Showing posts with label élet és halál. Show all posts
Showing posts with label élet és halál. Show all posts

Tuesday, 30 May 2017

Men, Mayhem, Murder

Hans T(h)alhoffer, Fechtbuch,  1467 (BSB Cod.icon. 394 a). Egy kéziratos közép-európai szakkönyv a szabadkézi és fegyveres konfliktuskezeléshez a Hunyadiak korából. Talhoffer a kor egyik nagynevű vívómestere volt. (Az ilyen Fechtbuch-nak nevezett munkák nem csak a vívást mutatták be, hanem a küzdelem  egyéb fajtáit is).

Ezek az illusztrációk (pergamenkódex, kb. 270 képpel és pársoros magyarázatokkal)  magától értetődő természetességgel és egyszerűséggel ábrázolják az emberölést és a súlyos testi sértés megannyi fajtáját -- mindazt, ami annakidején a háború és hadviselés velejárója volt, a lőfegyverek kora előtt. Szakmai szempontból. Pár oldalt kap a gyakorló vívás is, de sokszor nem ez a végcél, hanem a halál. Külön érdekessége a kéziratnak, hogy nő-férfi párbajokat is bemutat (ez a szabad emberek közti eljárás a másképp megoldhatatlan esetekre volt fenntartva) lásd itt, németül, részletesen.

 
Hie Tryt er für. vnd Slecht In gar Nider zü tod / Itt előrelép és halálra sújtja

Da Ringen sie vmb das swert / Itt a kard körül dulakodnak
Hie hat der geschlagen vnd der ander versetzt vnd macht ain end / Itt az egyik szúrt, a másik megsérült és ezzel vége van [ti. a fejezetnek])



Hie ist der wurff volbracht vnd Schlecht In dem kolben / Itt megvolt a dobás és buzogányharc


forrás: BSB digitalizátumok; a wikisource is innen közli a képeket, de adja a középfelnémet feliratok átírását is; itt csak az átírások.

Friday, 31 March 2017

Az öregedésről: Seneca 1


Seneca már nagyon régen meghalt, úgyhogy véleménye is igazán régi és megbízható az öregedésről. Elég sokszor és sokféleképpen tárgyalta az öregedést erkölcsi leveleiben (Cicero monografikusan is írt erről: Cato maior de senectute). Amikor ezeket a leveleit írja Seneca (az összeset egy halomba), már 60 fölött van. A  12. levél azért drámai, mert idő múlásának tragikomikumát mutatja, meg a tehetetlenséget. Az idő, az élet és az erő megy el, a legtöbb megtehető pedig az, hogy próbálunk okosan nézni. Seneca persze ezt a tanulságot a végére tartogatja: előtte némi öniróniával elmondja, hogy mennyire dühös lett, amikor kilátogatott birtokára. És ott omladozó villát, kiöregedett platánokat, meg egy fogatlan öregembert talál, akit hullának néz először, és beleköt mindenbe, amibe csak lehet. (nem rossz ez a fordítás, de az eredeti maróbb)






[1] Quocumque me verti, argumenta senectutis meae video. Veneram in suburbanum meum et querebar de impensis aedificii dilabentis. Ait vilicus mihi non esse neglegentiae suae vitium, omnia se facere, sed villam veterem esse. Haec villa inter manus meas crevit:* quid mihi futurum est, si tam putria sunt aetatis meae saxa?* [2] Iratus illi proximam occasionem stomachandi arripio. 'Apparet' inquam 'has platanos neglegi: nullas habent frondes. Quam nodosi sunt et retorridi rami, quam tristes et squalidi trunci!


Platanus orientalis -  chenar - jing tu shu - morgenl�ndische Platane - Oriental plane - Oriental planetree - platane d'Orient - Platano orientale -



 Hoc non accideret si quis has circumfoderet, si irrigaret.' Iurat per genium meum se omnia facere, in nulla re cessare curam suam, sed illas vetulas esse. Quod intra nos sit, ego illas posueram, ego illarum primum videram folium. [3] Conversus ad ianuam 'quis est iste?' inquam 'iste decrepitus et merito ad ostium admotus? foras enim spectat. Unde istunc nanctus es ? quid te delectavit:** alienum mortuum tollere?' At ille 'non cognoscis me?' inquit: 'ego sum Felicio, cui solebas sigillaria afferre; ego sum Philositi vilici filius, deliciolum tuum'. 'Perfecte' inquam 'iste delirat: pupulus, etiam delicium meum factus est? Prorsus potest fieri: dentes illi cum maxime cadunt.' [4] Debeo hoc suburbano meo, quod mihi senectus mea quocumque adverteram apparuit. Complectamur illam et amemus; plena voluptatis, si illa scias uti. Gratissima sunt poma cum fugiunt; pueritiae maximus in exitu decor est; deditos vino potio extrema delectat, illa quae mergit, quae ebrietati summam manum imponit; [5] quod in se iucundissimum omnis voluptas habet in finem sui differt.

