Showing posts with label írás. Show all posts
Showing posts with label írás. Show all posts
Monday, 14 May 2012
Friday, 4 November 2011
Talált idézet - írás
Reading about writing does not count as your 90 minutes of writing. Organizing your desk does not count as writing. Reading, typing, and editing your notes do not count as writing. Not even composing mentally while you wash the dishes constitutes writing. Writing is fingers on keyboard or pen to paper and producing. Even producing crappy first drafts.
forrás
forrás
Wednesday, 27 January 2010
Szövegelsajátítás
Hunter S. Thompson. 1937-2005. A gonzo-újságírás megteremtője, drogfogyasztó és a beat-nemzedék egyik jeles alakja, a Félelem és rettegés Las Vegasban című regény írója, egy igazi zavaros fejü American Freak, aki egyszerre ex-hipster, amerikai, Che Guevara-fan és fegyverbuzi, stb stb.

Az egyetlen szempont, amiért H.S.T. alakja most és itt fontos, életének egy humanista mozzanata. Amikor munkája során meglehetősen sokat kellett gépelnie, mellékesen legépelte magának F. Scott Fitzgeraldtól a The Great Gatsby-t és Hemingwaytól a Búcsú a fegyverektől-t, hogy megtanulja a stílusukat.*
Illusztráció: H.S.T. alakja menekülőben egy hotelből, a Félelem és reszketés Las Vegasban c. filmből. Az írógép egy IBM Selectric (I. típus). Csodálatos és professzionális masina. De láthatólag nem a "portable" (táskaírógép) kategória.

Az egyetlen szempont, amiért H.S.T. alakja most és itt fontos, életének egy humanista mozzanata. Amikor munkája során meglehetősen sokat kellett gépelnie, mellékesen legépelte magának F. Scott Fitzgeraldtól a The Great Gatsby-t és Hemingwaytól a Búcsú a fegyverektől-t, hogy megtanulja a stílusukat.*
*Rokon kategóriában említhető a magyar versenyző, Esterházy Péter, aki az Iskola a határon-t másolta át s.k. egy nagy papírra (az eredmény egy olvashatatlan szürke koszfolt lett egy nagy fehér papíron).
Labels:
20. század,
HSThompson,
humanista,
imitatio,
írás,
írógép
Friday, 22 January 2010
What beautiful colored typewriters!
A szellemi munkához megfelelő eszközök is kellenek. Például valami, amivel a gondolatainkat olvashatóvá tehetjük a többi ember számára. A ceruza és a toll nem elég.
Ehhez kell az írógép, amivel a kézirásnál szebb, olvashatóbb és tisztább anyagokat tudunk kiadni a kezünkből. Mint ez a Corona 4:

A '20-as évek második felében az írógépek rohamosan terjedtek el a nyugati világban. A két leginkább reklámozott és legsikeresebb amerikai brand a (Smith-) Corona és a Remington volt, a kontinensre is exportálták termékeiket. Miért a Corona a legnépszerűbb a főiskolások és az egyetemisták közt? 1928-as reklám a Popular Mechanics-ból.
Hölgyeim, legyenek modern lányok! Hogyan? Megfejtés a hirdetésben: tanuljanak gépen írni, és vegyenek írógépet.
"Bementem a városba bevásárolni, és megláttam ezeket a gyönyörű, színes írógépeket."
A Corona átütő sikerének az egyik titka a szín volt. Odáig általában ünnepélyesen és komolyan feketék voltak az írógépek. A Corona (és a Remington is) viszont szakított ezzel a hagyománnyal. A fenti hirdetés a fiatal nőket célozza meg a színes modellekkel.
Mennyivel érdekesebb az az írógép, amelyik nem csak írni tud, hanem színes is? A női vásárlók számára sokkal. És csakugyan! A lenti képek a Corona 4-es modellt mutatják, eredeti festéssel, az 1920-as évek végéről. Ha nekem ilyen írógépem lenne, ezen írnám a dolgozataimat.


