Showing posts with label popzene. Show all posts
Showing posts with label popzene. Show all posts

Sunday, 7 October 2012

Talált szöveg: szerelem


Ott a régesrégi időben
mikor ember nem járt még cipőben
van, ami ott is mindig ugyanaz,
a nő, a férfi, a tavasz.
 Lehet az asszir, perzsa, babilon
de különbség nincs csak papiron,
lehet az ógörög, vagy méd
méd, méd, méd –
majd mondja: még, még, még, még –
Ott a régesrégi…
Csak te meg én, az más.

(Yves Saint-Laurent fotója)

Tuesday, 11 September 2012

Talált idézet: Flames of love

What kind of man,
what kind of man am I ?
I try to walk where I just fell,
I try to break a secret spell,
In your eyes I feel the flames of love.

Flames of love,
flames of love,
I'm drowning in the sea of love
and enough is never enough.
When I find myself deep in your eyes
over and over again -
Flames of love.

What kind of fool,
what kind of fool am I ?
I look for shadows in the sun,
for memories of days to come,
In your eyes I feel the flames of love.

Flames of love,
flames of love,
I'm drowning in the sea of love
and enough is never enough.
When I find myself deep in your eyes
over and over again -
Flames of love.

I surrender to sweet death in your arms
in a wawe of lustful life.
You touch me so deep, I cry out
melting in the flames of love.

Flames of love,
flames of love,
I'm drowning in the sea of love
and enough is never enough.
When I find myself deep in your eyes
over and over again -
Flames of love.

Fancy, Flames of love,1988.

(persze, hogy a költészet és popzene java a szerelemről szól, tömegtermelés van ... de ennek az alapvető dalnak a szövege akár Dowland dalaival is összehasonlítható, vagy Shakespeare szonettjeivel, Donne dalformában írt, tökéletesen megzenésíthető szerelmes verseivel. Az egzisztencialista felütés -- What kind of man, what kind of man am I? -- felveti az identitásproblémát is. A hiábavalóság érzete kapcsán pedig bekezdéseken át lehetne heideggert rizsázni (rorate caeli Martinum). A metaforák pedig egyszerre közhelyesek, de ugyanakkor némelyik egészen ígéretes.A szerelem tengerébe fulladni, elolvadni -- ezek kissé bárgyúbbak (bár a szerelmes férfiak gyakran ilyenek), de része a repertoárnak. Árnyékot keresni a napon, az eljövendő napok emlékeit keresni -- nos, ezek már hajaznak az aranykori költőkre, bár nincsenek kibontva a képek. Nézzük ellenben pl. Donne szövegét (ami karcosabb, nem-PC és profi):

GO and catch a falling star,
Get with child a mandrake root,
Tell me where all past years are,
Or who cleft the devil's foot,
Teach me to hear mermaids singing,
Or to keep off envy's stinging,

And find
What wind
Serves to advance an honest mind.

If thou be'st born to strange sights,
Things invisible to see,
Ride ten thousand days and nights,
Till age snow white hairs on thee,
Thou, when thou return'st, wilt tell me,
All strange wonders that befell thee,

And swear,
No where
Lives a woman true and fair.
etc.

A különbség nem is olyan nagy.

Monday, 19 March 2012

Pop culture now #1

Hát ez egyszerűen tűrhetetlen, hogy az ember hogyan beleragad a natív retróba, ha nem tart lépést a mai popkultúrával. Például mostanáig fogalmam se volt, hogy ki-mi az a dzsasztinbíber meg a bakugán. De megnéztem az interneten. És hogy a legfontosabb adatokat rögzítsem (meg ne kelljen megint utánanézni), ide is írom.

a) Justin Bieber egy pocokarcú fiú, aki a 90-es években született, a Windows 3.1 és a Windows 95 közt, körülbelül az első magyar Suzukik legördülésekor. Énekel és híres, de én konkrétan egy slágerét se ismerem. Biztosan nem olyan jó, mint John Mayall, akit szintén nem ismerek, de a barátaim megmutatták, mert hogy jó (és tényleg az).

b) Bakugán. A nyolcéves generáció kedvenc játéka. Műanyagból készített bábok, valami olyasmi lehet, mint a transformers, mert össze lehet golyóvá csukni. Sok különféle van belőle, tehát gyűjthető. Szerintem annyira nem érdekes, mint az öltöztetős katona, vagy mint a műanyagkovboj-indián-katona volt annakidején.

