Showing posts with label titok. Show all posts
Showing posts with label titok. Show all posts

Friday, 22 May 2009

Lot 49

"The reality is in this head. Mine. I’m the projector at the planetarium"

Thomas Pynchon. The Crying of Lot 49.
A 49-es tétel kiáltása (Modern Könyvtár).
Egy 1966-os regény, a hippikorszak közepéből.
Egy könyv a paranoiáról és az információról.
Egy nyomozás.
Amúgy a 20. szd amerikai prózájának egyik legnagyobb kisregénye.
Amikor még nem volt internet. És mégis.
Ja kérem, a "valóságról" így is lehet gondolkodni.

egy honlap a könyvről. http://cl49.pynchonwiki.com/wiki/index.php?title=Main_Page

a szöveg angolul.
egy másik oldal róla, a Spermatikos Logos.
Egy előadás róla, a Yale-n.

Tuesday, 31 March 2009

Ezékiel temploma

Ezékiel nagypróféta látomást lát. Többet is.
Az egyik (Ez 40-42) egy nagyszabású látomás, az új templomról. Az új templom egy épületkomplexum, olyan város-szerű valami (40:2). Hosszadalmas és részletesen leírt dolog. Konkrétan, méretekkel.

Jó, jó -- kérdezik az olvasók -- de miért van egy műszaki-építészeti leírás benne a kinyilatkoztatásban? És mit lehet vele kezdeni? Miért mondja el a nagypróféta (mert nem ám valami épp-hogy-nem-lényegtelen prófétáról van szó), hogy a látomás során felmért templom mekkora? Még ha régész volna vagy földmérő. Bizonyára jelent valamit ez az egész. Ebből könnyen lesz allegorikus magyarázat.

De a 12. században van egy máshogy kíváncsi olvasó, bizonyos Richardus (also known as "Szentviktori Richárd") egy egész könyvet ír erről a felmérésről. Mert neki fontos, hogy először azt értsük meg rendesen, ami oda van írva, és csak utána magyarázzuk allegorikusan. És Richardus rajzol, hogy a szöveg átlátható legyen. Ilyesmiket rajzol (19. szdi átrajzolások):

Generalplan. Mindennel.
A templom egyik részlete. Kicsit a román stílus szerint, kicsit normannosan, de a mienké.

A templom alaprajza. Remélhetőleg ismerős ---

Friday, 20 March 2009

Mambre



A két kép közt nagyon fontos hasonlóságok vannak. Az egyik Ravennában látható, Justinianus nagyszabású programjának az eredménye. A másik Andrej Rubljov (Андрей Рублёв,+1430) festménye (Moszkva, Tretyakov).



A szöveg meg csak tovább bonyolítja a dolgot:

Genesis (Károli):
18,1 Megjelenék pedig ő néki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő űl vala a sátor ajtajában, a hő napon.
18,2 És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát.
18,3 És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.
18,6 És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát.
18,7 A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.
18,8 És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjök tevé: és ő mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.
18,16 Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje őket.


Avagy (Vulgata):
1 apparuit autem ei Dominus in convalle Mambre sedenti in ostio tabernaculi sui in ipso fervore diei
2 cumque elevasset oculos apparuerunt ei tres viri stantes propter eum quos cum vidisset cucurrit in occursum eorum de ostio tabernaculi et adoravit in terra
3 et dixit Domine si inveni gratiam in oculis tuis ne transeas servum tuum
6 festinavit Abraham in tabernaculum ad Sarram dixitque ei adcelera tria sata similae commisce et fac subcinericios panes
7 ipse vero ad armentum cucurrit et tulit inde vitulum tenerrimum et optimum deditque puero qui festinavit et coxit illum
16 cum ergo surrexissent inde viri direxerunt oculos suos contra Sodomam et Abraham simul gradiebatur deducens eos
17 dixitque Dominus num celare potero Abraham quae gesturus sum

Monday, 16 March 2009

Tempore paschali

1. Itt az a szokás, hogy azokon, akik a keresztséghez járulnak, a negyven nap folyamán, amelyeken böjtölnek, először elvégzik az ördögűzést a klerikusok kora reggel ... Rögtön egy széket tesznek a püspöknek a Martyriumhoz, a nagyobb templomban, és a püspökhöz közel körben ülnek mindazok, akik a keresztségre várnak, úgy a férfiak, mint a nők; jelen vannak a keresztapák és a keresztanyák is ...

