Showing posts with label esztétika. Show all posts
Showing posts with label esztétika. Show all posts

Friday, 5 March 2010

Jelek a falakon

[ünnepi poszt következik: az Ofellus blog elérte a kb. 200. publikált bejegyzését. A magyar G--gle egyenesen erre az oldalra mutat, ha beírjuk az "Ofellus" szót (amiről a beavatottak tudhatják, hogy tkp. egy név)]

Na tessék, kortárs művészet! Kitört a graffiti-háború Londonban, izzásba jöhetnek a művészetelmélészek és esztéták. Lehet gondolkodni megint a művészet és az élet határain, a művészet időbeliségén, azon, hogy honnantól művészet a köztérre kitett egyéni kreativitás satöbbi.

Van egy Banksy nevű angol. Nevét illik ismerni mindenkinek, aki képzőművészettel foglalkozik (akár esztétaként is), és nem traktorgumiban szocializálódott. Ez az angol ma is él. Arról híres, hogy kreativ és művészi graffitiket fújt előbb Bristol (ld. lent), majd London falaira, stencillel leginkább. Arról is, hogy saját műtárgyait be szokta csempészni múzeumokba. Mindezt illegálisan. Satöbbi. Egyszóval egy érdekes figura. Az elektronikus média az ilyeneket mondja "fenegyereknek". [a képen: "Sniper and Child"]

A graffiti persze nem egy normális, bevett műfaj: falfirka, egy ifjúsági szubkultúra félvandál mellékterméke eredetileg, ami jórészt Banksy műveinek köszönhetően kezdett el emancipálódni kb. az utóbbi két évtizedben. Múlékony, nehezen gyűjthető és könnyen sérülő dolog. Nálunk ilyesmiben talán egyedül a Kétfarkú Kutya Párt egyszemélyes művészét érdemes említeni.

Banksy befutott. Nagyjából mindenki ismeri. Rengeteg illegális ill. megtűrt graffitije van (pl. itt egy galéria). Nyáron a bristoli múzeumban önálló kiállítása volt.


A sajtóból (Index, Times) értesülhetünk róla, hogy Banksy Londonban ráfestett egy régi graffitire. A magyar Index most hozta, a Times három hónapja. A graffiti a hőskorból, a 80-as évekből származott, és fennmaradása önmagában is érdem (ritkán ér meg egy graffiti ennyi időt). Az alkotója ma is él (be is mutatták Banksynek): a graffiti pedig egy félreeső helyen volt.

Banksy a 25 éves graffitit (1985!) átalakította, az alkotó megkérdezése nélkül. Ez lett belőle:

Ezt a gesztust persze sokféleképp lehet érteni: hommage vagy rombolás ... mindenesetre az eredeti festő nem tűrte el a gesztust. Átfestette Banksy képét, majd támadásba lendült egyéb Banksy-graffitik ellen. A végső állapot így fest:

Kávéházi művészetértők számára pompás téma: ki itt a művész, mit jelent az átfestés átfestése, mi a művészet stb. Az ilyen okoskodások helyett inkább ragadjunk ceruzát és rajzlapot (linót, stencilt, akármit). Vagy legalább nézegessük az alábbi inspiráló Banksy-műveket.

(A következő képen egy apró hiba van...)

(a mamut-szobor alatt olyan ősemberrajz-imitációt látunk, amilyet Banksy az egyik múzeum őskori kiállítási tárgyai közé csempészett)

A képzelőerő gyönyörei

A látásunk a legtökéletesebb és a legtöbb örömet nyújtó érzékünk. Rendkívül sokféle ideával tölti meg az elménket, tárgyaival ez érintkezik a legnagyobb távolságból, és ez marad a legtovább aktív anélkül, hogy belefáradna sajátos élvezeteibe, vagy megcsömörlene tőlük. ...

Ez az érzék látja el ideákkal a képzelőerőt; s így a képzelőerő, avagy a fantázia (ezt a két szót váltakozva fogom használni) gyönyörei alatt olyan gyönyöröket értek, melyek látható tárgyakból fakadnak: vagy amikor ténylegesen a szemünk előtt állnak, vagy amikor festmények, szobrok, leírások vagy valamely hasonló dolog segítségével felidézzük ideáikat az elménkben. Bizonyára lehetetlen, hogy fantáziánk egyetlen olyan képet is tartalmazzon, amely eredetileg nem a látáson keresztül jutott be oda. Képesek vagyunk azonban megőrizni, megváltoztatni és összekapcsolni a korábbról származó képeket, méghozzá olyan látványokká és látomásokká, melyek a képzelőerő számára a legkellemesebbek; ez az a képesség ugyanis, amely lehetővé teszi, hogy egy rab olyan látképekkel és tájakkal szórakoztassa magát a börtönben, melyeknél az egész természetben nem találni szebbet.