De hogy legyen valami pozitiv üzenete is ennek a bejegyzésnek, iktassuk ide a tényt, hogy Kylie Minogue 25 éve énekel (de hova lett Rick Astley?). És álljon itt egy elég híres régi száma, amivel egy még régebbi (1958-as) slágert porolt le, a 80-as évek végén. Tears on my pillow!

Sunday, 18 September 2011

Talált klippek (Mm[ell]e Gall 2)

Mon aéroplane (1971)




La Pioggia (1969)




ugyanaz franciául:
http://youtu.be/fqXFcp3PfuI

Korrekció. A Nous ne sommes pas des anges (nem vagyunk mink angyalok) egy ritka klipje (nem beágyazható) -- bizarr táncosokkal, még bizarrabb koreográfiával, és vicces vágásokkal. Sie ist wirklich zuckersüss.
http://youtu.be/yLILi-Xr3LE


egy forrás a 60-as évek zenéjéhez (portugál): http://musicasdosanos60.blogspot.com/
és egy másik (ez is portugál -- a riasztás téves): http://musicaseternas.blogspot.com/

Talált klippek (Mme Gall) -- a kiscicáknak éles karmuk van

1. Ein bißchen Goethe, ein bißchen Bonaparte




Ein bißchen Goethe, ein bißchen Bonaparte,
So soll er aussehn, der Mann auf den ich warte,
Ein bißchen Geist, ein bißchen Mut,
An meiner grünen Seite, ja das wäre gut.

Ein bißchen Goethe, ein bißchen Bonaparte,
So soll er aussehn, der Mann auf den ich warte,
Ein bißchen Mut, ein bißchen Geist,
Wenn ich nur wüßte, wo er wohnt und wie er heißt.

Einer hatte starke Arme doch er war kein Grosses Licht,
Der Andre hatte sehr viel Köpfchen, doch ein Mann, das war er nicht.

Ein bißchen Goethe, ein bißchen Bonaparte,
So soll er aussehn, der Mann auf den ich warte,
Ein bißchen Mut, ein bißchen Geist,
Wenn ich nur wüßte, wo er wohnt und wie er heißt.

Einer der war deutscher Meister doch zum Küssen viel zu scheu.
Der Andre war ein Casanova, demzufolge auch nicht treu.

Ein bißchen Goethe, ein bißchen Bonaparte,
So soll er aussehn, der Mann auf den ich warte,
Ein bißchen Geist, ein bißchen Mut,
An meiner grünen Seite, ja das wäre gut.

Ein bißchen Goethe, ein bißchen Bonaparte,
So soll er aussehn, der Mann auf den ich warte,
Ein bißchen Mut, ein bißchen Geist,
Wenn ich nur wüßte, wo er wohnt und wie er heißt.

Wenn ich nur wüßte, wo er wohnt und wie er heißt.


2. Ich bin zuckersüß



Wenn man klein ist, hat man nichts zu lachen,
weil die Leute alles mit dir machen.
Doch ich sage allen, die nicht freundlich sind:
Kleine Katzen haben scharfe Krallen,
darum lass auch ich mir nichts gefallen,
denn ich weiss genau, wie man ein Spiel gewinnt.

Ich bin zuckersüss,
doch ich warne jeden, der mich küsst.
Denn bist du gemein,
kann ich wie ein Tiger sein.

Ich bin zuckersüss,
doch ich warne jeden, der mich küsst.
Lässt du mich allein,
kann ich wie ein Tiger sein.

