Thursday, 30 July 2009

Nyaralás, móka, kacagás

Egy royal flush-sel, vagy egy magas színsorral a kézben ugyan ki gondolná, hogy a mai francia kártya a 17. századi fametszeteket követi?

(felvágatlan ív, színezés nélkül)

(hasonló, színezve, modern reprodukción)

(ezen a képen mindenki magára ismerhet, és párját is meglelheti)

Tipográfia 2


Ez a barnásszürke folt középen egy linó(leum)ból kivágott dúc, amit egy nagyon fiatal angol linómetsző srác csinált. A művészek sokszor intelligensebbek és kompetensebbek a művészet (és az élet) kapcsán, mint a teoretikusok. Itt például egy nagyon fontos szakmai-esztétai elvet rögzít. Ezért is vannak olyan kisgyerekek, akik magukban is jól elvannak, mint a ... befőtt? Ezért is lehet csodálatosnak látni az egészen kis és egészen nagy állatokat, a nyikorgó sünt és a többieket. Említsük meg M. Heideggert, aki viszont az unalomnak szentelt hosszas és vontatott oldalakat, majd az általa parasztcipőknek gondolt túrabakancsoknak. Ő valószínűleg sose metszett linót, de sünökről se írt.

Természetesen ez nem róható fel neki fogyatékosságként.

Jobb helyeken legalábbis.

(ez itt nem olyan)



Vajon így van? vajon nem?
mindenesetre ha valaki veszi a fáradságot,
hogy kimetssze az anyagból, akkor talán érdemes odafigyelni rá.

Tipográfia 1


Hogy is mondjam el? Hát betűkkel.
De milyen betűkkel? Milyen szövegtükörben?
No, innét kezdve személyes a döntés, és a tipográfia közepébe csöppentünk. Ötszáz éve gondolkodnak azon, hogy hogyan lehet a nyomtatott szöveget kellemesen és könnyen olvashatóvá tenni.
Egy amerikai designer, Evan Stremke, egy plakáton foglalja össze ezeket az alapelveket (érdemes letölteni, nagyon csinos darab). A mai szövegszerkesztőkkel nagy tér nyílik a tipográfiai játszadozásra. A szövegbetű maga az ember. Az átlagosan komformista Times New Roman. A konformista, de valamit már akaró Ariel. A finoman rafinált Garamond. És ismeretlenebb testvéreik: a barátságos Century Schoolbook. A szimpatikus Georgia (mint ez is, itt). A könyvbe való Palatino Linotype. A jó öreg Courier, ami egyenesen az írógépről jött, és már senki se használja. És még többszáz másik, amikről tényleg csak a fanatikusok tudnak.

Itt van például a nagyszerű (és ingyenes) favorit, a Gentium, rengeteg speciális karakterrel. Olvasható, tud rengeteg mellékjelet. Egyszerűen szép. Elérhető a tervezők honlapjáról.


További 70 (!) ingyenes betűtípus, amit "designerek terveztek designereknek". Szerencsére van köztük olyan, ami szövegbetűnek is alkalmas, mint a Cardo, a Lido és a Day Roman.

Kellemesebb, mint a Times New Roman, fokozatokkal. A kissé helyigényesebb Cardo:

Végül a Day Roman, ami középkori és korai nyomtatott jeleket is tartalmaz:

Esélyes versenyző még a Century Schoolbook. A 10-es évek legvégén tervezte Morris Benton (1918 és '21 közt), amerikai tankönyvbetűnek, az alsósoknak (ezért olyan jól olvasható). Megnyugtató képet ad: a betűtípus régebben a M(icro)S(oft) szövegszerkesztőihez járt, ma némi utánjárást igényel a CE (középeurópai) változat beszerzése (a neten ma is fellelhető itt-ott). Érdemes.
És itt van a Times New Roman, a 30-as évek elejének újságbetűje. Akit nem irritál, az nem fogott még elég igazi, nyomtatott, fűzött és kötött könyvet a kezében. Egészen igénytelen kiadók használják csak könyveikben.


Hidegháború, atomkor, Buddy Holly és egy régi barát: Courier New. Ma már senki se használja, hiába van ott majdnem minden számítógépen. Amerikai írógépbetűnek indult 1955-ben: aztán átkerült a számítógépekre, aztán az angolszász számítógépekkel Magyarországra. Ilyeneket írnak róla: "Courier New 12, created in 1955 by IBM, is perhaps the most recognizable typeface of the 20th century—a visual symbol of typewritten bureaucratic anonymity, the widespread dissemination of information (and a classification of documents), stark factuality, and streamlined efficiency." Könnyen olvasható, korrektúrázáshoz és tabulatúra-nyomtatáshoz ideális. Túlélte Elvist, Marilyn Monroe-t, a Kennedyeket, Reagant, Hruscsovot és Kádárt, a Windows 3.1-et és a Word Perfectet.

