Showing posts with label imaginatio. Show all posts
Showing posts with label imaginatio. Show all posts

Friday, 5 March 2010

A képzelőerő gyönyörei

A látásunk a legtökéletesebb és a legtöbb örömet nyújtó érzékünk. Rendkívül sokféle ideával tölti meg az elménket, tárgyaival ez érintkezik a legnagyobb távolságból, és ez marad a legtovább aktív anélkül, hogy belefáradna sajátos élvezeteibe, vagy megcsömörlene tőlük. ...

Ez az érzék látja el ideákkal a képzelőerőt; s így a képzelőerő, avagy a fantázia (ezt a két szót váltakozva fogom használni) gyönyörei alatt olyan gyönyöröket értek, melyek látható tárgyakból fakadnak: vagy amikor ténylegesen a szemünk előtt állnak, vagy amikor festmények, szobrok, leírások vagy valamely hasonló dolog segítségével felidézzük ideáikat az elménkben. Bizonyára lehetetlen, hogy fantáziánk egyetlen olyan képet is tartalmazzon, amely eredetileg nem a látáson keresztül jutott be oda. Képesek vagyunk azonban megőrizni, megváltoztatni és összekapcsolni a korábbról származó képeket, méghozzá olyan látványokká és látomásokká, melyek a képzelőerő számára a legkellemesebbek; ez az a képesség ugyanis, amely lehetővé teszi, hogy egy rab olyan látképekkel és tájakkal szórakoztassa magát a börtönben, melyeknél az egész természetben nem találni szebbet.

Kevés szava van a nyelvünknek, amelyet pontatlanabbul vagy meghatározatlanabbul használnánk, mint a fantázia és a képzelőerő. Ezért tartottam szükségesnek, hogy rögzítsem és definiáljam e két szó jelentését, ahogyan azt a továbbiakban használni fogom, hogy az olvasó világosan értse, mi is az esszém tárgya. Meg kell tehát kívánnom tőle, hogy emlékezzen a későbbiekben arra, hogy a képzelőerő gyönyörei alatt csupán olyan gyönyöröket értek, amelyek eredetileg a látásból származnak, és hogy ezeknek a gyönyöröknek két fajtáját különböztetem meg; az ugyanis a szándékom, hogy először a képzelőerő elsődleges gyönyöreit tárgyalom, amelyek teljes egészében olyan tárgyakból származnak, amelyek a szemünk előtt állnak, és ezután térek rá a képzelőerő másodlagos gyönyöreire, amelyek olyan látható tárgyak ideáiból erednek, amelyek nincsenek ténylegesen a szemünk előtt, hanem emlékezetünkbe idézzük, vagy kellemes látomásokká formáljuk azokat, olyan dolgokról, melyek vagy nincsenek jelen, vagy kitaláltak.

A képzelőerő gyönyörei, ha teljes egészükben tekintjük őket, nem olyan bárdolatlanok, mint az érzékek gyönyörei, s nem is olyan kifinomultak, mint az érteleméi. Ez utóbbiak a legfontosabbak, hiszen az emberi elme valamely új felismerésére vagy gazdagodására épülnek; el kell mégis ismernünk, hogy a képzelőerő gyönyörei vannak olyan erősek és magukkal ragadóak, mint amazok. Egy szép tájban lel annyi örömet a lélek, mint egy levezetésben, és egy homéroszi leírás több olvasót bűvöl el, mint Arisztotelész valamelyik fejezete. A képzelőerő gyönyörei még azzal az előnnyel is bírnak az értelem gyönyöreihez képest, hogy szembeötlőbbek és könnyebben lehet részünk bennük. Elég csak kinyitnunk a szemünket, és a látvány már be is hatolt az elménkbe. A színek önmagukat festik a fantázia vásznára, különösebb gondolati erőfeszítés vagy a szemlélő elméjének munkálkodása nélkül. Nem tudjuk, mi módon, de megérint bennünket a látvány szimmetriája, és azonnal elismerjük egy tárgy szépségét, anélkül, hogy kutatni kezdenénk az okát vagy az alapját.

