[Egy pompás példa a hatékony kommunikációra: egyértelmű üzenet, röviden elmondva, az energikus Mr Sidneytől]
MR. Molineux,
Few words are best. My letters to my father have come to the eyes of some. Neither can I condemn any but you for it. If it be so, you have played the very knave with me; and so I will make you know, if I have good proof of it. But that for so much as is past. For that is to come, I assure you before God, that if ever I know you do so much as read any letter I write to my father, without his commandment, or my consent, I will thrust my dagger into you. And trust to it, for I speak it in earnest. In the mean time farewell. From court, this last of May, 1578.
"A drunk girl to a drunk guy: 'Ok, I'll have sex with you if you can remember my name.' And the guy replies: 'Names don't matter baby, tonight it's just you and me...'
2. példa: F. Scott Fitzgerald (1896-1940), The Great Gatsby (1925).*
A kisregény első mondatai, áttördelve.
In my younger and more vulnerable years my father gave me some advice that I’ve been turning over in my mind ever since.
“Whenever you feel like criticizing any one, he told me “just remember that all the people in this world "haven’t had the advantages that you’ve had.”
He didn’t say any more, but we’ve always been unusually communicative in a reserved way, and I understood that he meant a great deal more than that.
In consequence, I’m inclined to reserve all judgments, a habit that has opened up many curious natures to me and also made me the victim of not a few veteran bores.
The abnormal mind is quick to detect and attach itself to this quality when it appears in a normal person, and so it came about that in college I was unjustly accused of being a politician, because I was privy to the secret griefs of wild, unknown men.
Most of the confidences were unsought —frequently I have feigned sleep, preoccupation, or a hostile levity when I realized by some unmistakable sign that an intimate revelation was quivering on the horizon;
for the intimate revelations of young men, or at least the terms in which they express them, are usually plagiaristic and marred by obvious suppressions.
Reserving judgments is a matter of infinite hope.
* A regény a 20. szdi amerikai próza egyik legfontosabb szövege, standard tananyag minden angolszakon, középiskolai tananyag az USAban. Mivel a szöveg copyright alatt van, számos helyről eltávolították a netről. Magyar fordítása létezik, de siralmas. Retorikusan olvasók felfigyelhetnek a sententiákra, a gondosan választott jelzőkre, a mondatszerkezetekre, és a feketén ironikus tónusra.
"She's got an indiscreet voice," I remarked. "It's full of-" I hesitated.
"Her voice is full of money," he said suddenly. That was it.
In 1913, when Anthony Patch was twenty-five, two years were already gone since irony, the Holy Ghost of this later day, had, theoretically at least, descended upon him.
Irony was the final polish of the shoe, the ultimate dab of the clothes-brush, a sort of intellectual "There!" --yet at the brink of this story he has as yet gone no further than the conscious stage.
As you first see him he wonders frequently whether he is not without honor and slightly mad, a shameful and obscene thinness glistening on the surface of the world like oil on a clean pond, these occasions being varied, of course, with those in which he thinks himself rather an exceptional young man, thoroughly sophisticated, well adjusted to his environment, and somewhat more significant than any one else he knows.
Ha az emberre kreativ munka van bízva, éreznie kell a határokat.
Mindenféle határokat, de azokat mindenképpen, amelyek a még-jót a már-nem-jótól elválasztják. Vannak a tetőpontjukon túl elrontott ételek, túlirt szövegek, elrontott festmények (ezeket a kívülállók sose látják, mert az épeszű művészek idővel újrahasznosítják vagy megsemmisítik), de a zenében is van ilyen. Meg kell tanulni, miből mit és mennyit lehet kihozni, és ez nem mindenkinek sikerül.
Illusztráció: 2009. téli T-Mobile telefonreklám. A reklám képanyaga nemzetközi, de a szöveg (és a zene) országokra van szabva. A magyar változatra készült zenei anyagot egy feltörő jazzénekes lányka, az aribari Csondor Kata énekli. Ha a német változattal vetjük össze, sokkal-sokkal jobb a zenei alapanyag.
Ez a kis dalocska (vagy inkább zenei ötlet) erre a klipre lett komponálva (igen, így szerződtek a céggel, lehet tudni a net által). És erre tökéletes is. Megvan benne az a valami, amitől az emberek emlékezetében megmarad.
