Showing posts with label fény. Show all posts
Showing posts with label fény. Show all posts

Sunday, 3 July 2011

Talált idézet


2008-as Canon-reklám, forráshivatkozás.

(magyarul kb:
"nézem a naplementét
a nővel, akit szeretek,
és arra gondolok,
1/250-ednél
f/8-as blende")

Monday, 4 January 2010

BUÉK 2010


Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak
-- elmék vagyunk! ItalicSzivünk, mig vágyat érlel, nem kartoték-adat.

Sunday, 12 April 2009

Candelabrum

Mózesnek meg volt mondva, hogy csináljon mécstartót. És ő csináltatott is. Aztán ez ott állt a szentélyben, aztán a rómaiak elvitték. Titus diadalívén ki is ábrázolták, miképpen. Aztán valahogy elkeveredett valahová a történelem során, mint a Frigyláda meg a borostyánszoba, meg annyi minden más. Akinek szeme van a látásra, meg tudja számolni a karok számát. Ez a tárgy a menóra. Izrael állam címerében is szerepel.


Aztán van a hanukka(h) ünnepe. Egy hasonló objektummal. Amit a közember leginkább onnan ismerhet (média! média!), hogy a főváros közterein ilyen nagy, rozsdamentes izék tűnnek fel [jellemzően pl. a Nyugati téren, a Skála előtt], olykor rendőri biztosítással, egyik oldalon általában örvendező-táncoló (vélhetően zsidó) fiatalokkal, olykor politizáló főbíróval, másik oldalon meg morcoskodó fiatalokkal (akikről a megkérdezésük nélkül is "egészen biztos" hogy antiszemiták) .


A hanukka(h) ünnepe a zsidóság és a vallástörténeti könyveket olvasók szerint a Szentély újraszentelésére emlékeztet; az "egyéb" kategóriájú írások olvasói szerint ez igazából napforduló-ünnep némi vallásos beütéssel.* A hanukiának (mert ezt az objektet így hívják) 8 + 1 ága van.
* Hogy igazából miért is kellene megünnepelni egy csillagászati eseményt, az persze rejtély a szkeptikus olvasó előtt, különösen ha figyelembe vesszük mindazt a történeti-vallásos hátteret, amit a zsidóság odaskiccel a rituálé mögé. Persze a szkeptikus olvasó azt se érti, hogy ha tényleg annyira fontos a napforduló, akkor a kereszténység miért evangéliumokon és leveleken alapul, és nem valamelyik csillagászati táblázaton (ami hozzáférhető volt a későantikvitástól). Megfoghatatlan.
Mindez izgalmas, mint minden ezotikum. A középkori átlagember viszont nem látta se a Titus-diadalívet, és jó eséllyel semmit se tudott egy nyelvileg és rituálisan is elzárkózó idegen kultúra fényes ünnepéről, amiből amúgy valószínüleg egy betűt se értett. Viszont láthatott valami mást.

Az Exodust ugyanis a latin keresztények is komolyan vették. Ők nem ismerik a "menóra" szót (mert hát honnan?): nekik az Exodus szövege egy "candelabrum" nevű tárgyat ír le, részleteiben némiképp eltérően a héber és görög szövegtől. Ennek a tárgynak egyrészt jelentése is van: minden gömböcske, csészécske és kis bigyó jelent valamit a leleményes olvasók szerint -- elvégre a fények hordozója a candelabrum, aminek az ószövetségi leírása az újszövetségben beteljesedő dolgokat jelzi előre. Másrészt meg a leírás alapján meg is építhető a tárgy.

Meg is építik, általában bronzból (drága dolog egy ilyet kiviteleztetni), bár mára nem túl sok maradt fenn belőlük: példa rá Braunschweig, Milano, Essen. Ezeket a tárgyakat leginkább "siebenarmiger Leuchter"-nek nevezi a művtörténet.