Az az ember, aki csiszolt képzelettel bír, számos olyan gyönyör birtokába jut, amelynek élvezetére az avatatlanok nem képesek. Társalogni tud egy képpel, és kellemes társaságra lel egy szoborban. Titkos felfrissülést talál egy irodalmi leírásban, és gyakran nagyobb elégedettségére szolgál egy liget vagy rét látványa, mint másoknak annak birtoklása. Mondhatni, résztulajdonosává válik mindannak, amit lát, és a természet legvadabb és legkevésbé megművelt részeit is gyönyörei szolgálatába állítja; így aztán úgyszólván más fényben látja a világot, és az emberek elől elrejtőző elbájoló dolgok egész sokaságát fedezi föl.


Joseph Addison.

Spectator, 411. szám (1712. június 21.)
Magyar fordítása online: Jelenkor.

Saturday, 3 January 2009

Ein Moment, bitte!

Kedves Olvasóim,

pontosan egy hónapja nem frissült az oldal. Hamarosan lesznek újabb fejlemények, ahogyan az új félév megkezdődik. Újabb pedagógiai kísérlet indul. Nagyszabású terveinknek csak a csillaghordozó szféra vet gátat -- de erről később többet. Addig ajánlom az oldal linkjeinek meglátogatását.




Az itt látható kép Herrade von Landsberg apátnő (megh. 1195) Hortus deliciarumából van. Ez egy nagy és erősen korábbi szerzőkre támaszkodó enciklopédia-féle. Egy kézirata volt, és az is odaveszett 1870-ben, amikor a frankok meg az alemánok háborúztak (a képeket és a szöveget még azelőtt külön publikálták, szerencsére). A könyvben több, mint 300 rajz volt (ezt itt a wikipaedia commons-ból vettem).
A képen a 7 artes látható, középen a filozófiával. És --nocsak!-- minden ars egy-egy nőalak! és a feliratok elmondják, mi van a kezükben!
A kép alján poéták avagy mágusok láthatóak, amint a kis nem-fehér madárkák (tisztátlan lelkek) sugalmaznak nekik mindenféle mágikus mesterkedéseket meg fikciós költészetet.

Monday, 1 December 2008

The moral of the story

Bizonyára mindenki tanult már médiaismeretet, vagy szociálpszichológiát, vagy retorikát, vagy kommunikációt. Nézzük, hogyan alakul át az információ, mire ideér hozzánk -- az átlagos, magyarul olvasó olvasóhoz, aki a világ híreit a magyar (és valamitől bizonyára független) villanyos bulvármédián át kapja. Daily Telegraph vs Index. hu.


Van egy bencés apát Angliában, akinek a híre bekerült a magyar médiába is, mivel kritikával illeti a Disney céget. Nehéz eset. Ugyanis az apát elég jól kommunikál: közérthetően és meggyőzően is beszél (mielőtt szerzetes lett, volt osztályfőnök is). Nézzük, hogy ebből mit hoz ki az angol és mit a magyar bulvár. Előrebocsáthatjuk: az apát alapjában semmi olyant nem mond, amit ne mondhattak vagy mondtak a 4. század óta azok a keresztény szerzők, akik fontosnak tartották az önismeretet és az emberi méltóságot; az általa adott civilizáció-kritika meg egyáltalán nem szokatlan.

Nézzük a szöveget. A kirívó különbségeket jelölöm, és kommentálom.


0) A cím.
"A Disney megrontja a gyerekeket" [1]
"Disney accused by Catholic cleric of corrupting children's minds"

[1] Magyarul a "megront" kb. a "sexual abuse" szinonímája, elég egyértelműen szexuális jelentésű szó. A fordító meghamisítja az üzenetet -- ráadásul a címben.


1)
"In a guide to helping people find happiness, the abbot, who starred in the hit-BBC series The Monastery, warns that society is in danger of losing its soul because of growing consumerism and the decline of religion. "

"A társadalomból kiveszik a lélek az anyagi javak hajszolása és a vallás hanyagolása miatt, kesereg [2] Christopher Jamison, akit a The Monastery című sikeres BBC-sorozatból ismer a brit közvélemény."

