Showing posts with label Faludi Ferenc. Show all posts
Showing posts with label Faludi Ferenc. Show all posts

Friday, 3 February 2017

Ne unalmaskodjál!

Aki nem tudja lekötni vagy szórakoztatni magát, az manapság igen könnyen szórakoztatva tud lenni; egy egész szórakoztatóipar épül arra, hogy a jobb híján unatkozó, nem-produktiv emberek fejét ideig-óráig kitöltse valamivel. Minderről sokat lehetne akár moralizálni is: elvégre az unalom a filozófiailag "komolyan" tárgyalható témák közé emelkedett a 20. század során Heideggerrel (Lét és idő!* -- és itt nem a monotóniáról van szó), majd az egzisztencialistákkal. De ezzel még mindig a szubjektumnak ugyanabban a pocsolyájában tapicskolunk: az én unatkozik, és vagy szórakoztatjuk, vagy elmagyarázzuk neki, hogy ebből hogyan lesz létmegértés.Ha valaki meg akarná írni az unalom fenomenológiájának monográfiáját, ki kellene térnie az unalmas emberekre is, és az [unalmas] fenomenológiai leirás, elemzés és moralizálás után meg kellene említenie (már ha történeti szempontok felmerülhetnek) az olyan műveket is, amelyek az unalmasság elkerülésére is kitérnek -- vagyis a "Ne unatkozz!"helyett a "Ne untass másokat!"  maximát javasolják. 

A derék jezsuita Faludi Ferenc (aki nem mellesleg nyugat-dunántúli volt, a század egyik legjobb prózaírója, verseit a szintén corregionalis Batsányi adta ki**) számos erkölcsnevelő művet írt-fordított-dolgozott át a 18. század második felében, miközben hivatalos teendőit látta el, amolyan klerikál-bölcsész-adminisztrátor jolly jokerként. Lefordította Gracián Oráculo manual-ját is.*** Innen a következő, kommunikációelméleti szempontból is fontos maxima.****
 




És hogy méginkább utile cum dulci legyen az oktatás, egy másik nyugatdunántúli litterátor, Nagy József szanyi plébánus ezt az egész kötetet versbe foglalta. A fenti maxima kinéz eképp: 


(Udvari kátó, vagy is, Grátzián Boldizsárnak Faludi Ferencz által magyarra fordítatott CCC maximái... Győrött: Streibig József betűivel, 1790)


* Egy hasznos tanulmány, a Lét és idő utáni időről: Schwendtner Tibor: A filozófia és a mély unalom: A metafizika kezdetének problémája Heidegger 1929/30-as előadásaiban, MaFilSz. (Tekintsünk most el attól, hogy a heideggeri unalom-leírások validitása mennyire megkérdőjelezhető --  vagyis ha az unalom megtapasztalása [amire aztán egy nagy elméleti épületet húz fel a szerző] nem hozzáférhető élmény azoknak, akiknek elméje fábrikaként ontja a gondolatokat? Hallgassunk arról is, hogy vajon e filozófia mennyivel több gyenge és esetleges szójátékokra felhúzott, ügyetlen moralizálási kísérleteknél.)
** Batsányi maga sajnos nem volt annyira jó költő, mint Faludi (amint az összkiadása végigolvasásából bárki beláthatja). Ehol ë a legfrissebb irodalom Faludiról (neospenót).
*** Faludi prózai művei természetesen jószerivel hozzáférhetetlenek voltak 200 éven át; a 80-as években kijött válogatáskötet igazából használhatatlan; a kritikai kiadás (Faludi Ferenc Prózai művei, I–II, kiad. Vörös Imre, Uray Piroska, Bp., Akadémiai, 1991 (Régi Magyar Prózai Emlékek, 8)) meg legfeljebb egyetemi könyvtárakban van meg. A megoldás természetesen a googlebooks: a jeles magyar író köteteit természetesen nem az OSZK, a magyar írásbeliség csillagrombolója és halálcsillaga digitalizálta, aminek őrködnie kellene nyelvi örökségünk felett, hanem a megszokott módon a bécsi Nationalbibliothek. (Az OSZK furcsának ható, érdemben nyilvánvalóan használhatatlan és talán teljesen megdöglött ELDORADO-projektjét lásd itt. Igazi hungarikum: 2016-ban már online lehet bibliográfiai leírásokban keresni, sőt: ha hatalmas szerencsénk van, és már nem jogdíjas, akkor esetleg meg is lehet nézni a dokumentumot. Ha digitalizálva van és jogvédett, akkor az ún. Eldorado-pontokon lehet megnézni a dokumentumot -- "csak az OSZK épületében, dedikált terminálokon" (vagyis nem lehet megúszni a zarándoklatot a budai várba). Miközben a régi dokumentumokat kis szerencsével megtalálhatjuk máshol és letölthetjük, Faludit jelesül itt).
**** Bölts és figyelmetes udvari ember ...  második század, Nagyszombat, 1772.