2. A katekumen nem lép be, miközben a püspök így oktat a törvényről: a Teremtés könyvével kezdve, ez alatt a negyven nap alatt átvéve az összes Írást, előtárva előbb a szó szerinti értelmét és megmagyarázva aztán a lelki értelmét. Szintúgy a feltámadásról és hasonlóképpen a hitről megtanítanak mindent ezek alatt a napok alatt: ezt nevezik katekézisnek.

3. Amikor öt teljes hete eltelik a tanításnak, akkor megkapják a hitvallást, amiről megmagyarázzák a tanítást, mint ahogy az egész Írásról, szóról szóra, először szószerinti értelemben, majd lelki értelemben; így magyarázzák a hitvallást is.

5. Amikor már eltelt hét hét, és csak egy van hátra, a Húsvété, amit itt Nagyhétnek neveznek, akkor a püspök reggel a nagyobb templomba, a Martyriumba megy. A szentély mélyén az oltár mögé egy széket tesznek a püspöknek, és odamennek egyesével a férfiak a keresztapával, a nők a keresztanyával, és felmondják a hitvallást a püspöknek.

6. Miután felmondták a hitvallást a püspöknek, a püspök mindannyiukhoz fordul és így szól:
“Ez alatt a hét hét alatt oktatást kaptatok az Írás törvényéről és hallottatok /tanítást/ a hitről is; hallottatok /tanítást/ a test feltámadásáról is, mint ahogy a hitvallás minden tanításáról is, legalábbis amennyire képesek voltatok – lévén még katekumenek – meghallgatni, de a legnagyobb misztériumra – a keresztségre vonatkozó szavakat, mivel még katekumenek vagytok, nem hallhattátok; és hogy ne gondoljátok, hogy bármi is ok nélkül történik, amikor már meg lesztek keresztelve Isten nevében, a Húsvét nyolcada alatt, a szertartás után a templomban, az Anasztasziszban majd hallotok erről beszélni; mivel még katekumenek vagytok, Isten legtitkosabb misztériumait még nem mondhatjuk nektek."
----

Egy hispániai keresztény nő a IV. században elzarándokol a Biblia földjére; ott meglátja, hogy mennyiben más a keleti egyház, mint a nyugati; tapasztalatait leírja vulgáris latin nyelven; a munka fennmarad, előkerül, kiadják -- és végül magyarul is olvasható, igaz, kissé eldugott helyen. A romantika után és a női magazinok korában a személyiség különösen fontos. Róla a következőket írja a fordítást kísérő bevezető:

"Eteria olyan nő, akinek az érdeklődése kimeríthetetlen, nagy erővel és fizikai ellenállóképességgel rendelkezik. A lábát sem sajnálja. Buzgó lelkesedésében nem ismer fáradtságot. A “kívánság” nála azt jelenti, hogy “látni”, “érdeklődni”, “végigjárni”, “megtapasztalni”, “érinteni”. ... úgy ismerhetjük meg Eteriát, hogy bár tapasztalatlan, de nagyon lelkesedő, nyitott, lelkes, kezdeményező. ... Olyan nő, aki sokmindent elhisz, de ennek ellenére nem hiszékeny. Tud örülni és meghatódni. Nincs kétsége a nevek és helyek felől, amikről a Szentírás beszél. Olyan nagy a vágyódása a “szent helyek” látása iránt, hogy amikor meglátja őket, meghatódik, felidézve azokat az eseményeket, amelyekhez háttérül szolgáltak."

Wednesday, 25 February 2009

Dido & Aeneas

"Háromfelvonásos opera, prológussal. Szövegét – Publius Vergilius Maro Aeneis című eposza nyomán – Nahum Tate írta"

1692: Purcell (nem Dominic, hanem Henry) egy lányiskolának megírja és elő is adják.
Tate librettóját nemigen szokták dícsérni az angolok sem, költői teljesítményei mián. Egy librettó, ami betölti funkcióját, vannak benne boszotkányok, tengerészek, főhős, főhősasszony, kupidók stb. Szép és szomorú történet szerelemről, halálról, szenvedélyről, de még az emó korszaka előttről.

