Wednesday, 25 February 2009

Dido & Aeneas

"Háromfelvonásos opera, prológussal. Szövegét – Publius Vergilius Maro Aeneis című eposza nyomán – Nahum Tate írta"

1692: Purcell (nem Dominic, hanem Henry) egy lányiskolának megírja és elő is adják.
Tate librettóját nemigen szokták dícsérni az angolok sem, költői teljesítményei mián. Egy librettó, ami betölti funkcióját, vannak benne boszotkányok, tengerészek, főhős, főhősasszony, kupidók stb. Szép és szomorú történet szerelemről, halálról, szenvedélyről, de még az emó korszaka előttről.

Általában az első angol operának tartják, eléggé nagy irodalommal (> JSTOR). Általában mindenki imádja. Ha valaki sznobnak készül, elengedhetetlen. De akkor is az, ha csak kultúrember akar lenni felénk. Purcell zenéje hozza, amit csak a barokk zenétől, at its heights, el lehet várni: a zene értelmezi a szöveget, vidámmá tesz vagy összeszorítja a hallgató szívét és a többi -- mindezt úgy, hogy nem a "zeneszerző szenvedélyeit" akarja átvinni ránk, hanem a zenei retorika korban ismeretes szabályait használja fel. Rengetegen adták már elő a régizenészek közül. Manapság William Christie a recens sztár (a nyitány szerintem túl gyors); de Harnoncourt is tökéletes. És a nagy "highlight," called Dido's Lament:


   Thy hand, Belinda, darkness shades me,
On thy bosom let me rest,
More I would, but Death invades me;
Death is now a welcome guest.
When I am laid in earth, May my wrongs create
No trouble in thy breast;
Remember me, but ah! forget my fate.

Ugyanez, viva voce:
avec Mme Norman. A karthagói királynő afrikai. Az amerikai angol keret különösen vicces.
avec Mme Moyet. Kicsit redukáltabban, kicsit kocsmazenésen, kicsit dohányfüstösen. És hát in a British manner.

link:
annak, aki tud kottát olvasni (rendesen én sem).
annak, aki szereti a MIDI-t hallgatni a zene struktúrájáért.

Aktualitás: Pécsett, élőben!



Monday, 23 February 2009

Képek

Ambrogio Lorenzetti, A jó és a rossz kormányzás allegóriája. Részletesebben: WGA



Konkrétabban: a jó kormányzás. Ugyanonnan.



Mantegna, Pallas / Minerva kiűzi a bűnöket. Forrás: WGA

Talált idézet: oktatás

"Az El Mundo vasárnap, a katalán La Vanguardia és a nacionalista Avuí hétfőn jelentette be, hogy az egyik katalán diák hétfőtől határozatlan idejű éhségsztrájkba kezdett a Barcelonai Autonóm Egyetem (UAB) épületén belül a bolognai felsőoktatási rendszer bevezetése ellen. Tomás Sayes az egyetem hallgatója és egyben a Katalán Provinciák Diákszervezetének vezetője is. A sajtótájékoztatón azt is közölték, hogy a sztrájkot akár a végső határig is kitolják. A diákok népszavazást követelnek a bolognai rendszerről, illetve bevezetésének leállítását, és az egyetem hallgatói csütörtökön nem ügydöntő szavazást is tartanak a bolognai program leállításáról."

mno.hu

Thursday, 19 February 2009

Ars memoriae / Bruno

"Bruno began to be a symbol to represent the forward-looking free-thinking type of philosopher and scientist, and has become a symbol of scientific martyrdom." (egy ateista honlap)


Giordano Bruno egy a sok okkult reneszánsz mágus közül, filozófusként a középkategóriába lehetne tenni: általában szeretik, mert egyrészt azt tudják róla, hogy "tudományos előfutár" a végtelen univerzum gondolatával, meg kopernikuszi elképzelésekkel, másrészt meg azért, mert eretnekként megégették -- így a 18. szd. óta az ateistái és szabadgondolkodók találtak valakit, akinek az ürügyén lehetett a r.k. egyházat moralizálva gyűlölni. Megégetésének ténye manapság is hagyományos érve az ateistáknak 1) a római kath. egyház ellen 2) a "vallás" mint olyan ellen 3) a gondolatszabadság mellett. Bruno az ateizmus úttörője, mint ezek a lelkes ateista oldalak is tanúsítják (a cím is beszédes):


http://www.thereisnogod.info/English/Giordano.html
http://www.positiveatheism.org/hist/bruno.htm