Überall, da lauern die Gefahren,
und ich hab' gelernt, seit ein paar Jahren,
man kann leider nicht zu allein freundlich sein.
Doch mein Herz muss ich dir nicht beschreiben,
es ist, so wild, so wird es immer bleiben,
für ein Leben will ich mit dir glücklich sein.

Ich bin zuckersüss,
doch ich warne jeden, der mich küsst.
Denn bist du gemein,
kann ich wie ein Tiger sein.

Ich bin zuckersüss,
doch ich warne jeden, der mich küsst.
Lässt du mich allein,
kann ich wie ein Tiger sein.

Sunday, 14 August 2011

Talált klippek 1

1.
France Gall, 1965, Eurovíziós táncdalfesztivál. Egy 18 éves lány egy viaszbáburól (poupée de cire) énekel, szövegírója és zeneszerzője a tehetséges, cinikus és alantas Serge Gainsbourg.



A dalocska kb. annyira mélyértelmű, mint egy Kispál-szám, de elnyerte az első helyet -- Luxemburgnak (France Gall francia).

Korrekció! bizony a dalfesztiválon nem a legjobb formáját hozta a lány, de egy későbbi klippen sokkal jobb a hangja. Ugyanez a stúdiófelvétel szerepel a lemezen is. Elég ritka videó, nehéz is megtalálni.



2.
Kovács Kati, 1966, Táncdalfesztivál.


A mi lányunk. Külön szép, hogy van korstílus, ami egy. Az pedig, hogy a nyilvánosan beszélő konferanszié hangjában mennyi (mára már ritka) intelligencia van, csak a mostani vaskort minősíti.

3.
Folk Error - Pupi 'de szíp


Tehetséges debreceni gyermekek, népi fejek, a szám pedig egy magyar népi-blues cover France Gall / Gainsbourg számára. A szöveg üdítően és egészségesen egyértelmű, a legjobb néphagyomány módján: a lányka annak örül, hogy van nékie egy babája, akit a világ kincséért nem adna, hiszen
Debrecen és Nyíregy fénye már nem csalogató
mert vele játszani, bevallom, titokban most is olyan jó.

bónusz mert csak
Tóth Vera


[Végre valaki, akinek van hangterjedelme, és nem fojtja RNB-s-soulos nyammogásba a dalokat]

Wednesday, 1 September 2010

Kortárs popzene

A sajnálatosan megújult Petőfi Rádió (fiatalkorúaknak MR2) egyik előnye, hogy nem kell idegesítően fiatal fiatalokkal együtt undorító helyeken időzni ahhoz, hogy megtudjuk, mik a mai menő zenék. A pulcsink meg a hajunk nem issza be a füstöt, nincs túlvezérelt basszus és 500 forintos sör -- és képben lehetünk, legalább egy kicsit. A sok hulladék közt néha érdekesebb dolgok is felbukkannak. Szemle!

1) A Pamut zenekar Képzeld el c. száma. Fogalmam sincs, kik ők, és a srácnak nem túl jó a hangja. Nem szeretem Lennont. Petőfi Sándort kimondottan kártékony politikai szereplőnek tartom. De ezt akkor is meg kell hallgatni. Egy szürreális, esetlen és mégis! nagyon vicces és jó kis feldolgozás, prozódiai gondokkal együtt. Hogy a zenekar nem nevette szét, az is egy jó pont. Világszabadság!



2) A Vad Fruttik Sárga Zsiguli c. száma.
Mindenkinek, aki már únja a Belga túlkorosgimnazista szöveg- és gondolatvilágát, de szeretne valami rap-félét a fülébe tömni. A Vad Fruttik vidékiek (Várpalota, Dunántúl, Magyarország) és szellemesek és önirónikusak. Ebben a számukban a kisvárosi életér
zés és a retróhullám amalgámozódik egy eszperente-repkísérlettel. Figyeljünk a szöveg Pozitiv Üzenetére, amely a Nagy Közös Evésről szól. -- még ebben is életközelibbek, mint a Belga:

