Showing posts with label 1919 te csillag. Show all posts
Showing posts with label 1919 te csillag. Show all posts

Saturday, 21 March 2009

1919 te csillag

Az emlékezet az identitás része és formálója.
Sokáig (kb. 1989) egyértelműen elő volt írva, hogy mely történeti eseményre hogyan kell emlékezni: mi volt dicsőség, mi szégyen. A hivatalos emlékezet mellett ott működött az informális, családi emlékezet is: a kettős nevelés, az "ezt Apa elmondja, de az iskolában erről nem beszélhetsz", vagy éppen a rettegésből fakadó hallgatás a családi traumákról: meggyilkolt rokonokról (1919, 1944, 1956), megerőszakolt nőkről (1945).

Azóta előírás helyett inkább csak a média által vannak sejtetve és sugalmazva az emlékezés normái és mintái: hogyan kell emlékezni 1919, 1920, 1944, 1945, 1948, 1956 eseményeire -- illetve mely mozzanatokra lehet és melyekre nem lehet emlékezni -- és az is, hogy milyen modell szerint kelljen emlékeznie az egyénnek (és a közösségnek): a bűnös / áldozat, vagy a győztes / vesztes, vagy valamelyik másik séma szerint. A sejtetéssel szemben természetesen ott van az ellenreakció: a magánemlékezet és az alternativ ellen-kultuszok, amelyeket a mainstream legfeljebb megbélyegezni, lejáratni és kirekeszteni tud -- ilyen pl. az utóbbi évtizedben terjedő Wass Albert-kultusz.

A lentebbi példák azért is tanulságosak, mert a mainstream médiában (ilyen vagy olyan, bár kis élettapasztalattal nyilvánvaló) okok miatt nemigen kapnak teret efféle szövegek. Kis példák az identitás témakörében.

1) Lukács György cikke az Ifjú Proletárban (1919, részletek)

„Az osztályharc filozófiája nem ismerte az érzelgést; nem csinált soha vértanúkat elesettjeiből. Mint egyszerű magától értetődő kötelességet követelte meg minden harcosától a végső önfeláldozást. A marxizmusnak ez a teljes függetlensége a cselekvések erkölcsi oldalaitól még jobban kiélesedik a proletárdiktatúra idején.

Az osztályharc kíméletlensége még csak fokozódik. Mert most a végső győzelemről: a burzsoá osztály megsemmisítéséről van szó. Azért élesebben nyilvánul meg a meztelen, irgalmat nem ismerő osztályharc, mint az elnyomatás idején. Akkor önvédelem volt az osztályharc egy erősebb ellenféllel szemben. Most támadó jelleget öltött; most arról van szó, hogy a legyőzött ellenfél végleg megsemmisíttessék. ... Kérlelhetetlen osztályharc a burzsoázia ellen, egészen addig, amíg meg nem semmisült.

Teljes egyenlőség a nevelés terén. Gyerekekkel szemben nincs osztályharc, mert minden gyermekben az eljövendő, az osztálykülönbséget nem ismerő társadalom kezdő tagját kell látni; mert ha ugyanakkorra semmisül meg a burzsoázia, amikorra egy így nevelt nemzedék felnő, akkor meglesz egy új társadalomnak a gazdasága mellett az erkölcsi létalapja is: minden embernek kölcsönös szeretete és szolidaritása."*

Megjegyzés: ez a baloldali ideológia és nyelvezet a Kádár-rendszerben is érvényes volt, noha a puha diktatúra tompította az élét. A szöveg amúgy megjelenhetett volna nyomtatásban, pl. munkásmozgalom-történeti szöveggyűjteményben. Az utolsó sorok feltűnően emlékeztetnek egyes parlamenti pártok szólamaira és célkitűzéseikre. Feltűnő, hogy a mai "baloldali" retorika az osztályharcos pozíciót az áldozat pozíciójára cseréli.


2) [az 1919. június 19. csütörtöki események leírása. Forrás (egyelőre) ismeretlen]

Mivel elvben vallásszabadságot hirdetett a tanácsköztársaság, hivatalosan nem tagadhatta meg a katolikusok úrnapi körmenetét. A budai hívők is több körmenetben vitték utcára az oltáriszentséget. Szertartásukat botrányba fullasztották mind a Várban, mind a Krisztinavárosban.

1. Fenn a Várban egy Preisz Leó nevezetű vallásgyűlölő a körmenet közepébe rontott és leköpdöste az ornátusos pap kezében tartott oltáriszentséget. A jelenet kizökkentette ájtatosságából a híveket. Preisz Leót ugyan meg tudták védelmezni a vörösőrök a lincseléstől, de a házakat borító kommunista dekorációkat, vörös lobogókat nem. Ezeket leszaggatták, darabokra tépték. Válaszul a kommunisták pártján lévő állítólagos járókelők verni kezdték a híveket, egy templomi lobogót megkaparintottak és elégettek. Végül a vörösőrség állította helyre a rendet.

2. Súlyosabb következményekkel járt a krisztinavárosi körmenet botrányba fullasztása. Rendben, vallásos éneket zengve vonult a Krisztina körúton a szentségkísérők sokasága.Valaki váratlanul a magyar nemzeti himnuszt kezdte énekelni. A példát azon nyomban követte az egész körmenet. Mintha csak erre vártak volna a járda szélén hosszan sort álló vörösőrök. A menet közé rontottak, ütéssel, fenyegetéssel, taszigálással akarták elhallgattatni a hívőket. Perceken belül a helyszínen termett Cserny József egy csapat leninfiú élén. A teherautókról egyenesen a tömegbe ugráltak. Sűrű lövöldözéssel kergették szét a hívőket. Sokan megsebesültek a zűrzavarban, dr. Dénes Arthur ügyvéd halálos lövést kapott.

