Showing posts with label én teljesen más vagyok. Show all posts
Showing posts with label én teljesen más vagyok. Show all posts

Tuesday, 26 January 2010

Minden kezdet 2

Minden kezdet fontos. Kezdőmondatok különösen.
Itt találkozik az olvasó és a szöveg, innen indul az aventur.
A kezdőmondatok árulkodnak.

1. példa: F. Scott Fitzgerald, The Beautiful and the Damned (1922) -- játszásiból kicsit megtördelve.

In 1913,   when Anthony Patch was twenty-five,
two years were already gone
since irony, the Holy Ghost of this later day,
had, theoretically at least,
descended upon him.

Irony was the final polish of the shoe,
the ultimate dab of the clothes-brush,
a sort of intellectual "There!"
--yet at the brink of this story
he has as yet gone no further than
the conscious stage.

As you first see him
he wonders frequently
whether
he is not without honor and slightly mad,
a shameful and obscene thinness
glistening on the surface of the world
like oil on a clean pond,
these occasions being varied,
of course,
with those in which he thinks himself
rather an exceptional young man,
thoroughly sophisticated,
well adjusted to his environment,
and somewhat more significant
than any one else he knows.

Friday, 27 March 2009

Talált idézet 6

"Kezdem felfedezni a világot magam körül.
Tudtátok, hogy a lángnak égett-orrszőr-szaga van?"

A. Petya*

[Ez egy klasszikus filozófiai-ismeretelméleti probléma, v.ö. Kant, Plótinosz, Heidegger, satöbbi]
* egy a sok teljesen ismeretlen ember közül

Friday, 20 March 2009

Talált idézet 4

Arra gondolok, hogy minden zárt rítusközösség – így a zsidó hagyomány is - hordozza azokat a mozzanatokat, melyek a közösség tagjai számára pszichoterápiás jelentőséggel bírnak. Nem véletlen, hogy pszichoterápia csak szekularizált közegben alakul ki; a rítust evidenciával élők számára a lélek, annak egészsége és betegsége vallási világkép részeként fogalmazódik meg, gyógyulása és gyógyítása pedig a közös mítoszvilág és rítusrend által felkínált lehetőségek mentén történik. Vallástörténeti szempontból úgy fogalmazhatunk, hogy a pszichoanalízis, mint az egyik legelső pszichoterápiás irányzat, egy olyan médiumra talált rá, mely minden rítustól függetlenül olyan erőt képvisel az emberi lélek számára, mint amilyet a rítusközösségben élő számára a szertartás is jelent – az anyanyelvre.

Schmelowszky Ágoston cikke a pszichoanalízis és a zsidóság kapcsolatáról.*

---------------

PS: persze, persze, mindenkinek van tudatalattija. Vagy legalább most így nevezik. De elgondolkodtak már azon valaha, hogy a szekularizált 20. század lélekről való beszédét (tudatalatti, tudattalan, péniszirigység ésatöbbi, értsd: alapjában véve a pszchoanalízis) túlnyomórészt olyan emberek -- ráadásul férfiak -- alakították, akiket kisgyerek korukban, akaratukon és tudtukon kívül körülmetéltek (vö. 1Móz 17:11 és a pénisz kvázi-kultikus szerepe a freudi pszichoanalízisben), életük java részét a többségtől különbözőként, más-ként töltötték, jól-rosszul feldolgozott megfelelési kényszer alatt?
Vajon mekkora magyarázóerővel bír egy ilyen elmélet? Vajon minden emberre érvényes, vagy csak a Monarchia, Európa és az angolszász világ területén érvényes? Vajon mennyivel lenne más a lélektan, ha többgyerekes asszonyok írták volna az alapműveket?

*a szerző amúgy pszichiáter és vallástörténész.

Friday, 28 November 2008

Szabadidős tevékenység 1

Mostanában már vannak amatőr-művészellátó boltok, ahol az otthoncsinosítós-lakberendezős és női magazinok veszélyeztetett olvasói egyszerre vehetik meg a fűzni való gyöngyöt, az üvegfestéket meg a dekupázshoz az alapanyagokat, meg egy csomó efféle aranyoskodáshoz valót.

De mit tegyünk, ha jön a vizsgaidőszak, az összes konyhaablakot összefestettük, a gyöngyöt felfűztük, és hirtelen úgy érezzük, hogy a dekupázs-technika tulajdonképpen a giccshatáron mozog, és soha többé nem akarunk puszta kézzel hozzáérni ilyen tárgyakhoz?

Olvasni úgyis kell. A technikai sokszorosítás korában minden könyv ugyanolyan. De mi mindannyian egyéniségek vagyunk! Nemkülönben special ones! Hogyan tudnák könyveink személyiségünk megannyi hangulatát, érdekes vonását és árnyalatát tükrözni?


Például a margókra és a fejezetcímek mellé festhetünk díszítésképp növényi ornamentikát.
Ezt mutatja meg lépésről lépésre a Göttinger Musterbuch, 1450 körül.