Ehhez kell az írógép, amivel a kézirásnál szebb, olvashatóbb és tisztább anyagokat tudunk kiadni a kezünkből. Mint ez a Corona 4:

A '20-as évek második felében az írógépek rohamosan terjedtek el a nyugati világban. A két leginkább reklámozott és legsikeresebb amerikai brand a (Smith-) Corona és a Remington volt, a kontinensre is exportálták termékeiket. Miért a Corona a legnépszerűbb a főiskolások és az egyetemisták közt? 1928-as reklám a Popular Mechanics-ból.
Hölgyeim, legyenek modern lányok! Hogyan? Megfejtés a hirdetésben: tanuljanak gépen írni, és vegyenek írógépet.
"Bementem a városba bevásárolni, és megláttam ezeket a gyönyörű, színes írógépeket."A Corona átütő sikerének az egyik titka a szín volt. Odáig általában ünnepélyesen és komolyan feketék voltak az írógépek. A Corona (és a Remington is) viszont szakított ezzel a hagyománnyal. A fenti hirdetés a fiatal nőket célozza meg a színes modellekkel.
Mennyivel érdekesebb az az írógép, amelyik nem csak írni tud, hanem színes is? A női vásárlók számára sokkal. És csakugyan! A lenti képek a Corona 4-es modellt mutatják, eredeti festéssel, az 1920-as évek végéről. Ha nekem ilyen írógépem lenne, ezen írnám a dolgozataimat.

Wednesday, 29 October 2008
Szöveg

13. századi "page layout". A szövegek közti viszony első pillantásra átlátható az oldal tagolása miatt. Baloldalt, nagyobb betűvel és nagyobb sorközzel, elkülönített blokkba írva egy szöveget látunk (Boethius, De Trinitate), amelyet a másik, folyamatos szöveg kommentál (Gilbertus Porreta kommentárja). A kommentár szövegében a piros vonallal aláhúzott szavak a főszöveg szavai. Az írás szépen kiírt "könyvírás" (bookhand): könyvek esetében elvárható, hogy betűi egyformák és jól olvashatóak legyenek, a rövidítések és összevonások is szabályszerűséget mutassanak. A fontosabb mondatok kezdőbetűi piros festékkel (minium > miniatura, ill. rubrum > rubrica) vannak kiemelve. A piros és kék szín, és váltakozó használatuk, jellemző a 13. szdi kódexekre. A Q geometrikus diszítése is a gótika korára jellemző. A jobb margón lévő egyes szám (és a köré rajzolt kutya [?]) az olvasó(k) utólagos munkája.

Ugyanaz a kódex, ugyanaz a kor, de másik, jóval gyengébb minőségű kéz írása. A szövegformátum ugyanaz (szöveg és kommentár). A sorok egyenetlenek (a vonalazás ellenére). A betűformák alapján a másik írnoknál idősebb és jóval gyakorlatlanabb írnokra gondolhatunk: ez az írásfajta korábbi, mint a másik. Mivel csak két színt használ ez a része a kódexnek, jól elkülönül a két funkció: az írnoké, aki feketével írja a szöveget, és a miniatoré, aki utólag a vörös festékkel befejezi azt (ugyanaz is elvégezhette a 2 feladatot). Gyakorlatlan másolóra utalhat az is, hogy a titulus helye kimaradt (már amennyiben a munkának volt titulusa), és így a felső margóra került a titulus (és milyen gyenge, szabálytalan írással). A Q-iniciálé fájdalmasan nem professzionális munka.
Gondolták volna, hogy a grafológia időben ennyire korlátozott tudomány? Elég, ha csak 300-1200 évet visszamegyünk az időben, és máris nem tud semmit se mondani.
Tuesday, 28 October 2008
Szám
Ezek az ábrák a különböző arányokat szemléltetik, egy kimondottan szépen kivitelezett 10. századi kódexből (Ms Köln Dombib. 185). A kódex Boethius De arithmeticáját tartalmazza (a képre kattintva sokkal szebb és nagyobb).

