Showing posts with label békák és egerek. Show all posts
Showing posts with label békák és egerek. Show all posts

Friday, 7 July 2017

Egér (városi és falusi)


A városi egér elmegy meglátogatni falusi egér barátját. Idáig olyan, mintha egy nagyon régi történetet látnánk (cf. Hor. Sat. II, 6*), de aztán meglepő fordulat következik.

* legyen itt a biztonság kedvéért (Horatius, Sat. II, 6, de mintha Benedek Elek is fabrikált volna valami flaszteren nőtt népmesét a történetből): Cervius haec inter vicinus garrit anilis / ex re fabellas. siquis nam laudat Arelli / sollicitas ignarus opes, sic incipit: 'olim / rusticus urbanum murem mus paupere fertur 80 / accepisse cavo, veterem vetus hospes amicum, / asper et attentus quaesitis, ut tamen artum / solveret hospitiis animum. quid multa? neque ille / sepositi ciceris nec longae invidit avenae, / aridum et ore ferens acinum semesaque lardi 85 / frusta dedit, cupiens varia fastidia cena / vincere tangentis male singula dente superbo, / cum pater ipse domus palea porrectus in horna / esset ador loliumque, dapis meliora relinquens. / tandem urbanus ad hunc "quid te iuvat" inquit, "amice, 90 / praerupti nemoris patientem vivere dorso? / vis tu homines urbemque feris praeponere silvis? / carpe viam, mihi crede, comes, terrestria quando / mortalis animas vivunt sortita neque ulla est / aut magno aut parvo leti fuga: quo, bone, circa, 95 / dum licet, in rebus iucundis vive beatus, / vive memor, quam sis aevi brevis." haec ubi dicta / agrestem pepulere, domo levis exsilit; inde / ambo propositum peragunt iter, urbis aventes / moenia nocturni subrepere. iamque tenebat 100 / nox medium caeli spatium, cum ponit uterque / in locuplete domo vestigia, rubro ubi cocco / tincta super lectos canderet vestis eburnos / multaque de magna superessent fercula cena, / quae procul exstructis inerant hesterna canistris. 105 / ergo ubi purpurea porrectum in veste locavit / agrestem, veluti succinctus cursitat hospes / continuatque dapes nec non verniliter ipsis / fungitur officiis, praelambens omne quod adfert. / ille cubans gaudet mutata sorte bonisque 110 / rebus agit laetum convivam, cum subito ingens / valvarum strepitus lectis excussit utrumque. / currere per totum pavidi conclave magisque / exanimes trepidare, simul domus alta Molossis / personuit canibus. tum rusticus: "haud mihi vita 115 /  est opus hac" ait et "valeas: me silva cavosque / tutus ab insidiis tenui solabitur ervo."'

Tuesday, 17 April 2012

Április

Szomorú hírek. Ezt mondják: "Megfagyhattak a békák a Mátrában. Már két hete el kellett volna indulniuk a téli vackoló helyükről a párzási helyükre. A szakemberek szerint a békák 80%-a elpusztult a januári és februári nagy hidegben. A megmaradt példányok viszont a mostani hideg miatt idén nem párosodnak. A szeszélyes áprilisi időjárás az emberi szervezetnek sem tesz jót. Az utóbbi napokban többen ízületi panaszokra, fejfájásra, és depresszióra panaszkodnak."

Szegény kis békák, hiába fagyállóak a testnedveik, mégse sikerült. Emlékükre és a meglepően hideg és szeles idő emlékére álljon itt a híres nyitómondat, aminek a címe éppen a holtak temetése.

APRIL is the cruellest month, breeding Lilacs out of the dead land, mixing Memory and desire, stirring Dull roots with spring rain.


Eliot, The Waste Land.

Saturday, 7 January 2012

Tudomány és csiklándás

Kollégáival először emberszabású majmokat csiklandozott, hogy összehasonlíthassa az általuk kiadott hangot az emberi nevetéssel.

A rágcsálók csiklandozása még a kutató számára is meglepő eredményt hozott: az állatok egészen magas – az emberi fül számára nem hallható – cincogó hangot adtak ki, ugyanolyanokat, mint amikor egymással játszottak. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy kutatásaik során a nevetés egy ősi formáját fedezték fel.

„Az elmúlt években egyre több olyan kutatásról hallottunk, amelyben az állatok csiklandozás hatására hangot adtak ki. Ezt nagyon érdekesnek találtuk” – idézte fel a tudós.

Davila-Ross szerint egyre több állati viselkedést kutató tudós használja az internetet, hiszen ott rengeteg elemzésre alkalmas felvételt találni. Egy egyszerű keresés is sok eredményt hoz: a csiklandozásra hangosan reagáló baglyokat, kutyákat, szurikátákat, pingvineket, sőt még egy tevét és egy delfint is.


forrás

Friday, 22 January 2010

Egerek és emberek

Az egerek tulajdonképpen bájos lények. Esztétikusak a kis egérszürke bundájukban, és még jól is áll nekik a fekete szem. Méretüket tekintve is pont megfelelőek, a kis nyimnyám pelék és az undorító és böszme patkányok közt. Meglepő képességekkel rendelkeznek, képesek a függőleges vakolt falon egy-másfél méterre felmászni, vészhelyzetben 70-80 centire is fel tudnak ugrani a levegőbe nekifutásból.


Ezek a kis állatok azonban rögvest nyomasztó morális problémát okoznak, ha nem az állatbolt akváriumából hozzuk őket, hanem maguktól jelennek meg. És ez természetközeli épületekben, ősszel különösen, megesik. Megrágnak sokmindent, mindent telepotyogtatnak a végtermékkel, éjszaka motoznak. Mit lehet ilyenkor tenni, ha túszává váltunk az egereknek?

A macskák nem fognak egeret. Csakis a jól képzett macskák, amelyikeknek anyukájuk a gyes alatt megtanította az egérfogást.
Az egérfogókról leeszik a csalit. Ráadásul a visszacsapó vas eltöri a nyakát az egérnek, és igen csak szomorú dolog kifeszegetni egy kihült kis testet az egérfogóból.
Az egérragasztó még rosszabb. Vagy nem hatékony, vagy ráragadnak és elpusztulnak. A kartonlapra kasírozott egértetemek pedig esztétikai és logisztikai problémát jelentenek. Ha meg még nem pusztultak el, akkor meg igen nyűgös dolog leszedegetni ilyen apró jószágokat a síkról. Amennyiben sikerül, és nem szakadnak le a végtagok.
Az egérméreg se jó, mert akkor az állatok elpusztulnak, ráadásul random helyeken kezdenek el mumifikálódni. Vagy rohadni. A méregtartalmú egér újra csak logisztikai kérdés: veszélyes hulladék, ami a környék kíváncsibb állataira nézve halálos lehet. Ezek a megoldások nem követhetőek, ha életben akarjuk hagyni az egereket.

A tökéletesen morális és anyagtakarékos megoldást egy blogger gondolta ki és rajzolta meg (via szánalmas). Se méreg, se egérfogó, se ragasztó, csak egy papírcső.


Ezután egeret a nyakánál, hátul kell megfogni. Esetleg a farkánál fogva. Macskának ne mutassuk meg ilyenkor, mert az egér képes belekarmolni az orrába, és onnan az események kontrollálhatatlanná válnak.


A fenti metszetért lásd: Jacob Hoefnagel, Archetypa... (1592) @ Bibliodyssey; értelmezésért továbbá Alpers, Hű képet alkotni. A kép tanulsága amúgy az, hogy a hitvány embert még az egér is megharapja.


Kiegészítés: The Vitruvian Rat (a deviantart oldaláról).