Általában az első angol operának tartják, eléggé nagy irodalommal (> JSTOR). Általában mindenki imádja. Ha valaki sznobnak készül, elengedhetetlen. De akkor is az, ha csak kultúrember akar lenni felénk. Purcell zenéje hozza, amit csak a barokk zenétől, at its heights, el lehet várni: a zene értelmezi a szöveget, vidámmá tesz vagy összeszorítja a hallgató szívét és a többi -- mindezt úgy, hogy nem a "zeneszerző szenvedélyeit" akarja átvinni ránk, hanem a zenei retorika korban ismeretes szabályait használja fel. Rengetegen adták már elő a régizenészek közül. Manapság William Christie a recens sztár (a nyitány szerintem túl gyors); de Harnoncourt is tökéletes. És a nagy "highlight," called Dido's Lament:


   Thy hand, Belinda, darkness shades me,
On thy bosom let me rest,
More I would, but Death invades me;
Death is now a welcome guest.
When I am laid in earth, May my wrongs create
No trouble in thy breast;
Remember me, but ah! forget my fate.

Ugyanez, viva voce:
avec Mme Norman. A karthagói királynő afrikai. Az amerikai angol keret különösen vicces.
avec Mme Moyet. Kicsit redukáltabban, kicsit kocsmazenésen, kicsit dohányfüstösen. És hát in a British manner.

link:
annak, aki tud kottát olvasni (rendesen én sem).
annak, aki szereti a MIDI-t hallgatni a zene struktúrájáért.

Aktualitás: Pécsett, élőben!



Wednesday, 4 February 2009

Új Kezdet


Szeretettel üdvözlök minden Olvasót az újabb Köztársasági Reformév mostani reformszemeszterében.

Ez az oldal a kevésbé megbízható kurzus-mail egyfajta alternatívája. A rejtekhely egy online lerakat, a coospace helyett; pontos helyéről a régiek tudnak információt adni, ill. személyesen jövő órán.

Az első órán (feb. 6) egy szintfelmérő tesztet tervezek iratni (figyelem: ez az 5-10 perces hallgatói feladat az összes teendő az első órán, utána szabadon mehetnek). A következő órán indul a beavatás, amikor is az igazság minden főbb részlete --úgymint tematika, TF, olvasmánylista-- kibontásra kerül.

A félév során a tervek szerint tetemes mennyiséget kell olvasni, és az olvasmányok megértését-feldolgozását kellemetlenül élesen pontozott tesztek fogják ellenőrizni. Szükség lesz az intelligencia mellett az edzett memóriára is -- ha semmit se tudunk elménkben megtartani, akkor aligha tudunk okosan gondolkodni (elvégre semmiből nem lesz semmi). Javaslom, hogy ismerkedjenek meg a pedagógiai szakirodalomnak az önálló tanulásra kidolgozott segédkönyveivel (ezek már a 70-es években is voltak magyar nyelven). A memóriához a következő olvasmányok ajánlottak:

1) Hugo de SV, A három körülményről, a rejtekhelyen. Érdemes ezzel kezdeni a memória-gyakorlatot, mivel biztosan tesztanyag lesz.

2) Daniel Arasse cikke az ars memoriae-ről, kezdőknek online, dörzsöltebbeknek: hát persze, Ikonológia és műértelmezés 1. Esélyes a tesztre.
3) Friedrich Ohly, ugyanott. Esélyes a tesztre.
4) J.W. Hoye német cikke a quaestióról, Nóra nevű hallgatóinknak különösen ajánlott.

Ha könyvtárba mennek, érdemes már most beszerezni:

IET: Areopagita, Mennyei Hierarchia. Az eleje a rejtekhelyen is.
ÉFSZ: Areopagita, Az isteni nevekről. Az égi és a földi szépről, 183-189.
ÉFSZ: Albertus Magnus Areopagita-kommentárja.
MaFilSz: Aquinói Tamás Areopagita-kommentárja: Aquinói Szt. Tamás a szépről. Fordította, bevezette Klima Gyula, Magyar Filozófiai Szemle 1984/3-4, 454-473.

Érdemes már most megismerkedni az alábbi szerzők magyar nyelvű munkásságával is: Meyendorff, Perczel, Vanyó, Heidl, Southern, Leinsle, Bugár, Belting, Panofsky. Részint általános, részint szakmai műveltség okán.