A "középkori ember" (mármint az olvasni tudó, 9-15. szd közti, ált. férfiember) nagyon szerette az efféle (és ennél egyszerűbb) diagrammokat. A diagrammok meglehetősen technikai dolgok: szemléletesek, vizuális formában ábrázolják a szövegben tárgyaltak összefüggéseit (ha akarjuk, azt is mondhatjuk: átfordítják a látás nyelvére az értelem által fölfogottakat, és viszont. Ha pszichologizálni akarnánk, a két agyfélteke működése közti kapcsolat másságáról is beszélhetnénk). Ezek a képek itt illusztrálnak (elvégre egy tankönyv-kézikönyvből származnak), de sok esetben a középkori kép-szöveg viszonyt nem lehet leírni a ma is szokásos illusztráció / ekphrasis dichotómiában (lásd pl. Hugo, De arca Noe).
Az első ábra a geometrikus, a második az arithmetikus, a harmadik a harmonikus arányokat mutatja. Ne feledjük: a korban a zene alapja a hangokhoz kötődő számarányok tudománya.
Ajánlott olvasmány (!): Hámori Miklós: Arányok és talányok. Online! (és rövid is)
Van élet a matekérettségi után! Aranymetszés, antik zeneelmélet, a fák növekedése és a napraforgó tányérja, a Fibonacci-sorozat és a pentatónia. Mindennek a szám az elve. És ehhez a belátáshoz nem kellenek butácska és primitiv amerikai filmek se (mint a Da Vinci Code vagy Nr. 23).