Soha nem derült ki, provokációból kezdték-e énekelni a himnuszt, avagy jóhiszemű ötletből. Tény, hogy a tettest nem keresték, noha letartóztattak tizenhat vallásos személyt, köztük Krizsán plébánost is. Őrizetbe vették az oltáriszentséget meggyalázó Preisz Leót. Hatheti felfüggesztett fogházbüntetéstkapott. Nem a vallásos érzelmek súlyos megsértéséért, hanem közbotrány okozásért.
Enyhítő körülménynek tudta be a forradalmi törvényszék, hogy Preisz Leó túlfűtött világnézeti indulatában követte el tettét.

Megjegyzés: ez a szöveg nyomtatásban semmiképp nem jelenhetett volna meg 1989 előtt (mármint 1948 után) Magyarország területén; a benne szereplő információk és részletek gazdagsága pedig olyan kutatómunkára utal, amit a disszidensek (1989 utáni nyelvhasználat szerint: emigránsok) külföldön aligha végezhettek. Vagy egy rendszerváltás utáni kutató munkája, vagy még 1920 után adták ki (a szóhasználat emellett szól).

Az 1919-re való emlékezés különösen problémás. A többségében keresztény vallású magyar lakosság szembesült az intoleránsan ateista és kommunista (a kettő itt egy) tanácshatalommal. Az efféle incidensek megtűrtek, a rendszer céljaival egyezőek (133 nap nem elég egy ÁEH felállítására).

FORRÁS -- rengeteg hasonló esettel, bestiális gyilkosságokkal, és politikai kommentekkel (ezeket jobb átlapozni)

133


Március 21 a Tanácsköztársaság ünnepe.
Ilyenkor a kisdobosok és az úttörők egyenruhában, alakzatban szokták nézni a kultúrműsort az emlékműnél. Fehéring, síp, nyakkendő, ünnepség, énekkar.

Márc. 21-ről nagyjából a következőket kell(ett) tudni töri ötösért:
- a Tanácsköztársaság kezdete
- a Tanácsköztársaság forradalmi (a "forradalmi" jó dolognak számított, az "ellenforradalmi" rossznak -- 1956 igen sokáig "ellenforradalom", egyes baloldali politikusok számára mindmáig)
- munkástanácsok
- a Tanácsköztársaság jó volt, mert a szegényeket segítette és a szegény gyerekeket üdültette
- a Tanácsköztársaság haladó volt, mert bevezette a 8 órás munkaidőt,
oktatási reformokat csinált, államosította a közép- és nagybirtokokat, bár a földeket nem adták a parasztoknak, mert szövetkezetesítést terveztek (ezt hibának volt elkönyvelve).
- a Tanácsköztársaság megvédte Magyarországot
- utána pedig jött a bosszúállás, a fehérterror (ez nagyon fontos), és a jobboldal
- végső benyomás: végül is jót akartak az elnyomottaknak és a forradalom ügyét mozdították elő; de kihagyták a szocializmus közbülső lépcsőfokát és egyből a kommunizmust akarták megvalósítani, de még nem voltak meg ehhez a körülmények. De 1945 (felszab.) után megvalósult a szocializmus, ami majd átfejlődik a kommunizmusba. (de ez egy másik történet)
- ha voltak is esetleg attrocitások (bár ez nemigen volt része a tananyagnak), azok 1) egyéni kilengés, nem tartozik a kommunizmus lényegéhez; 2) szükségszerű, a kényszerhelyzet megoldása, nem volt mást tenni; 3) a rohadék kizsákmányolókat nem kell sajnálni, megérdemlik.

Márc. 21 kicsit olyan, mint április négy, és márc. 15-tel ők hárman a tavaszi ünnepek. Bár márc. 21-re nemigen voltak olyan tematikus dalok, mint április négyre. Internacionálé mindenképpen. Márc. 21 emlékműveinek az ikonográfiája eléggé sivár. Ordító ember vörös zászlóval (proletár), vöröskatonák bajonettel.

Március 21 kapcsán nemigen lehetett tudni a következőkről:
- a vörösterror részletei, akasztások, Szamuely és Lenin-fiúk; terrorkülönítmények hurcolnak és gyilkolnak meg el embereket
- alkoholtilalom (hö hö hö)
- a hitoktatás betiltása, a vallásgyakorlás engedélyezése, de a körmenetek megzavarása, a hívek provokálása, ateista propaganda
- Lukács György, a jeles filozófus és esztéta (tanítványai közt Heller Ágnes, Kis János, Vajda Mihály, Radnóti Sándor) nem csak közoktatásügyi népbiztos volt, hanem a Vöröshadsereg politikai tisztje is, és valami nyolc embert lelövetett.
- a Hősök terén a királyszobrok ledöntése
- innentől lett új ikonográfia, új hősökkel: Petőfi (világforradalom), Táncsics, Dózsa, Martinovics

Romsics Ignác előadása -- mindenkinek!
Egy interjú vele -- megfontolandó:
"persze hogy szembe kell nézni a múltunkkal. És a történészek, szakmájukból kifolyólag, fokozott mértékben teszik is ezt. Úgyhogy ezt nem irritálónak, hanem természetesnek tartom. Nem helyeslem viszont, ha valaki a saját szubjektív emlékezetét vagy véleményét mindenkire kötelező normává próbálja emelni. Ez diktatúrákban is csak látszólag sikeres, demokratikus körülmények között pedig eleve kudarca van ítélve."