Friday, 24 October 2008

Hermetikusan záródik

És hát itt van Hermész, aki időnként Mercurius, időnként Triszmegisztosz.
Mit érdemes róla tudni?

Először is: tekintsünk el a jelenlegi kor kommersz módon hozzáférhető Hermészétől. Ezt a Hermészt arról lehet felismerni, hogy 1) magyar nyelven az ezoterikára alapított kiadók adják ki (vagy ami még rosszabb, kontrollálatlan internetes oldalakon találunk rájuk); 2) a 20. századi "ezoterika" és alkalmazott "vallásfilozófia" olyan tekintélyei (si cui) értelmezik, mint Hamvas Béla, Szepes Mária, netán Popper ill. Müller Péter. Ezekben a kezekben a Hermészhez kapcsolt szövegek valamiféle időtlen és hatalmas bölcsesség megnyilvánulásai lesznek, amelyek az olvasót -- a közvetítőn át -- valamiféle ezoterikus és egzotikus titokba avatja be.

Mindezzel nincs semmi gond, amíg vallásos módon viszonyulunk ezekhez a szövegekhez: vagyis hinni akarunk az említett közvetítők által feltárt titkok igazságában (és ráadásul tudatlanok vagyunk az eszmetörténet terén).

Ha gyanakvóan, kritikusan és érdekmentesen akarunk viszonyulni ugyanehhez a jelenséghez, akkor a következőt látjuk:

0) A New Age kedvez az "ezoterikus" irodalomnak (ami jellemzően modern kifejezés); ennek az irodalomnak a nívósabb részéhez tartoznak a kései antikvitástól Hermész neve alatt futó iratok, ha görögül vagy latinul (netán arabul) olvassuk őket. Olvashatunk bennük a kozmoszról, az emberről, az istenről és sok efféle ha-akarom-filozófiai-ha-akarom-teológiai témáról: magasztos, intellektuális és költői gondolatokat fogyaszthatunk anélkül, hogy vallásosnak kellene lennünk és állást kéne foglalnunk. Cinikusan fogalmazva: ez az a piaci szegmens, amelyből a Popper & Müller Co. él: pompásan megfér a gyakorlati ateizmussal, valamint az intellektuális kiválasztottság-tudattal, anélkül, hogy bármiféle morális elvárásnak meg kellene felelni.

Jellemző módon az ezotériával magyarul hivatásszerűen foglalkozók kevéssé értenek az iratok eredeti nyelvén (legalábbis így volt a 90-es években), az eszmetörténethez ritkán konyítanak, és közvetítő nyelvből fordítanak valamit (manapság angolból, régebben németből). Ezek a magyar fordítások, ha kritikusan nézzük őket, igen sokszor minősíthetetlenek és dilettánsok.
Ennek állít emléket Pethő Sándor cikke: "A talmi pásztor." BuKSz, 1996, amit online is olvashatunk: http://epa.oszk.hu/00000/00015/00003/petho.htm

0) Mindenesetre volt egy egyiptomi istenalak: Thot (igen, aki egyebek mellett az írást is feltalálta -- ld. Platónnál; igen, a gyerek a lótuszban), aki Hermésszel, majd a latin Mercuriussal is azonosítva lett. Ezek a kontaminált istenalakok rengeteg érdekes funkcióval bírnak (olvassanak erről pl. Kerényi Károlyt vagy bármely hasonló klasszika-filológust): de gyakorlatilag szemlélve ugyanúgy egy homályos alak, egy mítikus tekintély aki valamiféle titkos bölcsességet tanít, mint pl. a szibillák vagy a bölcs Salamon király, vagy éppen a háromkirály-mágusok. Fontos, hogy ősi-ősrégi bölcsességről van szó. Egyiptom a titokzatos, ősrégi tudás földje már a görögök számára is, mint közismert -- ha máshonnan nem, hát a > Timaioszból; ajánlott továbbá > Plutarkhosz könyve Íziszről és Oziriszről. A rómaiak átveszik ezt a gondolatot.