* a latin jobb: Seneca nem málladozó, hanem _rohadó_ kövekről beszél, meg azt mondja, hogy kezei közt nőtt fel a villa.
* 22 éves platánok, forrás: http://www.vf-pflanzen.de/formgehoelze.html
** itt is jobb a latin, kb.: hát abban meg mit élveztél, hogy összeszedted ezt az idegen hullát?

Friday, 22 January 2010

Egerek és emberek

Az egerek tulajdonképpen bájos lények. Esztétikusak a kis egérszürke bundájukban, és még jól is áll nekik a fekete szem. Méretüket tekintve is pont megfelelőek, a kis nyimnyám pelék és az undorító és böszme patkányok közt. Meglepő képességekkel rendelkeznek, képesek a függőleges vakolt falon egy-másfél méterre felmászni, vészhelyzetben 70-80 centire is fel tudnak ugrani a levegőbe nekifutásból.


Ezek a kis állatok azonban rögvest nyomasztó morális problémát okoznak, ha nem az állatbolt akváriumából hozzuk őket, hanem maguktól jelennek meg. És ez természetközeli épületekben, ősszel különösen, megesik. Megrágnak sokmindent, mindent telepotyogtatnak a végtermékkel, éjszaka motoznak. Mit lehet ilyenkor tenni, ha túszává váltunk az egereknek?

A macskák nem fognak egeret. Csakis a jól képzett macskák, amelyikeknek anyukájuk a gyes alatt megtanította az egérfogást.
Az egérfogókról leeszik a csalit. Ráadásul a visszacsapó vas eltöri a nyakát az egérnek, és igen csak szomorú dolog kifeszegetni egy kihült kis testet az egérfogóból.
Az egérragasztó még rosszabb. Vagy nem hatékony, vagy ráragadnak és elpusztulnak. A kartonlapra kasírozott egértetemek pedig esztétikai és logisztikai problémát jelentenek. Ha meg még nem pusztultak el, akkor meg igen nyűgös dolog leszedegetni ilyen apró jószágokat a síkról. Amennyiben sikerül, és nem szakadnak le a végtagok.
Az egérméreg se jó, mert akkor az állatok elpusztulnak, ráadásul random helyeken kezdenek el mumifikálódni. Vagy rohadni. A méregtartalmú egér újra csak logisztikai kérdés: veszélyes hulladék, ami a környék kíváncsibb állataira nézve halálos lehet. Ezek a megoldások nem követhetőek, ha életben akarjuk hagyni az egereket.

A tökéletesen morális és anyagtakarékos megoldást egy blogger gondolta ki és rajzolta meg (via szánalmas). Se méreg, se egérfogó, se ragasztó, csak egy papírcső.


Ezután egeret a nyakánál, hátul kell megfogni. Esetleg a farkánál fogva. Macskának ne mutassuk meg ilyenkor, mert az egér képes belekarmolni az orrába, és onnan az események kontrollálhatatlanná válnak.


A fenti metszetért lásd: Jacob Hoefnagel, Archetypa... (1592) @ Bibliodyssey; értelmezésért továbbá Alpers, Hű képet alkotni. A kép tanulsága amúgy az, hogy a hitvány embert még az egér is megharapja.


Kiegészítés: The Vitruvian Rat (a deviantart oldaláról).

Tuesday, 14 April 2009

Veszedelmes olvasatok 1

Elvégre az ember először olyan, mint a többiek: együtt fociznak, vadásznak gazellára, járnak diszkóba. Aztán valamelyik elkezd ezen az isten-témán gondolkozni, netán olvasni valami furcsa izéket, olyan vallásos bigyót. Aztán elkezd máshogy beszélni és gondolkodni. No ez már teljesen kiakasztó. A többiek már nemigen tudják követni. Már amikor meg merik kérdezni, mit is gondol, meg mi ez egyáltalán. És akkor kiderül. Hogy nem azt gondolja, amit illik. Vagy amit elvártunk volna tőle. Meg hogy ezt nem így kell gondolni. És egyáltalán.