Muhaha. Vajon a neoplatonikus-hermetikus-panteista hit miképp fér össze bármiféle ateizmussal? Nézzük máshonnan. Van itt egy hermetikus filozófus, belezakkanva, mint annyian a korban, a titokzatos egyiptomi vallásba (mármint abba, ami akkoriban e név alatt futott),* de a kortárs hasonlóknál sokkal arrogánsabban hirdeti tanait. Neoplatonikus elképzeléseket hirdet, beleértve azt, hogy van világlélek. Egy időben katolikus pap és domonkos szerzetes is, aztán eretnekség vádja merül fel vele szemben. Erre elfut, megtagadja hitét és kálvinista lesz egy időre. Járja a világot, keresi az egzisztenciáját és valami jó kis egyetemi státuszt; közben erkölcsi és tanbéli okok miatt megutáltatja magát a kálvinistákkal (tolerálják, majd kigúnyolja a sola fide elvét, kiátkozzák), a lutheránusokkal (kiátkozzák) és a katolikusokkal (ezek meg inkvizíció elé állítják). Aztán volt egy magántanítványa, aki abban bízott, hogy beavatja az ars memoriae-ba, vagy talán mágikus tudományába. Ez nem működött; a tanítvány megdühödött és az inkvizíció kezére adta. Bruno jól ismerte a keresztény tanokat (lévén hajdan pap), tudta, hogy tanai eretneknek számítanak, és hogy Itáliában ez mivel járhat (korábban élt már külföldön). Bebörtönzi az inkvizícó. Kitart eretnek tételei mellett: pl. Jézus egy ügyes mágus volt, a Szentlélek igazából a világlélek, a Sátán üdvözülni fog. Trükközik, köntörfalaz, időt húz, okoskodik. Rajtaveszt végül.

Nézzük máshonnan. Bruno a maga neoplatonikus-hermetikus elképzeléseit a lulliánus ars memoriae-vel kapcsolja össze. Paolo Rossi egy híres könyvében (Logic and the Art of Memory) efféléket ír Bruno világnézetéről (kb. 84-85. old.): A test börtönébe zárt léleknek az örök ideák árnyékai által van esélye felemelkedni a fénybe; ezek az árnyékok a lét struktúráját tükrözik, és a képzelőerő tudja felfogni őket. És hoppá: az árnyékok közti viszonystruktúra helyreállításával rekonstruálható az eredeti ideáik közti viszony (ami egyben egy tisztulás is). A világ minden eleme között van kapcsolat és fennáll a rend ... és a cél a teljes tudás, ahol minden elem ebben a rendben van: "ha minden dolgot összekötünk, az értelemmel egyesítve őket, mi volna az, amit ne tudnánk megérteni, amire ne tudnánk visszaemlékezni, vagy amit ne tudnánk megtenni?"


* Irodalmiabban: "Bruno, ahogyan egyébként sok kortársa is, akik magukévá tették a neoplatonista és kozmológiai elméleteket, inkább az akkoriban az egyiptomi bölcsesség ősi dokumentumának tartott Corpus Hermeticum olvasásán formálódott."

Elegy-belegy anyagok Bruno kapcsán

Római szobrát a szabadkőművesek állíttatták.
Itt egy MTI-hír Brunóról. Jellemzően MTI-s (ha valaki nem ismerné a céget).
Bruno egy ars memoriae-írása, latinul.

memo 2 és mintaféle

jövő órára: Arasse (megint), Ohly (megint, tudni, érteni, de HSV-t is), Genesis (mert hosszabb, mint elsőre gondolnák). Az elsőhöz hozzánézegetendő és -olvasandó a kiadott lapocska.
Skinner a megértés végett, okosságból. Dionysius követketkezik, próbálják átfogni.