1) Vannak későantik vallási-filozófiai írások, amelyek ennek a tekintélynek a neve alatt hagyományozódnak. Ezek az írások túlnyomórészt görög nyelven íródtak; több írásról van szó, amelyek datálása nehéz feladat. Cikkében ezt írja Pethő:

"A XVI. század második feléig nagyjából általánosan elfogadott volt az a vélemény, hogy az iratok egy Mózes korában élt szerző műveinek tekinthetők. Az 1554-es editio princepshez írt görög nyelvű előszavában Vergicius Mózes koránál korábbra datálja az iratokat. 1614-ben I. Casaubon egyszerre szakít az egyetlen szerzőtől való eredet hipotézisével, s ad hangot annak a véleményének, hogy az iratok a Kr. u. I. század környékén keletkeztek. E. Zeller a Kr. u. III. század utolsó évtizedére teszi keletkezésüket, F. Petrie pedig az általa legkorábbinak ítélt darabot, a Koré koszmu címet viselő iratot 1908-ban Kr. e 510 és 410 közé teszi, s egy évvel később publikált, Personal Religion in Egypt before Christianity c. munkájában változatlanul fenntartja ezt az álláspontot. J. Kroll Die Lehren des Hermes Trismegistos c., 1914-ben, Münsterben publikált könyvében ellenkező véleményének ad hangot, s a Corpus Hermeticum minden fontos mozzanatát a hellenisztikus világ szellemiségéből vezeti le. Megítélésem szerint árnyalt és elfogadható álláspontot képvisel B. Layton, aki The Gnostic Scriptures címmel New Yorkban 1987-ben megjelent munkájában (448. old.) azon az állásponton van, hogy a Corpus egyes darabjai Kr. u. 100 és 300 között keletkezhettek, összeállításuk azonban a Kr. u. XI. századig is elhúzódhatott."

2) Minket ez annyiban érint, hogy a latin középkor sokáig gyakorlatilag szinte semmit se ismert ebből a szövegcsoportból. A korai egyházatyák (Lactantius és Ágoston és Quodvultdeus) idézik az Asclepius-t; ez az egyetlen értekezés (> magyarul: Ikonológia és műértelmezés 5) volt meg latinul. Latinul Hermes Mercurius a figura neve. Ugyanakkor: ők találkoztak számos, arab hermetikus írással. Hermész neve akkora tekintély volt (az arabra fordított görög munkák nyomán), hogy a neve alá az arabok is odatettek számos írást: orvosi (a görög H. ennek is istene volt), kozmológiai, csillagászati írásokat; ezek egy része megjelent a latin nyugaton is.

Ebbe a halmazba tartozik a "Smaragdtábla" (Tabula smaragdina) nevű kozmogóniai irat is. Róla a következőket mondja a Lexikon des Mittelalters: először a "Sirr-al-halika" nevű kozmogóniai írásban tűnik fel (ál-tyanai Apollóniosz), amit 750-800 körül fordítanak arabra görögből; aztán átveszi Gabir ibn Hiyan (Kitab ustukus al-uss) és az ál-arisztotelészi "Sirr alasrar" (Secretum secretorum); ezeket a 12. és 13. szdban fordítják le latinra, és onnan kezdve értelmezgetik.

Vagyis: módunk van eldönteni, miképpen akarjuk olvasni a szöveget: hívő attitűddel (az ősi bölcsesség megnyilvánulása stb) vagy reflektáltan (egy homályos, görög-arab neoplatonizáló szöveg), esetleg a kettő kombinációjával. Mindenesetre a nem-hívőkkel való kommunikációra a tárgyilagos megközelítés alkalmasabb.

A görög-görög hermetikus írások nyugaton majd a reneszánsz korában jelennek meg, amikor nyomtatott formában és latinul is olvashatóvá válnak. Ficino az 1460-as években fordítja latinra a szövegeket (nyomtatásban: 1471) -- együtt egy csomó platonizáló szöveggel: pl. Platón dialógusaival (ezek majd 1484-ben lesznek kinyomtatva) és Plótinosz Enneászaival. Ficino ezeket a szövegeket eggyé is olvasta: a hermészi tanok szerves folytatásaként értette a platonikus szövegeket.

A reneszánsz humanisták számára (a 15-17. században) Hermész szövegei azért lesznek fontosak, mert egy, a kereszténységnél (és Mózesnél is) régebbi filozófiát látnak beléjük -- gyakorlatilag a szövegek és az ad antiquitatem-érv segítségével egy alternativ teológiát-filozófiát tudnak felépíteni a kereszténység ellen (vagy éppen mellett). Ennek a projektnek a fedőneve a "prisca theologia" vagy "prisca philosophia:" az ősi teológia vagy ősi filozófia (> keressenek rá, JSTOR); Ficinótól pl. Giordano Brunóig számosan képviselték ezt az irányzatot, sokszor (neo)platonikus beütéssel. Az érzéketlen emberek ezt hajlamosak szinkretizmusnak nevezni.