A mi kultúrkörünkben a vallások, az írás és a szent írások általában együtt járnak. Mózesnek kőre gravírozták a lényeget, aztán ő is leiratta; Jézus ugyan csak egyszer írt valamit, azt se pergamenre, de a tanúságát leírták. Mohammed diktálta a Koránt. Csupa írás, csupa olvasnivaló: a megértés sokszor megtérést hoz, és a megtérés megértést. Egy hermeneutikai kör, ami már azelőtt létezett, hogy meg tudták volna nevezni az irodalomelmélészek.

Aztán ott vannak azok a nem hivatalos, de ihletett hermeneuták, akik olvassák az írást és hisznek az írásnak. És az írás olvasása gyökeresen megváltoztatja az életüket. Valószínűtlenül és veszedelmesen. Ők csak olvasnak, és megértik a szavakat. Ott állnak, másként nem tehetnek: kezükben a szöveg, szívükben a megértés -- és karnyújtásnyira a halál, ha éppen úgy alakul. És ők általában bevállalják, mert szerintük a halálnál van rosszabb is.

Jegyezzük meg itt, hogy Platón, Plótinosz, Hegel, Hamvasbéla, Eliade, Kant olvasása nemigen fenyeget ilyen veszélyekkel. Filozófiáért végül is nemigen üldöznek embereket (neoplatonikus barátomat pl. sose zaklatták világnézetéért). Meg ezek a fiúk akármilyen okosok is, kevés közük van a vallás és a hit lényegéhez (Hamvas és Eliade is csak karcolgatja). Az általuk nyújtott intellektuális kalandok a 20. században nem veszedelmesebbek, mint elbukni egy szigorlaton. Cigaretta, kávé mellé, fotelbe való olvasmányok: jó esetben finomítanak a világlátáson, rosszabban meg összekeverik, ami nem ülepedett le. Mindenesetre az okosság és a beavatottság érzését adják, ha bölcsészekkel beszélgetve hivatkozni tudunk rájuk, meg megértésük komoly szellemi erőfeszítést igényel.
De nézzünk a nagyobb téttel játszó olvasók közül két kis valószinűtlen és nonkomformista csapatot, akik közösségi szinten vállalják be a rock and rollt. És ráadásul úgy, hogy a többiek elsőre se lenyelni, se kiköpni nem tudják őket.

1) Az abayudaya törzs. A 19. század végén Afrikában egy katonai főnök keresztény hitre tér. Ami még nem csoda: Anglia gyarmatosít és angol misszionáriusok hirdetik a kereszténységet a pogányoknak; a kereszténység felvétele új és hatalmas szövetségeseket jelenthet egy törzsi politikusnak. Aztán jobban megismeri az Írást; megtudja, hogy az öt mózesi könyvben leírtakat csak a zsidók tartják be, és 1919 körül elhatározza, hogy innét kezdve ő és követői zsidók lesznek.
Miközben ők igazi afro-afrikaiak. Ugandában, ahol legfeljebb muzulmán és keresztény misszionáriusokkal találkozhattak. Úgy is lett: kialakult egy biblikusan judaista közösség, aminek sokáig az Ószövetségből rekonstruált valláson kívül semmi köze nem volt a zsidósághoz. A 70-es években, Idi Amin uralkodása alatt a zsidó vallás gyakorlásáért halál járt. Ekkor titokban gyakorolták vallásukat (mármint azok, akik félelemből nem tértek át muszlim vagy keresztény vallásra). Most már jól vannak.

2) Messianistic Jews. A mai Izraelben élő zsidók. Teljesen zsidók. Annyira azok, hogy még csak "lezsidózni" se lehet őket. Naná, hogy héberül olvassák az Ószövetséget. És arra a meggyőződésre jutnak, hogy a próféciák által megjövendölt Messiás eljött. Ráadásul egy bizonyos Jeshua személyében, aki Isten Fia volt. Ráadásul az evangéliumok róla szólnak.

Hoppá.

Ezek a nézetek meglehetősen problémás nézeteknek számítanak arrafelé. Ők ugyan nem tartják magukat kereszténynek, de az ortodox zsidók ezzel gyalázzák őket (ld. a filmen). Meggyőződésük miatt számos kellemetlenségben van részük. Például azt hazudják róluk, hogy zsidó gyerekeket rabolnak el és megkeresztelik őket; olykor bedobálják az ablakaikat kővel, olykor elégetik az Újszövetséget (Shabbath 116a?!) ésatöbbi. Filmek itt és itt.