Most sajnos nem tónushelyesek a képek, a papír valójában fehér ... de ráklikkelve megnagyobbulnak és az már szép.
Showing posts with label leképezés. Show all posts
Showing posts with label leképezés. Show all posts
Wednesday, 25 April 2018
Francia tájak! (metszetmélynyomás)
A francia posta, úgy emlékszem, már a harmincas években is kiadott tájképeket ábrázoló bélyegeket. Természetesen metszetmélynyomással. Ezek sokáig monokrómok voltak, de a hatvanas években már polikrómokká váltak. Turizmus és országimázs! Nizza, Cahors, Marseille!
Friday, 21 July 2017
2 women
Kortárs angolszász művész grafikája Erzsébet-kori drámák fiatalos (fóliázott kartonkötés, ragasztott gerinc) kiadásához? Szecessziós illusztráció valamelyik ismeretlenebb Shakespeare-királydrámához? Színezett metszet? Nem!
The Cholmondeley Ladies: olajfesték fatáblán, ismeretlen angol festő, 1600-1610 (kevéssel az életnagyság alatt). Redukált színek, a síkszerűség, a rajzosság, a szimmetria ... igazi spektákulum!
Forrás: Tate Gallery (a sulphuriclike.tumblr.com-on leltem).
Labels:
amikor a kevesebb több,
korabeli táncok,
leképezés,
művészet,
nők
Tuesday, 6 March 2012
Világhírű festmények macskákkal
Minket Zarathustrának hívnak. Mi macska vagyunk. Mi vagyunk a világ legjobb kandúrja ... A fatcatart.ru oldal a Zaratusztra nevű kandúr nevében íródik, és a festészet leghíresebb műveinek ad egy felisztikus posztmodern olvasatot.
Friday, 30 September 2011
Talált képek: az összekopott világ -- A. Szennyikov
Александр Сенников (Alekszandr Szennyikov) egy orosz fotós (amúgy, mint honlapja mutatja, egy nagyon szimpatikus ember, hiszen egy gyűjtő). A nagyszerű Wang folyó egy posztjában ütődtem belé, meg a honlapjába. Digitális fotós, egy- és kétszámjegyű Canon EOSokkal dolgozik. Pár képe következik, erősen a Wang folyót követve (Wangék elég biztos kézzel válogattak a legjobbak közül, úgy látom).
Szennyikov legjobb képein a szovjet mindennapi élet nem-elevenedik-meg (натюрморт, csendélet, halott természet). Ez a világ annyira nem más mint amit fészerekben, padlásokon, egyedül élő, hetven-kilencvenéves nyugdíjasok körül lehet látni. Más textúra, mint ami mostanában megszokott. Politúros vagy kopott fafelületek, beszürkült gyalult fenyődeszkák, por- és vasszag, olajszag. Fényesre kopott tárgyak. Egy otthonosan régi, összekopott világ. A tárgyak gondosan vannak válogatva, anakronizmus nélkül.
A felnőttek kalapot hordanak. A lakk málladozik a pozdorjalap furnérján.
Puhára tört sarkú keménytáblás könyvek.
Globus-konzervdoboz a háttérben, zöldborsó.
Van úgy, hogy az ember elkezdi letépkedni az üvegről a címkét (jellemzően amikor először kiürül és el kell mosni). Aztán utána már nem vacakol vele. Kalapácsok a varrógépfiókban.
Vulkánfíber bőrönd, katonai öv, talán térképtáska. A csat fogain patina.
Zorkij 4, fénymérő, film (és a Zorkij 4K használati utasítása ... malőr), a gépen a szokásos Jupiter alapobjektív. Egy ezredmásodperces záridőt is tud. A füzeten lévő képen egy Industar 50-es látható.
Ribizke. A dunsztosüveg kicsit kékes, magyar öblösüveggyárak (már nincsenek) ebben az árnyalatban nem szoktak termelni. Húsz éve még igen nagy dolog volt az olyan monitor, ami színeket tudott mutatni.
Ilyen fény akkor van, amikor éjjel leesett az első hó. Délután van, sötétedés előtt kevéssel. Jobb lenne nem ismerni ---
Szennyikov legjobb képein a szovjet mindennapi élet nem-elevenedik-meg (натюрморт, csendélet, halott természet). Ez a világ annyira nem más mint amit fészerekben, padlásokon, egyedül élő, hetven-kilencvenéves nyugdíjasok körül lehet látni. Más textúra, mint ami mostanában megszokott. Politúros vagy kopott fafelületek, beszürkült gyalult fenyődeszkák, por- és vasszag, olajszag. Fényesre kopott tárgyak. Egy otthonosan régi, összekopott világ. A tárgyak gondosan vannak válogatva, anakronizmus nélkül.
A felnőttek kalapot hordanak. A lakk málladozik a pozdorjalap furnérján.
Puhára tört sarkú keménytáblás könyvek.
Globus-konzervdoboz a háttérben, zöldborsó.
Van úgy, hogy az ember elkezdi letépkedni az üvegről a címkét (jellemzően amikor először kiürül és el kell mosni). Aztán utána már nem vacakol vele. Kalapácsok a varrógépfiókban.
Vulkánfíber bőrönd, katonai öv, talán térképtáska. A csat fogain patina.
Zorkij 4, fénymérő, film (és a Zorkij 4K használati utasítása ... malőr), a gépen a szokásos Jupiter alapobjektív. Egy ezredmásodperces záridőt is tud. A füzeten lévő képen egy Industar 50-es látható.
Ribizke. A dunsztosüveg kicsit kékes, magyar öblösüveggyárak (már nincsenek) ebben az árnyalatban nem szoktak termelni. Húsz éve még igen nagy dolog volt az olyan monitor, ami színeket tudott mutatni.
Ilyen fény akkor van, amikor éjjel leesett az első hó. Délután van, sötétedés előtt kevéssel. Jobb lenne nem ismerni ---
Thursday, 22 September 2011
Pictures found: Cushman Archive
Forced accidentally to write in English, presenting the Charles W. Cushman Photograph Collection.
Mr Cushman was an American gentleman, shooting bw and colour rolls from the late 1930s to the late sixties. He was a damn good amateur. His well-kept collection went to the Indiana University. They digitized the colour films and made them accessible through the net. Here: http://webapp1.dlib.indiana.edu/cushman/index.jsp.
The pictures are mostly Americana, everyday pictures, cityscapes, buildings, street views.
Mr. Cushman had a Contax (like R. Capa), more precisely, Contax II (the IUni says, Contax IIa, but that come only after the war). The contemporary American "consumer" cameras were quite awful and laughable pieces of metal and bakelite, incomparable to Zeiss' cameras. Here, some material on Contax II and its brother, Contax III (that is, Contax II with a turret for the light meter). Notice that the Kiev 4 is a quite exact replica of the latter, with a Jupiter 50mm.
So what Mr Cushman achieved with his coated 50mm Zeiss lens, on 35mm colour film? Samples.
Miner town Zinc, Arizona. He photoed a lot of dilapidated buildings, lowlife areas, countrysides and other desperate places.
Chicago, entrance of the Art Institute, housing that particularly cold and vitreous picture.
Chicago again. Steel works.
Miami shore.
Chicago. It is really like that, even at broad daylight.
Chicago. The Wrigley Building (until a few day ago, it still belonged to the chewing gum company, by now it is sold). The verticals are somehow cool. The other one, with some Gothic flying buttresses, is the Tribune Tower.