Gyakorló kérdések (mintaképpen)

-- hány ekphrasist találunk Arasse szövegében?
-- mire példa a Zardino?
-- mi veszik el a népnyelvi biblia-fordításokkal és mi nem?
-- mi a közös Doniban és Montaigne-ben?
-- miért szomorú Doni és Montaigne?
-- ki az a nő, akibe tőr van szúrva és lábánál törött körző hever?
-- ki az a férfi, akire majdnem ráomlik a csarnok, aztán meg ő segít agnoszkálni a hullákat?
-- ki az a nő, akiről mindig letagadják, hogy férjnél van?
-- ki az a nő, aki csippás, de tud gyereket szülni?
-- ki az a nő, aki elbújva vihog, aztán meg letagadja?
-- milyen negatív követkeményei vannak az alkoholfogyasztásnak?
-- mit csináltak az isten fiai?
-- mit hozott a galamb? mi lett a varjúval?
-- voltak rovarok a bárkán? és halak?
-- kivel-mivel lett szövetség kötve?
-- ki az, aki úgy pap, hogy még sehol sincs semmiféle papság?
-- ki az a katasztrófatúrista, aki pórul járt?
-- mit akartak a sodómiták?
-- mi történt Gomorrával? miért?

Thursday, 12 February 2009

memo


olvasmánylista: feltöltve a rejtekhelyre.
jövő órára elvárt: Hugo (ugyanott), Ohly, Arasse. Dionysius elvárt (uott, AbiWord formátumban az első fele). Skinner erősen ajánlott, de még nem elvárt. Genesis erősen ajánlott, de még nem elvárt az egész ismerete: érdemes már most elkezdeni olvasni.

Kiegészítés!
Cesare Ripa, Iconologia, angolul, képekkel.
Cesare Ripa, Iconologia, olaszul, képekkel.
Cesare Ripa, Iconologia, olaszul, 3 korai kiadás, képtelenül.

Talált idézet 2

"... kaptam magam és lemegyek holnap Velencén keresztül Firenzébe.
Tudok hol aludni.
Nekem kultúra kell és kész.
Nekem nem drog kell, hanem valami jobb."

Saturday, 7 February 2009

Talált idézet 1

"Az igazságok dogmává lesznek, mihelyst elkezdjük őket vitatni. Így minden ember, aki valamely kétségének ad hangot, definiál egy vallást. Korunk szkepticizmusa nem pusztítja el a hitet, sőt inkább létrehozza; megadja körvonalait, egyszerű és kihívó formáját. Mi, akik liberálisok vagyunk, a liberalizmust valamikor közhelynek tartottuk. Most pedig, miután megvitattuk, oly tüzesen hiszünk benne, mint egy vallásban. Mi, akik hiszünk a hazafiságban, valamikor ésszerű dolognak tartottuk a hazafiságot, és ennél többet nem is tartottunk róla. Most már tudjuk, hogy ésszerűtlen és tudjuk, hogy igaz.


Nekünk, aki keresztények vagyunk, fogalmunk sem volt a Kereszténység misztériumában rejlő hatalmas filozófiai józanságról mindaddig, amíg a keresztényellenesek meg nem világították számunkra. A szellemi rombolás öles léptekkel halad tovább. Minden megtagadtatik. Mindenből hitvallás lesz. Ésszerűnek találjuk, hogy tagadjuk az utcaköveket, vallási dogma fogja majd őket bizonyítani. Racionális tétel a szemünkben, hogy mindnyájan álmodunk; misztikus józansággal fogjuk majd kimondani, hogy mindnyájan ébren vagyunk. Máglyákon teszünk bizonyságot arról, hogy kétszer kettő négy. Kardot rántunk, hogy bebizonyítsuk: nyáron zöld a lomb. És nemcsak az emberi élet hihetetlen erényeit és józanságait kell majd megvédenünk, hanem valami még hihetetlenebbet: e hatalmas és valószínűtlen világegyetemet, mely az arcunkba bámul. Úgy harcolunk majdan a látható csodákért, mintha láthatatlanok lennének. A fűre és az égboltra különös bátorsággal nézünk. Azok közé fogunk majd tartozni, akik láttak , és mégis hittek."


G.K. Chesterton: Eretnekek

Wednesday, 4 February 2009

A "misztika" kezdetei 1: Poiret

Abban, hogy a "misztika" szót főnévként, ráadásul ilyen homályos és behatárolhatatlan értelemben használják, sáros a 19. század filozófiája (kül. a német filozófiai idealizmus) , de a 18. század is. A szó először, a 13. században jelenik meg érdemben, a "misztikus" teológia jelzőjeként, és konkrétan egy, az Areopagitára alapozó teológiai típust jelentett. A fogalom elmosódásában elég fontos szerepe volt a francia Pierre (Peter, Petrus) Poiret-nak (1646-1719). Életrajza: BBKL, "Poiret, Pierre".