[2] Nem kesereg, hanem figyelmeztet, nem hanyagolás, hanem hanyatlás, nem javak hajszolása, hanem fogyasztói szemlélet. Apró megfigyelés: az Index reklámbevételekből tartja el magát.


2)
"Fr Jamison, who has been tipped as ... the next Archbishop of Westminster, targets the behaviour of Disney in particular, which he says is "a classic example" of how consumerism is being sold as an alternative to finding happiness in traditional morality. While he acknowledges that Disney stories carry messages showing good triumphing over evil, he argues this is part of a ploy to persuade people that they should buy Disney products in order to be "a good and happy family". "

"A Disney azt sugallja, hogy ha nem veszik meg a termékeiket, akkor nem lehet boldog a család, mondja az apát, aki Westminster következő érseke is lehet."

Az apát nem ezt mondta. Egy kulcsmondat kimarad a magyarból: a fogyasztás mint a hagyományos boldogság marketingelt és eladott alternatívája mostanában.


3)

"The message behind every movie and book, behind every theme park and T-shirt is that our children's world [1-2] needs Disney," he says. "So they absolutely must go to see the next Disney movie, which we'll also want to give them on DVD as a birthday present. They will be happier if they live the full Disney experience; and thousands of families around the world buy into this deeper message as they flock to Disneyland."

„Minden könyv, film, élménypark és póló mögött az az üzenet, hogy a gyerekeknek Disney-re van szükségük - teszi hozzá. - Ezért muszáj megnézniük moziban a következő Disney-filmet, a szülőknek meg ezt kell megvenniük nekik dvd-n a születésnapjukra. Családok ezrei dőlnek be ennek a mesének, amikor ellátogatnak Disneylandbe.”

[1] A gyerekek világáról beszél, amiben a fantáziának is nagy szerepe van (ez az angol cikkből kiderül), nem csak a gyerekekről. [2] Az apát általános alanyt használ (Tsz /1), magát is beleértve: nem külső kényszerről beszél, hanem az agymosásról. To flock: nem látogat, hanem mint a birkanyáj (flock) odagyűlik.

4)
"Where once morality and meaning were available as part of our free cultural inheritance, now corporations sell them to us as products." -- Ezt véletlenül jól fordítja a magyar, de épületesnek láttam idemásolni az eredetit.


5)
"This is basically the commercial exploitation of spirituality," he says, adding that as a result Disney and other corporations "inhabit our imagination". "Once planted there they can make us endlessly greedy. And that is exactly what they are doing."

No ez már nincs benne a magyar szövegben. A cégek a képzelőerőnkre hatnak -- ott laknak, beleeszik magukat a képzelőerőbe. És végtelenül kapzsivá tehetnek minket.

Az apátról tudható, hogy most -- a 21. század elején, a pénzügyi válság közepén, a Föld nyersanyagkészleteinek a végén, miközben kutyusokat löknek az utcára és az ember megöli az állatot, hogy megehesse-- ez az ember teljesen anakronisztikus módon úgy gondolja: van olyan, hogy a kapzsiság (avaritia), és az az egyik főbűn a hétből; ráadásul azt gondolja, hogy ez összefügg a képzelőerővel (és a tudatos lét feladásával). Az etika és az esztétika találkozása a plázában.


A képzelőerő kontrollálása hagyományos gondolat a morálfilozófiában és -teológiában. Ezt írja Gracián -- aki időnként maga is elképesztő eszközökkel ragadta meg a hallgatósága figyelmét (Oráculo, 24, ford. Gáspár):

"Mérsékeljük fantáziánkat. Hol tartsuk féken, hol engedjük szabadjára, mert egész boldogságunk tőle függ. Még az okosságot is szabályozza. De zsarnokságra hajlik, és nem éri be a szemlélődéssel, hanem cselekszik, hatalmába keríti az egész életet, és szeszélye szerint hol élvezetessé, hol terhessé teszi. Békétlenné vagy elégedetté tesz önmagunkkal, némelyeknek folytonos szenvedést tár elébe, és házi hóhérjává válik a balgáknak; másoknak boldogságot és jó szerencsét mutogat vidám kábulatban. Mindenre képes, ha józan önfegyelem nem zabolázza."