Ezek persze nem olvasólámpának készülnek az ágy mellé. Templomokban állnak. Itt ez a fenti pl. az esseni dómban. 1000 körül készült, magassága 2,26 méter, fesztávolság: 1,88 méter.
Aztán itt egy másik. Braunschweig, a 12. szd vége óta dokumentált. Magasság: 4 méter 80 centi (!), fesztáv: 4 méter 30 centi (!).



Credits etc.
a hanukkai képet a reakcióról loptam, a Titus-ív wikimedia commons.
A hanukkáról ír a Hit Gyülekezete hetilapja. Ilyesfélékben nem tévednek.

Tuesday, 31 March 2009

St.-Denis, Suger

Saint-Denis.
Ma Párizs északi külvárosa, gyakorlatilag egy kisváros, egy (nálunk szocialista típusúnak ismert) lakótelep és egy néger gettó keveréke. Itt van pl. a Stade de France, egy stadion is. A metróállomást elhagyva az utazó nem vesz semmit a metrókijárat előtt áruló árusoktól (például hálós narancsot). De a téren lévő piacon se. De még a tér sarkán álló, szokásos arab gyarmatárú-boltban se -- se kuszkuszt, se harisszát, se vörös lencsét, se őröltpaprikát, se fűszert, se teát.

Az útikönyvvel (magyarul bédekkerrel) utazó általában Az Első Gótikus Épületet akarja látni. Az utazó általában Saint-Denis mai bazilikájánál köt ki. És nem fogja érteni, hogy ez miért akkora kunszt, hogy minden művtöri-könyvben benne van. Az útikönyvek aligha mesélik el, hogy amit lát, az egy erősen megrombolt, majd szétrestaurált templom, ahol a faltömegek (és az ablakok egy része) nagyjából eredeti, de azon túl majdnem minden rekonstrukció ill. helyreállítás. Különösen a bejárat feletti kőfaragások.


Szent Dénes, az Areopagita, a francia királyság védőszentje. A francia király katonáinak a csatakiáltása is ez volt a középkorban: "Mont joie! Saint-Denis!" -- szemben az angolokkal, akik azt kiáltották, hogy "Saint George! Guyenne!". A bálványimádó pogány magyarok a 10. században pl. az kiáltották, hogy "Huj! Huj!", míg a németek azt, hogy "Kyrie eleison" (a.m. Uram irgalmazz).

Szent Dénes apátsága királyi apátság. Itt őrzik a királyság aranyszínű harci zászlóját, az Oriflamme-ot (auri flamma, flamma aurea).

Itt vannak eltemetve a francia királyok. Itt vannak ereklyéi Szent Dénesnek, a franciák apostolának. És a kolostornak megvannak Areopagita Szent Dénes írásai is. Hugo de Sancto Victore valószínűleg az ő kódexüket használja.

Aztán itt van Suger(ius), Szent Dénes apátja. A NagyAdminisztrátor. Egy időben a királyság ura, régens. Az uralkodó mellett áll. Az apátság javainak egy részét arra fordítja, hogy újjáépítse a templomot. Nagy költséggel. Nagy szervezéssel. Nagy pompával. Ami talán nem minden testvérnek tetszik. Mindenesetre az idők során ír három munkát az építkezésről, talán önigazolásképpen is. A legfontosabb a De administratione, a könyv a kormányzása alatt történt dolgokról. Itt a büszke építtető beszél, miután megépült az általa elgondolt komplexum: üvegablakokkal, kapuzattal, szentéllyel, oltárkereszttel, liturgikus felszerelésekkel, feliratokkal.


És itt, a feliratokban beszél a fényről. De mi köze ennek az Areopagita Mennyei Hierarchiájához? Van-e köze?
Képek:
1) Szent Dénes hagyományos ábrázolása (ez itt a párizsi Notre-Dame-ról)
2) zászlók: az ispotályos rendé (később máltaiak), a templomos rendé és a francia auri flamma, egy 13. szdi kéziratból.
3) a templom és a kolostor a 12. században -- jól láthatóak Suger eredményei. Innen.
4) a szentély és a fény. A hosszhajó 13. századi -- egy ennél sötétebb teret képzeljünk el, aminek a végén világít a szentély.