Miért fontos Poiret?

A 17. század végén vagyunk. Virágzik a könyvnyomtatás, az eszmék áramlanak egy olyan világban, amely megosztott a katolikus-protestáns és az észak-dél tengely mentén. Köztük a kartéziánus eszmék is -- amikre mindenki reagál, aki fontos a korban: fanyalgással, elutasítással, kritikával vagy rajongással*. A katolikusok is és a protestánsok (Utrecht) is úgy látják, hogy Cartesius tanai tagadják a keresztény tanítást, ezért filozófiájának tanítása tilos. A másik oldalon Cartesius, miközben a Módszerben nyilvánosan gyalázza a jezsuita oktatást, magánlevélben viszont példamutatónak tartja filozófiaoktatási módszereiket (nem véletlenül: az ő lángelméjét is egy jezsuita kollégium képezte ki).
* ld. az ellenvetéseket a Meditationes-re.

A kereszténység világa is pezsgésben van: Északon a vallással szemben szkeptikus hangok is hallatszanak, a protestantizmus tovább hasadozik, önjelölt próféták jelennek meg itt és ott; Spanyolország területén az inkvizíció üldözi a katolikus hit ellenségeit, XIV. Lajos pedig (idővel) állami hatalommal elüldözi vagy kiirtja a francia protestánsokat. Mozgalmas század.

Mindenesetre Cartesius kihívást jelent. Pierre Poiret kálvinista pap volt, és megírja a maga ellen-munkáját Descartes ellen:

In Huil U5 7 l en e o ev i e l 66 X C1 5 7 0 O


Cogitationum rationalium de Deo anima, et malo libri quatuor, Amsterdam 1677. 2. kiadás, 1685: online, GoogleBooks.

Aztán a kortárs női misztikusok felé fordul. Ilyen volt Mme Bourignon (1616-1680), egy katolikusként nevelkedett hölgy, víziókkal és saját szektával, akinek sajátos teológiai meglátásait se a saját, se a lutheránus egyház nem tolerálta, különösen amikor azokat a saját nyomdája révén nyomtatásban is publikálta. Elvégre ha valaki magát az új Évának és a Szentlélek menyasszonyának deklarálja, az túlmegy a kereszténység határain. E furcsaságokon túl Mme Bourignon kvietista is volt -- ez pedig, jó okkal, egy eretnek tannak számított katolikus területen. Poirel csatlakozott a hölgy követőihez (gyakorlatilag együtt élt és vándorolt a köré szerveződő közösséggel), majd annak halála után írásait rendezte sajtó alá (19! kötetben).

Aztán kiadta Mme Guyon műveit is: "Recueil de divers traités de théologie mystique qui entrent dans la célèbre dispute du quiétisme qui s'agite présentement en France" (Köln, 1699). Mme Guyon kevésbé volt extrém gondolkodó, de francia alattvalóként kvietizmusa miatt több évet töltött a Napkirály börtönében.

[A kvietizmusról legyen elég annyi, hogy egyfajta spirituális tanítás, amely rosszul megfogalmazva kegyelemtani eretnekség: ld. Miguel Molinos esetét (ugyanakkor a Mme tanait érdemes volna összevetni Evagriosz némely tanaival), ugyanakkor egy nagyon izgalmas határesete a valláspszichológiának (szegény, szegény kis Popper Péter).]

Ezek a kiadott művek tkp. kortárs, népnyelvi (francia) spirituális irodalom (ezért romanische Mystik), amit szektás katolikusok írtak és egy különc kálvinista adott ki. A hangsúly az ökumenizmuson van: ezek mind túlléptek az intézményes kereteken. Ezek után nem különösen meglepő, hogy Poirel munkássága a pietizmusra (értsd: a lutheranizmus egyik, többé-kevésbé eretnek formájára) is hatással volt. Ez a korszak éppen azért érdekes, mert itt a "misztika" valamiféle, a keresztény felekezeti megoszlások feletti, de egyértelműen keresztény dologként jelenik meg.