Kevés szava van a nyelvünknek, amelyet pontatlanabbul vagy meghatározatlanabbul használnánk, mint a fantázia és a képzelőerő. Ezért tartottam szükségesnek, hogy rögzítsem és definiáljam e két szó jelentését, ahogyan azt a továbbiakban használni fogom, hogy az olvasó világosan értse, mi is az esszém tárgya. Meg kell tehát kívánnom tőle, hogy emlékezzen a későbbiekben arra, hogy a képzelőerő gyönyörei alatt csupán olyan gyönyöröket értek, amelyek eredetileg a látásból származnak, és hogy ezeknek a gyönyöröknek két fajtáját különböztetem meg; az ugyanis a szándékom, hogy először a képzelőerő elsődleges gyönyöreit tárgyalom, amelyek teljes egészében olyan tárgyakból származnak, amelyek a szemünk előtt állnak, és ezután térek rá a képzelőerő másodlagos gyönyöreire, amelyek olyan látható tárgyak ideáiból erednek, amelyek nincsenek ténylegesen a szemünk előtt, hanem emlékezetünkbe idézzük, vagy kellemes látomásokká formáljuk azokat, olyan dolgokról, melyek vagy nincsenek jelen, vagy kitaláltak.

A képzelőerő gyönyörei, ha teljes egészükben tekintjük őket, nem olyan bárdolatlanok, mint az érzékek gyönyörei, s nem is olyan kifinomultak, mint az érteleméi. Ez utóbbiak a legfontosabbak, hiszen az emberi elme valamely új felismerésére vagy gazdagodására épülnek; el kell mégis ismernünk, hogy a képzelőerő gyönyörei vannak olyan erősek és magukkal ragadóak, mint amazok. Egy szép tájban lel annyi örömet a lélek, mint egy levezetésben, és egy homéroszi leírás több olvasót bűvöl el, mint Arisztotelész valamelyik fejezete. A képzelőerő gyönyörei még azzal az előnnyel is bírnak az értelem gyönyöreihez képest, hogy szembeötlőbbek és könnyebben lehet részünk bennük. Elég csak kinyitnunk a szemünket, és a látvány már be is hatolt az elménkbe. A színek önmagukat festik a fantázia vásznára, különösebb gondolati erőfeszítés vagy a szemlélő elméjének munkálkodása nélkül. Nem tudjuk, mi módon, de megérint bennünket a látvány szimmetriája, és azonnal elismerjük egy tárgy szépségét, anélkül, hogy kutatni kezdenénk az okát vagy az alapját.

Az az ember, aki csiszolt képzelettel bír, számos olyan gyönyör birtokába jut, amelynek élvezetére az avatatlanok nem képesek. Társalogni tud egy képpel, és kellemes társaságra lel egy szoborban. Titkos felfrissülést talál egy irodalmi leírásban, és gyakran nagyobb elégedettségére szolgál egy liget vagy rét látványa, mint másoknak annak birtoklása. Mondhatni, résztulajdonosává válik mindannak, amit lát, és a természet legvadabb és legkevésbé megművelt részeit is gyönyörei szolgálatába állítja; így aztán úgyszólván más fényben látja a világot, és az emberek elől elrejtőző elbájoló dolgok egész sokaságát fedezi föl.


Joseph Addison.

Spectator, 411. szám (1712. június 21.)
Magyar fordítása online: Jelenkor.

Monday, 30 November 2009

Photoshop Jardinesque!

Hogyan festene a PTE BTK épülete, ha hirtelen Vaux kertjébe kerülne?



Hogyan festene az Ifjúság úti "campus", ha hirtelen felépítenék mellette Versailles palotáját?


(a képek 500m magasból készültek, arányosak)


Búcsúzóul egy érdekes tény: a Tükörterem Versailles-ban 80 méter hosszú és 10 méter széles. A "B" épület hosszabbik szárnya 50 méter hosszú és kb. 8 méter széles, osztálytermestül és folyósóstul. Ecco!

Thursday, 13 August 2009

Colors of Periods

A minket körülvevő mesterséges valóság színei változnak. Vannak színek, amik csak bizonyos korban vannak jelen, vagy csak bizonyos korban kerülnek egy másik szín mellé. Itt vannak például ezek: a Chevrolet színmintái a '61-es év autóihoz (klikk a képre!). Ilyen színű autók ma már nemigen vannak.



Forrás: Jim Linderman gyűjteménye.

[titkok és kutatások]

Egy online is publikált folyóirat a francia történelemről, mindenféle idegen nyelveken, középkori dolgokkal is. Itt pl. Abbo fleury-i apát politikájáról.

Egy segédprogram, amivel könyveket lehet letölteni a GoogleBooks-ról.

Egy honlap, kicsit land artos.

Egy belga művész, Jan Fabre fura munkái. Ez a mennyezet pl. Nagyon izgalmas és tartós alapanyag, és pompásan vibrál.


Középkori templomok, Itália, 12. szd, polikróm festett kőszobrokkal.