Tuesday, 28 July 2009

Barokk tájépítészet 1: Maintenon


Le professionnel / A profi. Francia film, 1981-ből. Főszerepben J.-P. Belmondo, a profi. Nehezen feledhető alapfilm.

A film utolsó percei (megnézhetők pl. itt) jó képet adnak egy tipikus francia vidéki kastélyról, amit a középkor-reneszánsz után felbarokkosítottak és köréterveztek egy barokk tájat (aztán a 19. század persze hozzápiszkál az épülethez). A kastély létezik. Maintenonban áll, Chartres mellett, kb. 60 Km-re Párizstól (Maintenont leginkább onnan lehet ismerni, hogy XIV. Lajos szeretője / titkos felesége, Madame de Maintenon birtoka volt).

(a déli homlokzat, helikopter nélkül)

Amit látunk a filmen, az a Le Nôtre által tervezett táj(kert). Mi történik? Először enteriőröket látunk (selyemtapéta vagy papírtapéta a falakon, inkább 18-19. szd); majd Belmondo kilép az udvarra. Érdemes megfigyelni a téglafalba épített gótikus köveket, mint pl. a pálcás kapuzatot.

Aztán megpillantjuk a horizontot lezáró vízvezetéket (amit a versailles-i kert szökőkútjait látta volna el). Belmondo átballag a vizesárok feletti hídon, és elindul a helikopter felé. A helikopter egy homogén zöld, füves területen áll (ez bowling green angolul), ami geometrikus formát ad ki (ez fentről látszik). Kis, kúposra vágott bokrok (topiary work). A füvön látható egy meglehetősen szolíd minta -- két összefonódó "L" (ami Louis XIV jele): ezt a vörös színt pl. samottal szokták elérni. Érdemes figyelni, hogy a látható tér hogyan záródik: kétoldalt allék / fasorok (ezek a csatorna két partján futnak), hátul fák (és a vízvezeték) zárja körül.

(középen lenne a helikopter)

Amint a főhős a földre zuhan, láthatóbbá válik, hogy a zöld mezőt milyen szabályosan határolják a kavicsos sétányok, majd egyre nagyobb átlátást kapunk a térről, az emelkedő helikopternek köszönhetően. Láthatóvá válik, hogy a kastély külön szigeten áll, és külön szigeten történnek az események. Kibontakozik a zöld felület mintája -- tkp. egy négyzetes alaprajzú, négy sarkán olaszbástyás erődítés alaprajza, amit a sétautak vesznek körül, előtte egy íves védmű alaprajzát követő zölddel (jellegzetes francia megoldás a korban: amúgy ezek az erődítmények meglehetősen elavultak voltak már XIV. Lajos korában). A korabeli metszet nem így festi.

Ahogyan a gép (és a kamera) fordul, láthatóvá válik a csatorna (az Eure folyó) folytatása: a csatorna összeszűkítése sajátos optikai hatással jár. A monumentális, korabeli és befejezetlen vízvezeték (Vauban és La Hire, 1683-1710) a fák fölé magasodik.


Ezen a műholdképen jobban látszanak az alaprajz arányai, amit a csalóka rövidülés elbújtat. A vízvezeték irdatlanul magas, és igen messze van, egy ívköze 13 méter, magassága 25-28 méter. A fenti képen a fák jó, ha a feléig érnek. Háromszintes építmény lett volna (az elsőig jutottak).


így néz ki amúgy: kis fák is nőnek a tetején, a bordák meg jól tartják magukat. Wow!

Itt meg egy nagyjából korabeli metszet a kastélyról (Famille des Perelle, Planche 248 : Vue Du Château De Maintenon Prise Du Côté Des Cours D'Entrée...) -- az északi frontról.



Linkek:

A Perelle család korabeli metszetei erről és egyéb kastélyokról egy aukciós oldalon. A családnak különleges médiaprivilégiuma volt: a kastélyok nyomtatásban, metszeteken való ábrázolását csak nekik engedte meg a király.
Szép és creative commons-licencű fényképek efféle kastélyokról:
http://www.all-free-photos.com
Némi anyag a korabeli vízépítésről (a vízemelő Marly-ban):
http://world.std.com/~hmfh/machine1.htm

A filmen a háttérben Ennio Morricone Chi mai című szerzeménye szól. Tabulatúrában így fest.

Monday, 27 July 2009

[utilities]

Rapidshare letöltő, by Mr. Pamacs (Mezőkövesd). A free usereknek.
vetusware. Elavult és régi programok, régi gépekre.
Filehippo. com: vírusirtók.
Hjsplit. A .001, .002 stb. kiterjesztésűek összerakásához.

Online angol szótár, MTAK SzTAKI. Alap.
http://www.cloakproxy.info. egy amerikai proxy, amivel nem csak megnézhetjük a GoogleBooks Európában blokkolt anyagait, hanem le is tölthetjük (1MB fölött). Okosság. Egy proxy-lista. GoogleBookDownloader.