Poiret nem csak a kortárs "misztikus szerzőkkel" (ez már az ő kifejezése!) foglalkozott. Írt egy, "a misztika általános gondolatáról és misztikus szerzőkről" szóló írást, és egy katalógust a "misztikus" írókról (eredeti: Préface sur la Théologie Mystique. Lettre sur le auters mystiques. Catalogue des écrivains mystiques 1700, latin ford. 1702). A levél és a katalógus hozzáférhető itt: Petri Poiret de eruditione solida specialiora, tribus tractatibus, Amsterdam, 1707. GoogleBook.

A nyomtatás korában vagyunk: a gondolatok hozzáférhetővé válnak, a régi és az új "misztikusok" egymás mellé kerülnek. Például Poiret egy kötetben ad ki olyan munkákat, mint pl.: a kvietizmussal megvádolt és letartóztatott Francois La Combe (d.1715) munkája az értelem imádságának analíziséről (Analysis orationis mentalis); a devotio moderna irányzatához tartozó Peters Gerlach (d.1411) Soliloquiuma; Raymundus Lullus katalán regényének, a Blanquernának (c.1283) egy részlete (Blaquernae Aphorismi 365 de amico et amato). Gallica.

Ugyanakkor: Poiret publikál is egy csomó szövegkiadást az általa misztikusnak tekintett szerzőkből. Franciára fordítja és kiadja Kempistől a Krisztus követését és a Német teológiát. (bár ezek elérhetetlenek a neten).
Justify Full
Éppen ezért érdekes: laikus (illetve protestáns pap), nyakig benne a kvietizmusban; egyszerre rálátással a népnyelvi és a latin "misztika" szövegeire; spiritualitástörténeti érdeklődéssel -- és jól kihasznált publikációs lehetőségekkel.


Adalékok, források:
Mme Bourignon: BBKL. Egy életrajz róla (1910).

Új Kezdet


Szeretettel üdvözlök minden Olvasót az újabb Köztársasági Reformév mostani reformszemeszterében.

Ez az oldal a kevésbé megbízható kurzus-mail egyfajta alternatívája. A rejtekhely egy online lerakat, a coospace helyett; pontos helyéről a régiek tudnak információt adni, ill. személyesen jövő órán.

Az első órán (feb. 6) egy szintfelmérő tesztet tervezek iratni (figyelem: ez az 5-10 perces hallgatói feladat az összes teendő az első órán, utána szabadon mehetnek). A következő órán indul a beavatás, amikor is az igazság minden főbb részlete --úgymint tematika, TF, olvasmánylista-- kibontásra kerül.

A félév során a tervek szerint tetemes mennyiséget kell olvasni, és az olvasmányok megértését-feldolgozását kellemetlenül élesen pontozott tesztek fogják ellenőrizni. Szükség lesz az intelligencia mellett az edzett memóriára is -- ha semmit se tudunk elménkben megtartani, akkor aligha tudunk okosan gondolkodni (elvégre semmiből nem lesz semmi). Javaslom, hogy ismerkedjenek meg a pedagógiai szakirodalomnak az önálló tanulásra kidolgozott segédkönyveivel (ezek már a 70-es években is voltak magyar nyelven). A memóriához a következő olvasmányok ajánlottak:

1) Hugo de SV, A három körülményről, a rejtekhelyen. Érdemes ezzel kezdeni a memória-gyakorlatot, mivel biztosan tesztanyag lesz.

2) Daniel Arasse cikke az ars memoriae-ről, kezdőknek online, dörzsöltebbeknek: hát persze, Ikonológia és műértelmezés 1. Esélyes a tesztre.
3) Friedrich Ohly, ugyanott. Esélyes a tesztre.
4) J.W. Hoye német cikke a quaestióról, Nóra nevű hallgatóinknak különösen ajánlott.

Ha könyvtárba mennek, érdemes már most beszerezni:

IET: Areopagita, Mennyei Hierarchia. Az eleje a rejtekhelyen is.
ÉFSZ: Areopagita, Az isteni nevekről. Az égi és a földi szépről, 183-189.
ÉFSZ: Albertus Magnus Areopagita-kommentárja.
MaFilSz: Aquinói Tamás Areopagita-kommentárja: Aquinói Szt. Tamás a szépről. Fordította, bevezette Klima Gyula, Magyar Filozófiai Szemle 1984/3-4, 454-473.

Érdemes már most megismerkedni az alábbi szerzők magyar nyelvű munkásságával is: Meyendorff, Perczel, Vanyó, Heidl, Southern, Leinsle, Bugár, Belting, Panofsky. Részint általános, részint szakmai műveltség okán.