Showing posts with label reklámgrafika. Show all posts
Showing posts with label reklámgrafika. Show all posts

Friday, 7 July 2017

A Horthy-korszak* csokipapírjai

Akármennyire is volt akármilyen a Horthy-korszak Magyarországa,* az emberek lelkében élt a vágy a csokoládékra és cukorkákra. Ezeket pedig be kellett csomagolni, a csomagoláshoz meg grafika és tipográfia kellett. És itt is vagyunk posztunk tárgyánál. (Egyúttal emlékezzünk néma főhajtással a rendszerváltással elpusztított magyar cukor- és édességiparra is)

Manna tejcsoki csomagolása (Manna Csokoládégyár, Budapest)
 
 Boon csokiszeletek reklámja (számolócédulán)


Juliana csoki (Boon J. W. és Társa Rt., Budapest - Wormerveer)


Dreher bonbonok (a doboz teteje és alja). A kőbányai Dreher hatalmas élelmiszeripari vállalat volt, gyártott a sör mellett likőrt, brandyt, csokoládékat, kakaót, kekszet, cukorkát, jégkrémet.

Hunnia csoki papírja (Hunnia Kakaó- és Bonbongyár, XI. kerület)


Kroka csoki (Stollwerck)

Koestlin Tejszin csokoládé (Győr). A győri volt az első kekszgyár a Monarchia magyar felén (1880), aztán része lesz a Koestlin cégnek. A háború után államosították, lett belőle Győri Keksz- és Ostyagyár (Pilóta keksz, Kismackó), aztán az ún. rendszerváltás után külföldi kézbe került, végül a szokásos módon az aktuális tulaj (Danone > Kraft [= Mondelez Hungária]) a termelést külföldre szervezte ki, és az "ingatlanfejlesztési" szempontból értékes helyen fekvő gyárkomplexum többségét 2010-ben elbontották.

Tejcsoki, Stühmer

Karácsonyi díszcsomagolók (Stühmer)

Egy másik karácsonyi díszcsomagoló

Zizi cukorka zacskója, Stühmer



Végül pedig, kicsit kilógva a keretből, a Frutti cukorka reklámplakátja (1947?)

(forrás: az utolsó kép a budapestposter.com-ról, a többi a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum oldalairól)

* A Horthy-korszak megítélése ma is identitások és álláspontok függvénye. Itt most azt a jó negyedszázadnyi időt jelenti -- az első világháború (plusz csatolt "forradalmak") után és a "felszabadulás" közt --, amely alatt egy karakteres vizuális és tárgyi kultúra alakult ki --, hogy aztán a koalíciós időkkel egy esztétikailag is sajátosan szabályzott világ jöjjön létre, aztán pedig jöjjön 40, megint csak sajátos év). Nagyon sokat lehetne beszélni arról, miért is érdekes a Horthy-korszak, de most legyen elég annyi, hogy ezalatt a civilizáció az elérhető kényelem új szintjét tette hozzáférhetővé a korábbiakhoz képest. Tulajdonképpen ez a kor az, amelyben egy mai ember is először tudná kényelmesen érezni magát: racionálisan kialakított, funkcionális lakóterek, kislakások akár beépített bútorokkal (lásd pl. a Tér és Forma lapszámait -- az ott bemutatott épületek sokszor felülmúlják a mai lakótelepparképítés vívmányait), részben gépesített, villamosított háztartások (elektromos vasaló! gáztűzhely! jégszekrény, ill. hűtőgép! elektromos kávéfőző! porszívó! padlófényezőgép! bojler! konzervek! hőálló üveg! ételek porból és vízből!), fejlett hírközlés (rádió! telefon!).

Friday, 19 May 2017

Kőbányai szalámi

Van Kőbánya régebbi, századfordulós részén egy különös, használaton kívüli épület, a rövid Endre utca és a  Füzér utca sarkán. Füzér u. 37. A Google 2012. tavaszán így látta:


Első ránézésre akár egy felszámolt szakközépiskola is lehetne. Bosszantó neogótikus-szerű ablakokkal. A valóságban ez egy helyi védelem alatt álló ipari épület (itt több részlet). Egy nagy épületkomplexum, négy épületszárny egy udvar körül. De miért?



A szocreál toldalékszárnyat és a rondításokat magyarázza, amit egy user ír a Panoramio-n: "A rendszerváltásig ez az épület az EKA, az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyára egyik telephelye volt. A rendszerváltás után eladták, az új tulajdonos bezárta és leszerelte a gyárat." De miért ez a vakolatgótika?





Talán mert a kőbányai Füzér utca 37 alatt volt a Magyar Szalámigyár Részvénytársaság (RT? R.T.? Rt?) székhelye. Nem egy inspirált név. 
- És mivel is foglalkoznak az urak, mármint a húsiparon belül? - Szalámit gyártunk, kérem. - És mi a firma neve? - Magyar Szalámigyár Rt.
És a Szalámigyár marketingesei (ha voltak) sem sokat brainstormingolhattak, amikor kigondolták a termék nevét. Legalábbis idáig a gyár egyetlen termékéről láttam reklámanyagot (abból viszont sokfélét). Ez pedig nem más, mint a védjegyezett

"Részvény" szalámi.
Ami egy téliszalámi volt. Igazi verista és purista telitalálat volt: a Magyar Szalámigyár Részvénytársaság "Részvény" szalámit gyártott. Mindenesetre ezután grafikusokra nem sajnálták a pénzt. Részvényszalámis számolócédulák és plakátok léteznek több változatban is. De költhették volna egy (több) jobb grafikusra is. Például itt van egy fenyegető házisertés, amint a rokonaiból készült szalámin támaszkodik:



Vagy Földes Imre 1920-as plakátjai. A pincérgyerek, aki szalámitálat kínál (a számolócédulán nem az ujja nem ér bele a szalámiba).
 
 
De van rosszabb is: a kényszeredetten felmarkolt sertés és az eszelősen vigyorgó (hentes?)legény kettőse, a háttérben pedig alighanem az élelmiszeriparban is erős Kőbánya sziluettje. Ez is Földes.


... Ami azért érdekes, mert Földes nem volt ennyire rossz grafikus, sőt. Rajzolt háborús propagandát, tanácsköztársasági propagandát, trianoni ellenpropagandát, a magyar filmplakát egyik megteremtője. Ilyen fáin darabokat is tudott, mint ezek lentebb:






(források: Google streetview, http://www.keptelenseg.hu/art/regi-magyarorszagi-plakatok-24662, meg a Pinterestre innen-onnan összelopkodott képek. A számolócédulák viszont a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Csudamúzeum anyagából, amit a www.museum-digital.de oldal kezel: Kereskedelemtörténeti Gyűjtemény ... Fortsetzung folgt!)