A "középkori ember" (mármint az olvasni tudó, 9-15. szd közti, ált. férfiember) nagyon szerette az efféle (és ennél egyszerűbb) diagrammokat. A diagrammok meglehetősen technikai dolgok: szemléletesek, vizuális formában ábrázolják a szövegben tárgyaltak összefüggéseit (ha akarjuk, azt is mondhatjuk: átfordítják a látás nyelvére az értelem által fölfogottakat, és viszont. Ha pszichologizálni akarnánk, a két agyfélteke működése közti kapcsolat másságáról is beszélhetnénk). Ezek a képek itt illusztrálnak (elvégre egy tankönyv-kézikönyvből származnak), de sok esetben a középkori kép-szöveg viszonyt nem lehet leírni a ma is szokásos illusztráció / ekphrasis dichotómiában (lásd pl. Hugo, De arca Noe).
Az első ábra a geometrikus, a második az arithmetikus, a harmadik a harmonikus arányokat mutatja. Ne feledjük: a korban a zene alapja a hangokhoz kötődő számarányok tudománya.
Ajánlott olvasmány (!): Hámori Miklós: Arányok és talányok. Online! (és rövid is)
Van élet a matekérettségi után! Aranymetszés, antik zeneelmélet, a fák növekedése és a napraforgó tányérja, a Fibonacci-sorozat és a pentatónia. Mindennek a szám az elve. És ehhez a belátáshoz nem kellenek butácska és primitiv amerikai filmek se (mint a Da Vinci Code vagy Nr. 23).
Saturday, 25 October 2008
Palimpszeszt
A "palimpszeszt" szót ma általában az irodalomelmélettel foglalkozó írásokban találhatjuk meg. Akik használják, túlnyomórészt valami olyasmira gondolnak, mint az "intertextualitás" vagy az "allúzió," csak valahol olvastak egy idegen szót (például az elsőéves filológiai bevezető kurzus alkalmával), és használatba akarják venni.
A szó görög eredetű: a "palim pszésztosz" melléknév azt jelenti, újra levakart (> lt. palimpsestus; elsősorban az írás hordozójára vonatkozik): eredeti értelme szerint arra utal, hogy a hordozó felületről (pergamen vagy ritkábban papirusz) eltávolítják az eredeti írást (a pergament lecsiszolják, a papiruszt lemossák), hogy újrahasznosítsák azt. Akik a palimpszesztet metaforaként használják, aligha veszik figyelembe, hogy normális esetben az eredeti írás nyomai nem láthatóak a felületen (hiszen azért távolították el, hogy tiszta, új felületet kapjanak): a pergamen felületén látható jelek utalhatnak arra, hogy egy palimpszeszttel van dolgunk. Az eredeti tinta nyomai láthatatlanul megmaradnak a hordozón. A 17. században fedezik fel, hogy ezek a nyomok előhívhatók; a 18-19. században filológiai kincsvadászok szabadulnak rá a kéziratokra: ez számos új szöveg felfedezésével és (az alkalmazott kémiai technika miatt) számos kódex megsemmisülésével járt (ma infravörös technológiával, a kéziratok sérelme nélkül kutathatjuk az ilyen újraírt kódexeket). Az egyik ilyen hírhedt kódex-pusztító palimpszeszt-vadász a könyvtáros Angelo Mai volt >JSTOR.
Az írás eltávolításának a gyakorlata mögött gyakorlati megfontolásokat kell látni. A korai középkor kéziratos kultúra volt, amely drága (és újrahasznosítható) alapanyagra dolgozott: a rendkívül időtálló és drága pergamenre. A szövegek életciklusa attól függött, hogy újramásolják-e őket; és a feleslegesen tárolt, olvasatlan és a korabeli olvasó számára érdektelen szövegek gyakorlatilag a hasznosabb és fontosabb írások elől vették el a helyet. A palimpszeszt-kódexek nagy korszaka a 7-9. század volt, amikor ált. 4-7. századi kódexeket hasznosítottak újra.
Fontos, hogy a codex rescriptus gyakorlatát ne valamiféle moralizáló vagy összeesküvés-elméleti szempontból (ó, az antik kultúra elpusztítása...) szemléljük, hanem egy gyakorlati és "recepció-esztétikai" szempontból. Körülbelül úgy gondoljuk el a dolgot, mintha egy halom jó minőségű magnókazettát vagy újraírható CD-t találnánk egy kuka mellett, amire valaki Korda György- és Papp Rita-slágereket (pl. "Autózás a városban," "Csovi-csovi Jasper") másolt. Esetünkben a egyrészt a nem-hasznos szövegek helyére hasznosabb szövegek kerültek, másrészt a szöveg eltávolítása és a hordozó újrafelhasználása nem morális, hanem technikai kérdés volt (Catullus 22. carmenében a kivakart és újraírt "palimpseston" van szembeállítva a szép, új könyvekkel).
Hogyan néz ki egy codex rescriptus a valóságban? Például mint ez: Cod. Sang. 908 (CESG: Codices Electronici Sangallenses, Sankt Gallen, Svájc). A kódex 8. századi írója 9 korábbi kódex (6-8. szdi) alapanyagát használta fel, eltűntetve Leó pápa leveleit, zsoltárokat, liturgikus szövegeket, Junilius exegetikai könyvét (ennyit az antik kultúra elpusztításáról: ezek mind keresztény szövegek voltak), egy álmoskönyvet, egy költő csak itt fennmaradt műveit és egy állatorvosi könyvet.