The Wrigley Building again (the one with the clock tower). And the Tribune Tower, again. I would prefer the Carbon and Carbide Building with its dark granite (anthracite) surface, but these are also admirable.
Chicago again. Floating blocks of ice.
Mr Cushman was an American gentleman, shooting bw and colour rolls from the late 1930s to the late sixties. He was a damn good amateur. His well-kept collection went to the Indiana University. They digitized the colour films and made them accessible through the net. Here: http://webapp1.dlib.indiana.edu/cushman/index.jsp.
The pictures are mostly Americana, everyday pictures, cityscapes, buildings, street views.
Mr. Cushman had a Contax (like R. Capa), more precisely, Contax II (the IUni says, Contax IIa, but that come only after the war). The contemporary American "consumer" cameras were quite awful and laughable pieces of metal and bakelite, incomparable to Zeiss' cameras. Here, some material on Contax II and its brother, Contax III (that is, Contax II with a turret for the light meter). Notice that the Kiev 4 is a quite exact replica of the latter, with a Jupiter 50mm.
So what Mr Cushman achieved with his coated 50mm Zeiss lens, on 35mm colour film? Samples.
Miner town Zinc, Arizona. He photoed a lot of dilapidated buildings, lowlife areas, countrysides and other desperate places.
Chicago, entrance of the Art Institute, housing that particularly cold and vitreous picture.
Chicago again. Steel works.
Miami shore.
Chicago. It is really like that, even at broad daylight.
Chicago. The Wrigley Building (until a few day ago, it still belonged to the chewing gum company, by now it is sold). The verticals are somehow cool. The other one, with some Gothic flying buttresses, is the Tribune Tower.
The Wrigley Building again (the one with the clock tower). And the Tribune Tower, again. I would prefer the Carbon and Carbide Building with its dark granite (anthracite) surface, but these are also admirable.
Chicago again. Floating blocks of ice.
Monday, 9 November 2009
Látni tanítani 1

Nicéron, jegyezzük meg a nevet. Jean-Francois Nicéron (1613-46) -- az első szerző, aki monográfiát ír az anamorfózisról: La persective curieuse... (1638; re-ed. 1652 in Mersenne, 1663).
Mivel az első, jobbnak tartott kiadást hiába kerestem a Gallicán, a poszt illusztrációinak álljanak itt egy névtelen jezsuita szerző kézikönyvének (La perspective practique) képei. 1642-ből (online: Gallica), vagyis pár évvel a fiatal Niceron könyve után. Gyakorlati perspektiva, mindenféle rajzoló embernek. Hogyan kell a szemünk által látott képet két dimenzióban, matematikai szabályok segítségével leképezni?

Segédeszköz:

A rajzoló szerződése: segédeszköz a látvány előtt.
A geometria segít! hogyan ábrázoljunk erődítést?

Kertet (1642: még Le Notre előtt vagyunk):

Erdőt (ugye a rengeteg fa... mintha csak telepített erdő volna)

... utcát, házakkal. A háztetők szöge különösen bosszantó tud lenni, ha elrontanánk.

Hohó! ha a szemsíkunk fölé kerül az ábrázolás, ne feledjük el megnyújtani!

A távolibb dolgok kissebbnek látszanak. A magasabban lévők is. Elvéágre a szemem az univerzum központja: ami közel, az nagy, ami távol, az kicsi. Ha nem gömb alakú lenne a szem, mit is tennénk?

Végül néhány kép Nicérontól, mégiscsak. Vannak ilyen képváltó óriásplakát-gépek az utcán. Nicéron már tudta!

Kép létrehozása nem merőleges síkon, vetítve. A korban még nem voltak vetítőberendezések (arra jó 200-300 év kell még): marad a madzag és a ceruza.

Egy apró finomság: egy tárgynak több, eltérő mélységű árnyéka van.
Subscribe to:
Posts (Atom)










