb és leggyűlöltebb ellenzéki figura, akiket a Párt kommunikációja számos módon próbált összekapcsolni. A tudósítás első (második) mondata róluk szól, csak utánuk ismerteti, hogy a Pártot kik képviselték.
4) a sikeres ellenzéki (fideszes) polgármestertől, Rogántól csak az van idézve, amit az orbanofóbiára szocializált közeg megfelelően dekódol: erős ember, igéret, földi pokol.
5) vagyis az üzenet kb. ez: a nem demokratikus jobboldal nem demokratikus "vezére" a szintén nem demokratikus, szélsőjobboldali figurával együtt távol marad egy holokauszt-emlékeseményről, amelyen az egész MSZP jelen volt. A Fidesz 2/3-a ekkor még csak rettegett, ám valószínű lehetőség. A két forduló közti MSZP-kommunikáció gerince a 2/3-os, totális hatalommal való fenyegetés.
Nézzük máshonnan.
Mi hiányzik a képről?
Például a nem szocialista politikusok, akik még a Népszabadság szerint is jelen voltak: Fónagy János (Fidesz), Semjén Zsolt (KDNP), Schiffer András (LMP).
Például az aktuális miniszterelnök, Bajnai Gordon, aki szintén nem volt jelen. Aztán a köztársasági elnök, Sólyom László, aki szintén nem volt jelen. Amennyiben szocialista miniszterelnöke lett volna az országnak, az se lett volna ott a meneten.
Ezen a hétvégén temették ugyanis a lengyel államelnököt, Kaczynskit. Ott volt Bajnaival és Sólyommal együtt Orbán is, Lengyelországban.


A képre kattintva a net talán legjobb repróját kapjuk a képről. A képről ld. Arasse korábban már belinkelt cikkét, valamint a JSTOR némely tanulmányait.

Vir dolorum, 1430-1450. Rézmetszet, a Játékkártyák Mestere. Forrás.
