(Terveztem ide egy fogalmazást a 20. század első harmadából származó francia papírpénzek esztétikájáról, arról, ahogyan a portrét összekapcsolják a tájképekkel,* meg ahogyan egészen sajátosan és eltéveszthetetlenül használják fel a felületet, meg ahogyan légies-akvarelles látványt produkálnak, a hivatalosan szekuláris állam szabadkőműves allegóriáiról, stb. Helyette azonban nézegessük ezt a százfrankos bankjegyet.)
A bankjegyet 1964/65-ben tervezték, meglehetősen konzervatív stílusban (a 40-es évek elején sem tűnt volna fel). Árad róla a francia identitás és kultúra, tökéletes középiskolai segédanyag volna (Pierre Corneille-t látjuk a bankjegyen, a nagy "klasszicista" drámaírót, fent Versailles színházának kulisszái előtt, lent szülővárosa, Rouen tájképe előtt). Mintha egy színes kosztümös filmet látnánk, az ún. "kardos-baszós-partraszállós" műfajból (fsz.: Jean Marais). De ha megnézzük, már a 40-es években is ezt a kedves, kicsit marcipános, polikróm stílust látjuk, és még a 70-es évek első éveiben is ilyenek a forgalomban lévő bankjegyek.**
Mindenesetre a "portré + tájkép" kompozíciós elv majdnem végig (= majdnem az euro bevezetéséig) megmaradt a franciáknál. A század közepe után azért inkább kevesebb ízléssel. 1968-tól már így fest szegény fejfájós Pascal (és 25 éven át ez volt az 500 frankos). Ezt a bankjegyet csak 3 év választja el a Corneille-százfrankostól -- meg egy egész grafikai világlátás.
Ami még sajátos a régebbi francia bankjegyeken: a tű okozta lyukak. Itt lent egy érzékletesebb példát látunk a fenti címlettel. Tipikus francia szokás volt, hogy a bankjegyeket gombostűvel a zakó zsebébe tűzték (a lyukas példányok sokkal gyakoribbak, mint a sértetlenek). A Trianon utáni magyar frankhamisító trollkodás részint ezen is bukott el --- nem utánozták ezt az apró részletet.
Jó kis források: Wikipédia-cikk a francia bankjegyek azonosításához, meg egy szakoldal (https://banknoteindex.com), rengeteg csudálatos bankjegy-fotóval (a fentiek is innen).
* tkp. vicces, hogy azon a nevetséges lila Debussy-húszfrankoson is (1980) tájkép (festmény) + portré van. A 90-es évek kiadásaira már nem igaz ez az elv.
** Ezek miatt is érdekes, hogy egy rövid ideig, 1945 és '54 között egészen más stílus uralkodott, elég fáin, modern, art deco bankjegyekkel. A legjobban sikerült szerintem a Chateaubriand-500Fr (kép a Wikipédiáról van):