3) Ennek az alapgondolatnak a 19-20. század technikai lehetőségei újabb lökést adtak.

Cinikusan szemlélve, ilyen faktorokra gondoljunk:
1) tömeges könyvnyomtatás és a közkönyvtárak létrejötte (két nap alatt húsz ismeretlen vallást tanulhatunk meg, a köztük felállítható párhuzamokkal);
2) népnyelvi fordítások (már nem kell idegen nyelven olvasni, mégis okosak lehetünk);
3) a latin és görög nyelv nem-ismerete (az átlagolvasó nem képes megérteni ezeket az írásokat, és nincs közvetlen hozzáférése a forrásokhoz);
4) Ez együtt jár a közvetítő szerepének felértékelésével. A közvetítő az, aki a szöveg és az olvasó közt áll. Az olvasó kénytelen megbízni benne, mert tudatlan és nem fér hozzá a szöveghez. Másrészt: az átlagolvasónak nincs rálátása a közvetítő tudására. Mivel mindent a közvetítő révén tud meg, nem tud kritikát gyakorolni. A közvetítő az apai tekintély modelljére működik. Olvassanak a neten Hamvas Béláról, Szepes Máriáról, aztán utána olvassák el ezt: Szilasi László: A Jókai-szakirodalom kultikus paradigmája (ItK, 1992/1).


4) Mindebből számos, a kritikus számára mulatságos dolog fajul (ill. fejlődik).

Szerzők, akik egyetlen vallást se képviselnek hitelesen, mégis a vallás nyelvét és beszédmódját használják. "Spirituális" vagy "ezoterikus tekintélyek," az "ezotéria" nagyemberei és nagyasszonyai, akik "misztériumokról" beszélnek. Szerzők, akik hiteles vallásos hit és cselekedetek helyett okosan és komolyan és intellektuálisan beszélnek mindenféle vallásokról, azok egyezéséről, és mindenekfelett az én-ről, annak kiteljesítéséről és megvalósításáról.

Persze ezt is sok szinten lehet művelni. A lejtő bulváros közepe-alja a Popper & Müller-féle megélhetési ezoterika-vulgárpszichológia kombináció, az akadémikus teteje meg a Heidegger-féle gnoszticizmus (erről Hans Jonast érdemes ismerni), meg az Eliade vallásfilozófia mögé bújtatott privát vallása.

Mi ezzel a gond? Attól függ. Az utóbbiak ugyanazokat a stratégiát követik, mint az előzők, csak az előfeltevéseik jobban el vannak bújtatva, meg tudományosabbnak (vagyis objektivebbnek, vagyis meggyőzőbbnek) tűnnek a szövegeik -- és bizony komoly munkát, képzettséget és fáradságot igényelne utánajárni állításaiknak. Amennyiben hinni akarunk nekik, semmi gond sincs. Amennyiben kritikusan és elemző módon akarunk viszonyulni szövegeikhez, sokszor látunk önkényes forráshasználatot és értelmezéseket, csúsztatásokat, nem érvelt és semmiből se következő kijelentéseket. Mindez szépprózában és filozófiai szövegben elfogadható, de más írásos források hitelesnek tekintendő kommentárjában aligha.


Kiegészítés:

1) Nem szabad elfeledni azt sem, hogy azok a csodálatos jelek, az (amúgy sokáig megfejthetetlen) egyiptomi hieroglifák mennyire lenyűgözték a Nyugatot, nagyjából a 16. század és Champollion közt: számos "kísérlet" született a "magyarázatukra" (általában filozófiai belemagyarázások, amelyeknek semmi köze a jelek valós jelentéséhez) > pl. Athanasius Kircher. [Képek forrása: Kircher: Sphynx mystagoga, 1672; ld. továbbá uő, Odypus Aegyptiacus. Online: Gallica]



2) Az ősi egyiptomi bölcsesség gondolata felbukkan a 18. szd során is: részint populáris vallásfilozófiaként, részint szabadkőműves mítoszokban; a legendás Egyiptom és a Fenséges összekapcsolódik (Egyiptom Napóleon hadjáratával kerül be újra a köztudatba: divatot is teremt egyiptomi dekoráció). Meglepődnének, hogy ki mindenki volt benne ebben a dologban. Itt lehet utánanézni:
Jan Assman: Mózes, az egyiptomi. 5. fejezet: A név nélküli és a minden-egy (Bp: Osiris, 2003), 167-205. Assmant mindenképpen érdemes olvasni.