Egy nagyjából haszontalan, de trendy fordulattal lehetne "mém"-ről beszélni meg rizsázni, de okosabbak és kreativabbak inkább a kompozíció elvénél meg struktúrájánál kapirgáljanak (ott van pl. az a nyolc félhangnyi ugrás majdnem középen). Érintőlegesen: amikor Harnoncourt a beszédszerű zenéről beszél, az értelmes ember felteheti magának azt a kérdést, hogy mi az a _dallam_, amire vissza lehet emlékezni Kovács Akosh utóbbi másfél évtizedének zenei terméséből (ha a zenei oldalt nézzük)? vagy az elektropop muzsikájából? az emlékezet fehér zaja és háttérzaj. Talán egész irányzatok hullanak ki a felejtés rostáján.
Azonban. Mindenesetre volt itt egy nagyon jó kis zenei ötlet, talán 8/8-ban, egy kisformához éppen elég. De jött a siker. És a kis zenei mondatot fel kellett fújni egy egész számmá.
És az ilyenből mindenki csak rosszul tud kijönni (az aribari énekeslányon kívül). A zeneszerző kénytelen hozzátoldani utólag az ötlethez egy csomót. Különösen ismétlésekkel. A szövegíró kénytelen hozzátoldani egy csomó kényszeredett szöveget, ami ilyenkor meglehetősen butára sikerül. "van még gondolat, mi átadható." Brrr. "jut még bárkinek a tiszta fényből egy cseppnyi láng."
Itt a teljes szám, hivatalos és jó minőségű változatban. Tessék ellenőrizni a fentieket.
A rebus (magyarul "rébusz") egyfajta rejtvényt jelent, ahol képi ábrázolások egy szót vagy mondatot rejtenek. A rebusnak komoly modernkori hagyománya volt: a jezsuita iskolákban hozzátartozott a többi retorikai játékhoz, aztán társasági játék lett belőle. Juvencius azt mondja róla, hogy könnyen átmehet éretlen gügyeségbe. A következő ábra is ilyen rebus. Nem gügyeség, de segítség nélkül nemigen lehet kitalálni a jelentést. Ha kitaláltuk, akkor pedig intenzív katarzisban lehet részünk. Annyi segítség jár, hogy a kép egy Bikini-sort ábrázol, és a szóhatárokkal meglehetősen szabadon bán.
Richard Crashaw, On hope. A szerző az egyik legérdekesebb hitbéli pályafutást bejárt "metafizikus költő": militáns antikatolikus klerikus apjához képest, de a többiekhez képest is sajátos, hogy végül Loretóban (ld. loretói litánia) lesz kanonok (életéről pl. angol wiki). On Hope c. verse afféle retorikus vita egy költő-kollégával a remény természetéről.
Eörülök rayta ha meg hallom hog ez könyveczkem utan iregÿm tamattanak, mert ackor veszem esze[m]ben hog nem szinten minden haszontul üres lött irásom.Semmi allapatnak alitom az melynek ninczen irégye.
Lattam még az Britanniai tengerenis hogy á tüzes tolvajok az terhes haiok mellet inczelkettenek, az üresseket penigh szabadságosan el boczatottak, á mint amaz köz versis tartya: Cantabit vacuus coram latrone viator.
Igy irigy ellenem valo irégységedet meg gondolhad menÿre félem, hagy békét hat gye[n]gén folyo kis hireczke[m]nek, mert ezzel énnekem semmit, magadnak penigh igen nagyot artasz, ha vétkezni akarsz más vétket végy elő, mert az többinek vagyon valami haszna, gyönyörüsége, czak egyedül az irégységhet ismertem minden vétkek közzül leg haszontalambnak lenni.
Szepsi Csobor Marton
----- * a fiatalon meghalt magyar világutazó, Szepsi Csobor előszava az Europica varietashoz. A kíváncsi magyar fiatal bejárja Európát -- se repülő, se busz, se vonat, legfeljebb ló, kocsi és hajó, nomeg a lába segítségével -- és megírja élményeit. És ezt az előszót teszi elé, aholis a rosszindulatú olvasót szólítja meg.