Monday, 4 January 2010

Best of GoogleBook 1!

A Google Book legjobb könyvei, első forduló:
magyar nyelvű könyvek.

[A terv szerint egy könyvajánló sorozat indulna itt a GBooks legjobb könyveiről: ritkaságok, érdekességek, stb. Ez az első rész, talán lesz folytatása is]

A kategória: magyar nyelv:

1) Pápai Páriz szótára. A nyelvrontás előtti magyar nyelv egyik legjobb dokumentuma. Jókai olvasásához alkalmatos instrumentum, reprint kiadása létezik (de a tipográfiai díszek nélküli). Alapmű.

2) Dugonics András: Magyar példa beszédek és jeles mondások. A nép nyelvében élő bölcsesség fontos gondolat, már-már heideggeri mélységekba hatol (a nyelv a lét háza stb). Dugonics atya szerencsére nem ismerte Heideggert (és sokkal érdekesebb figura is volt, már ha írásait nézzük). Ez egy todományosabb műve végtelen sok regénye mellett.

B kategória: magyar nyelvű próza:

1) Faludi erkölcsnemesítő művei: némi trükkel több is kinyerhető az oldalból. Faludi prózája ma is nagyon erős és jó, és szórakoztató is. A Dorrellből magyarított munkája pl. a korabeli London állapotát is tükrözi, amint a honi nemességre vonatkoztatható: részegesek, káromkodók, etc.
Faludi Ferenc, Nemes úrfi
Faludi Ferenc, Bölcs ember

2) Dugonics regényei.
(Etelka persze nincs). Dugonics magyar nyelvű regényes történetei. Afféle magyar bestsellerek voltanak, főképp az Etelka. Etelkának van folytatása is: Jolánka. Számos más regénye kis trükközéssel is letölthető, pl. az Ulisses-regény vagy az aranygyapjas regény.
Dugonics András: A szerecsenek, 1. kötet
Dugonics András: A szerecsenek, 2. kötet
Dugonics András: Cserei, egy honvári herceg
Dugonics: Szittyiai történetek

C kategória: magyar fordítás, próza

Egyelőre csak az 1. helyezettet adjuk meg:
John Barclay, Argenis.
Minden olvasottabb gimnazista tudja, hogy Cervantes a lovagregények paródiájaként írta a Don Quijotét. Műveltebbek még olvasták is. De lovagregényt senki nem olvas. John Barclay 16-17. századi skót szerző, akinek kalandos életébe egy nemzetközi könyvsiker is belefért: az Argenis című _latin_ nyelvű lovagregény, amely az 1620-as évek elejére éri el végső formáját. Barclay XIII. Lajosnak (XIV. Lajos apjának) ajánlja könyvét. Olvassák, értik, szeretik (miközben Cervantes állítólag temeti a műfajt). Latinul mindenki ért. Aztán jó 170 év múlva magyarul is ideér a vármegyék világába. A francia forradalom közepetáján jelenik meg két kötetben (mindkettő fent, itt az első).