3) A fenti "hívő" álláspontnak is megvan a maga ellentétpárja: a racionálisan relativizáló-pszichologizáló álláspont (a felvilágosodás, majd Feuerbach óta jellemző). A vallásos rítusok tkp. babonák, a butább és szorongós emberek primitiv kitalálásai, és a legfőbb haszna a vallásnak az, hogy pl. tartalmaz okos egészségügyi szabályokat. Vulgáris példa:

"ezek a szertartások valójában - vallástól és földrésztől függetlenül - ugyanarról szólnak (és a külsőségektől eltekintve sokszor nagyon is hasonlóak): az istenek jóindulatát próbálják elnyerni az élet egy-egy fontos fordulópontjánál. ... A vallási rítusok másik közös pontja a biztonságkeresés. A rituális előírások betartása tipikus "ha... akkor" szituáció: ha mi a játékszabályoknak megfelelően járunk el (levesszük vagy épp feltesszük a fejfedőt, feláldozzuk a gyümölcsöt, a galambot - netán korábbi korokban az élő embert -, akkor ezzel garantáljuk, hogy az égiek áldása lesz a földi cselekedeteinken. Ezt nevezhetjük akár babonának is, de a szent rítusok és rituálék még a magukat vallástalanoknak mondók életét is átszövik - gondoljunk csak a polgárinak hívott, de mégis az egyházi cselekményeket utánzó esküvői vagy temetési szertartásokra."

(Népszabadság DVD-melléklethez írt ajánló)

Thursday, 9 October 2008

Ordines caeli

Angyalok. De mennyi? és hogyan is? és miért?
Ms Maz. 729 f.38v


Az egyik hagyomány: Dionysius Areopagita
Magyarul: A mennyei hierarchiáról, in Az isteni és az emberi természetről. Görög egyházatyák (Budapest: Atlantisz, 1994), 2: 213-258.
Eriugena kommentárja, részlet: ÉFSZ.
Hugo kommentárja, részlet, és háttér: Rejtekhely.

A másik hagyomány: Nagy Szent Gergely

Ahogyan keleten látják: a magyar orthodoxia áttekintése a patriszikus angelológiáról.

Ötödik levél

Ötödik levél. Dorotheus diakónushoz
Nyersfordítás JS és JS nyomán


Az isteni homály az a megközelíthetetlen világosság, amelyben --mint mondja [az Írás] -- Isten lakozik. Ez egyszerre láthatatlan a mindent-meghaladó világosság miatt, és megközelíthetetlen is a fények lényegfeletti áradásának mindent-felümúlása miatt. Ebben lesz mindenki méltó Isten ismeretére és látására, azon nem-látás és nem-ismerés révén, amelyben túlhaladja a látást és gondolkodást, megismerve azt, ami túl van minden érzékelhető és értelemmel felfogható dolgon, és prófétai módon meglátja: „csodálatos lett a te tudásod, megerősíttetett és nem vagyok képes eljutni hozzá.” Ebben az értelemben mondja [az Írás], hogy az isteni Pál megismerte Istent: minden létező értelem [és megismerés, S] felett. Emiatt “kinyomozhatatlannak” is nevezi az ő útjait [az Írás], és “kifürkészhetetlennek” ítéleteit, és “elbeszélhetetlennek” adományait, és “minden értelmet meghaladónak” az ő békéjét:
S: és így, mint aki mindenek felett megtalálta és az értelem felett megismerte azt [az okot] (ugyanis mindenen túl van mindenek létező oka).
E: és így mindenek fölött megtalálta és az értelem felett megismerte (mivel mindeneknek a csúcspontja az a létező, ami mindeneknek az oka) .

A mon seul desir



Allegória. Érzékek. Unicornis.
Megint egy megfejtést igénylő mű.