Showing posts with label poézis. Show all posts
Showing posts with label poézis. Show all posts

Thursday, 19 January 2017

Az idő soha-soha meg nem áll





 

A férfi, ha negyven, még győzi erővel,
a férfi, ha negyven, a csúcsra kiáll,
a férfi, ha negyven, még jól bír a nővel,
még fess, ha nem alszik, és friss, ha piál.

A férfi, ha negyven, még állja a harcot,
és tiszta az inge, a homloka fény,
és ránca a sármja, ha nézik az arcot,
és lámpa van hű szive legközepén.

A férfi, ha negyven, az élete rendben,
még nem tökörészik, és nem kapuzár,
nem bízik a földi s az isteni kegyben,
mert veszt, aki áll és veszt, aki vár.

A férfi, ha negyven, már tudja a pályát,
és futja az útját, és hajtja magát,
s csak módjával szidja a más anyukáját,
ha úgy kezelik, mint az automatát.

A férfi, ha negyven, már önmaga szobra,
de érzi, ha vicces a szónoki póz,
és tudja, amit tud, s nem veri dobra,
a semmiben, csendben ringva hajóz.

A férfi, ha negyven, az élete játék,
és tétje a hit meg a hír meg a név,
de tiszta a sor, amig tiszta a szándék,
a férfi, ha negyven, még fűti a hév.

[a fenti vers Szabó T. Anna műve; a facebookjáról (January 4, 2016) loptuk ide, mert a blogszünet alatt tömegesen (!) lettek emberek negyvenévesek köröskörül]

Sunday, 7 October 2012

Talált szöveg: szerelem


Ott a régesrégi időben
mikor ember nem járt még cipőben
van, ami ott is mindig ugyanaz,
a nő, a férfi, a tavasz.
 Lehet az asszir, perzsa, babilon
de különbség nincs csak papiron,
lehet az ógörög, vagy méd
méd, méd, méd –
majd mondja: még, még, még, még –
Ott a régesrégi…
Csak te meg én, az más.

(Yves Saint-Laurent fotója)

Friday, 27 November 2009

Crashaw

Richard Crashaw, On hope.
A szerző az egyik legérdekesebb hitbéli pályafutást bejárt "metafizikus költő": militáns antikatolikus klerikus apjához képest, de a többiekhez képest is sajátos, hogy végül Loretóban (ld. loretói litánia) lesz kanonok (életéről pl. angol wiki). On Hope c. verse afféle retorikus vita egy költő-kollégával a remény természetéről.











Saturday, 14 November 2009

Talált idézet (Kányádi)

Történelemóra

a történelmet próbáltam
magyarázni a köveknek
hallgattak

próbáltam a fáknak
bólogattak

próbáltam a kertnek
szelíden rámmosolygott

a történelem négy
évszakból áll mondta
tavaszból nyárból
őszből és télből

most éppen tél jön