Normálisan olvasva: latin szószedet.
90 fokkal elfordítva: az állatorvosi kézikönyv maradéka.
A szó görög eredetű: a "palim pszésztosz" melléknév azt jelenti, újra levakart (> lt. palimpsestus; elsősorban az írás hordozójára vonatkozik): eredeti értelme szerint arra utal, hogy a hordozó felületről (pergamen vagy ritkábban papirusz) eltávolítják az eredeti írást (a pergament lecsiszolják, a papiruszt lemossák), hogy újrahasznosítsák azt. Akik a palimpszesztet metaforaként használják, aligha veszik figyelembe, hogy normális esetben az eredeti írás nyomai nem láthatóak a felületen (hiszen azért távolították el, hogy tiszta, új felületet kapjanak): a pergamen felületén látható jelek utalhatnak arra, hogy egy palimpszeszttel van dolgunk. Az eredeti tinta nyomai láthatatlanul megmaradnak a hordozón. A 17. században fedezik fel, hogy ezek a nyomok előhívhatók; a 18-19. században filológiai kincsvadászok szabadulnak rá a kéziratokra: ez számos új szöveg felfedezésével és (az alkalmazott kémiai technika miatt) számos kódex megsemmisülésével járt (ma infravörös technológiával, a kéziratok sérelme nélkül kutathatjuk az ilyen újraírt kódexeket). Az egyik ilyen hírhedt kódex-pusztító palimpszeszt-vadász a könyvtáros Angelo Mai volt >JSTOR.
Az írás eltávolításának a gyakorlata mögött gyakorlati megfontolásokat kell látni. A korai középkor kéziratos kultúra volt, amely drága (és újrahasznosítható) alapanyagra dolgozott: a rendkívül időtálló és drága pergamenre. A szövegek életciklusa attól függött, hogy újramásolják-e őket; és a feleslegesen tárolt, olvasatlan és a korabeli olvasó számára érdektelen szövegek gyakorlatilag a hasznosabb és fontosabb írások elől vették el a helyet. A palimpszeszt-kódexek nagy korszaka a 7-9. század volt, amikor ált. 4-7. századi kódexeket hasznosítottak újra.
Fontos, hogy a codex rescriptus gyakorlatát ne valamiféle moralizáló vagy összeesküvés-elméleti szempontból (ó, az antik kultúra elpusztítása...) szemléljük, hanem egy gyakorlati és "recepció-esztétikai" szempontból. Körülbelül úgy gondoljuk el a dolgot, mintha egy halom jó minőségű magnókazettát vagy újraírható CD-t találnánk egy kuka mellett, amire valaki Korda György- és Papp Rita-slágereket (pl. "Autózás a városban," "Csovi-csovi Jasper") másolt. Esetünkben a egyrészt a nem-hasznos szövegek helyére hasznosabb szövegek kerültek, másrészt a szöveg eltávolítása és a hordozó újrafelhasználása nem morális, hanem technikai kérdés volt (Catullus 22. carmenében a kivakart és újraírt "palimpseston" van szembeállítva a szép, új könyvekkel).
Hogyan néz ki egy codex rescriptus a valóságban? Például mint ez: Cod. Sang. 908 (CESG: Codices Electronici Sangallenses, Sankt Gallen, Svájc). A kódex 8. századi írója 9 korábbi kódex (6-8. szdi) alapanyagát használta fel, eltűntetve Leó pápa leveleit, zsoltárokat, liturgikus szövegeket, Junilius exegetikai könyvét (ennyit az antik kultúra elpusztításáról: ezek mind keresztény szövegek voltak), egy álmoskönyvet, egy költő csak itt fennmaradt műveit és egy állatorvosi könyvet.
Normálisan olvasva: latin szószedet.90 fokkal elfordítva: az állatorvosi kézikönyv maradéka.
Tuesday, 14 October 2008
Filológia és / vagy filozófia? 1.

25. Az értelmezés gyakran értelem-elhelyezés, vagyis a műbe így helyeznek bele kívánt vagy célszerű értelmet... Íme a bizonyíték, hogy a tudósság és a spekuláció nem is sérti annyira a szellem ártatlanságát, mint amennyire azt szeretnék elhitetni velünk. Mert csakugyan nem gyermeki öröm-e, ha vidáman bámuljuk a csodát, melyet magunk rendeztünk?
41. Akik hivatásukká tették Kant magyarázását: vagy olyanok, akik szervi fogyatékosság következtében maguk nem bírtak tudomást szerezni azokról a tárgyakról, amelyekről Kant írt, vagy olyanok, akikkel az az apró balszerencse esett meg csupán, hogy önmagukon kívül senkit sem értenek, vagy olyanok, akik még ziláltabban fejezik ki magukat, mint ő.
78. A meg nem értés többnyire nem az értelem, hanem az érzék hiányából fakad.
93. A dolog „szelleméről” és „betűjéről” szóló elmélet egyebek közt azért is olyan érdekes, mert érintkezést teremthet filozófia és filológia között.
Friedrich Schlegel, Athenaeum-töredékek
Subscribe to:
Posts (Atom)