"álmot láttam
melyben a ház előtti nagy öregek
paprikás krumplira vetettek szemet
Nem kellett kender, nem kellet hó
egymással enni, csak az volt a jó"



3) A Vad Fruttik Lehetek én is c. száma.
Jó, elsőre tényleg úgy indul, mintha egy ismerős Kispál-dallamot játszanának a fiúk (aminek a címe persze nem jut eszembe) -- aztán meg nem úgy megy tovább. Ami az egészben szép, az egyrészt a szöveg (senem lovasi-klónozás, senem drogos-egotripes-kvimbis szürreália), másrészt az, ahogyan a zenét megcsinálják. Senem egy Kispál-klón gitárbanda, senem feszengős-nyökögős, agyból vagy izomból (vagy még csak onnan se) artikuláló magyarrepperek (mint a Ludditák, pölö). Itt tudnak zenélni is meg énekelni is. Ahogyan az akkordmenet ott van, ahogyan hozzá tudnak fogni a szimfonikus hangzáshoz, ahogyan telítve van az egész hangzás. Ehhez a zenéhez érdemes rátolni a kábelt a hifitorony erősítőjére. Csöves hangzás előnyben. És egyáltalán: miféle banda az, amelyik olyan szósorozatokat tud zenésíteni, mint: "szíve eddig soha nem tapasztalt mértékben" -- és nem lesz belőle Belga-féle feszengés, hanem valami lendületes dolog?


4) Kardos Horváth János. Földlakó.
Már az is vicces és "retró", hogy valakinek nem trendy anglosaxony művészneve van (Zana "ganxta - döglégy [stb] zolee" Zoltán, és a többi kétszótagos proli f----: XY junior, majka, utyu, putyu, satöbbi), hanem egy felnőtt emberhez illő. Mint pl. Máté Péter, Dobos Attila, és így tovább. És akkor itt ez a dal. Ami teljesen jól tükrözi azt a fajta (teljesen érthető és emberi) gügyeséget, ami azokat a fiatal (35 alatti) szülőket jellemzi, akik megfelelően szocializálódtak arra, hogy szeressék egymást és örüljenek a gyereküknek. (Apák esetében ez nagyon derűs dolog). A kiállás is meg a szöveg is egyszerre olyan, mintha a 70-es években lennénk: indul a lemez első oldala, első szám. Kicsit a gyerekekhez legügyésített Fonográf, Albatrosz, de emberi léptékekkel. A szöveg egyszerű, mint egy Republic- vagy Padödö-dal, de iróniát is tartalmaz nyomokban. A szerzőnek vannak egyéb dalai, direkt gyerekeknek -- csak szülőknek!


---
és itt az oldal, amivel a youtube-klippekről le lehet lopni a hangsávot: http://vidtomp3.info/ mp3-ban.

Talált idézet*

(Azután egész életében abból állapította meg, hogy szerelmes, ha mély igazságokat kezdett felfedezni a slágerszövegekben.)





Lengyel P., Cseréptörés, 112.
* (egy bizonyos volt szobatársnak, ironikus mosollyal.)

Sunday, 30 November 2008

Klasszikusok popritmusban 1

Mi Atyánk, ki vagy a Mennyekben,
mondd csak, melyik ajtón menjek be?




A halálugrás végén
a túlvilági tévén
majd rólad szólnak a hírek,
veled van tele a sajtó.
Aki a pokolra kíván jutni,
annak balra a második ajtó.



Conques. A képek magyarázata: a német Wikipaedia, "Sainte-Foy (Conques)".


"Septem sunt vitia: superbia, invidia, iracundia,
acidia, scilicet taedium mentis cum tristitia,
avaritia, gastrimargia, luxuria;
a quibus derivantur omnium delictorum inquinamenta."

A képek Nick in Exsilio fotói a flickr.com-ról.
Továbbá Jaufre Rudel nagyon jó fotói ugyanott.



Seemingly Unrelated

Heidegger. A Spiegel-interjú. Magyarul. Angolul. Egyelőre.
Pajor Tamás. Wan2-interjú. Magyarul.