Rapidsearch-keresők.
http://rapidshare-search-engine.com/
http://rapidlibrary.com/
http://www.rapidshare1.com/

Windows Fundamentals for Legacy PCs.
installálás, felhasználói tapasztalatok, problémák az unattended installal.

Monday, 6 July 2009

Vakáció!

Ha végre itt a nyár, és meleg az idő, és az iskola is bezárt -- akkor mit lehet tenni? Lehet pl. dolgozni pénzért, építkezni, kertet művelni, szakdolgozatot írni, gyümölcsöt szedni, vendégségbe járni, strandolni.
De mindeközben / után / helyett lehet például ol-vas-ni!

Jó, jó. De mit érdemes olvasni nyáron? netán a strandon? netán a hegyekben?
Követhetnénk a nagy humanista példáját, aki a Vallomásokat olvasta, miután felmászott egy szeles hegyre. De kit érdekelnek Ágoston vallomásai, ami tele van mindenféle fohásszal, meg egyébbel? Igaz, a kutatókat érdeklik, akik 2 db "misztikus élményt" szoktak benne látni, meg mindenféle rafinált kommunikációs célt a manicheusokkal szemben, meg egy csomó mást. Dehát ehhez szakirodalom kell, az meg nincs a strandon.

Akkor olvassunk pl. krimit. Elvégre a nyomozás mint hermeneutikai aktus (bla bla bla, de tényleg így van) igen közel áll a kutatás és megismerés működéséhez. A lehetséges választékból érdemes Raymond Chandlert választani: szimpatikusan alkoholista (illetve határeset) főhős a 40-es évek Los Angelesében, aki mindenféle ügyekbe keveredik, fanyar kommentárokat fűz az eseményekhez és a nyomozása mindig eltérül. Dashiel Hammet szintén kellemes olvasmány: kicsit korábbi, szesztilalmas-maffiózós világ, csupa leszámolás és vérfürdő az ipari bűnözés világában. Mindkét szerző amerikai, és film noir-szerű világokat ír meg (a hasonlat azért is állja meg a helyét, mert könyveikből azoktak annakidején film noir-okat forgatni). A korszak és a milieu rajongóinak érdemes még beleolvasni James Ellroy regényeibe (egyre több van belőlük magyarul): A fekete dália igencsak híres volt (film is van belőle), a L.A. confidential is (ebből is). Angolul persze sokkal-sokkal jobb az atmoszférája ezeknek az írásoknak (nemjó emberek ezeket feltorrentezik). Vagy ott van Graham Greene (-e-vel, mindig elrontja az ember), számtalan írása közül pl. a havannai emberünkkel, a csendes amerikaival, a viszony végével (The end of the affair), vagy a Hatalom és a dicsőséggel (The power and the glory) - ez utóbbi pl. Babitsnak is tetszett.

Ha viszont zavar a sok betű, lehet képeskönyveket is nézegetni. Pláne Arasse után. Elég hozzá egy internet-kapcsolat, és a Googlebooks, és minimális képzelőerő. Pl. ha beírjuk az "emblemata" kifejezést, csodálatosan épületes dolgokat találunk. Például Alciati könyvét, ami pl. azt is tanítja, hogy az okosság nem csupán Heidegger és Arisztotelész olvasásával nő, hanem a borfogyasztással. És még több tucat hasonló okosság, képben és szövegben. Bár leginkább latin nyelven. Mindenesetre a képek magukért beszélnek. Shakespeare is felhasználta őket.


(innen)

Vagy ha valami izgalmasabbat akarunk csinálni, olvassunk korai Shakespearét. Például a Titus Andronicust, ami annyira véres, hogy a múltkori felújítását a szünetben többen is otthagyták. Julie Taymore filmje (Titus, 1999), főszerepben Anthony Hopkinssal nagyon szépen adja vissza a romanitást is, meg azt is, ahogyan az Erzsébet-korabeliek bosszúdrámát írva a rómaiakat látták. Ehol egy cikk, a magyar pócmodern (vagy mi) egyik jelesétől. De ha nem akarunk Sh-t olvasni, olvassuk a mintáját: Seneca drámáit (fájdalommentes magyar fordítás), vagy a kortársait: Ben Johnsont, Chr. Marlowe-t és a többieket (3 vastag kötet magyarul, némely egyetemi könyvtárak olvasótermében, de online az egész angolul).

Nagyjából ugyanez a retorika, de jóval kevesebb vérrel, köszön ránk a "metafizikus költők" verseiből: J. Donne, Geo. herbert, R. Crashaw, stb. Ezeket valamelyest magyarul is olvashatjuk, de a Google Books sokkal teljesebb szöveget ad eredetiben.

És ha nagyon unjuk a csendet (vagy a mp3-lejátszóvá alakított Petőfi rádiót), akkor legálisan (!) letölthetünk mindenféle ismert és ismeretlen banda koncertfelvételét az archive.org-ról (Live Music Archive): http://www.archive.org/details/etree. Köztük pl. a Grateful Deadét vagy a Calexicóét is.