Showing posts with label fotó. Show all posts
Showing posts with label fotó. Show all posts

Wednesday, 28 February 2018

Intérieur

Simon Brown egy londoni fotográfus, aki leginkább csendéleteket és szobabelsőket fotóz. A lenti,  képek* vélhetően a Romantic English Homes és Romantic Irish Homes c. kötetekből származnak. Azért kerülnek ide, mert nagyon szépen mutatják azt, ami nálunk egyszerűen lehetetlenség, hogy az amúgy (magántulajdonú) enteriőrben 18-19. és kora 20. századi elemek megmaradjanak és egymásra rétegeződjenek. Anélkül, hogy bombázásban kiégne, szovjet csapatok kifosztanák, téeszirodát létesítenének benne, szétlopnák, elbontanák, elhordanák stb. Anyaghasználat, textúra, rétegek (szerintem az utolsó képen az bizony eredeti William Morris-tapéta, helló arts & crafts, helló prerafaeliták).

 



.
.


Forrás: setdeco.tumblr.com

Sunday, 4 November 2012

Thursday, 16 February 2012

Riding a bus


Távolsági busszal utazni váratlan kényelmetlenségeket jelent. Sorbaállást tolakvó emberek közt, zötyögést a rossz utakon ... satöbbi.
A kép 1943-as (innét loptuk), Memphis (Tennessee, ld. Chuck Berry, Elvis, Howlin' Wolf) buszpályaudvara. A képen a fehérek várótermét tábla jelzi.

Let it snow, legyen hó, legyen hó!



New York, 1905, hó.



New York, 1905, hó. Középen a híres Flatiron Building. 22 emelet, 1905-ben készült el.

forrás: "Old Picture of the Day" blog (old-photos.blogspot.com)

Talált képek: Victorian England -- B.B. Turner

"A tranquil stillness pervades Turner’s photographs, which were often made on bright, early spring or winter days with branches and rooflines outlined crisply against the sky."


Rievaulx Abbey


The Crystal Palace

Benjamin Brecknell Turner fényképei, a Victoria & Albert gyűjteményéből, albuminnyomat papíron.

Sunday, 22 January 2012

Fotó

Két fontos fotó, Kertésztől és Cartier-Bressontól.


Forrás: Mary Warner Marien, Photography: a cultural history.

Tuesday, 6 December 2011

Talált képek -- Escher Károly

Ó, már megint egy felfedezett magyar fotós a 20. század első feléből!

A lényeg: Escher ittmaradt Magyarországon, miközben kommunista és/vagy baloldali és/vagy zsidó származású kollégái Nyugaton csináltak fotóskarriert. Escher végigfotózza (újságfotók!) a huszastól az ötvenes évekig Magyarországot.
Háttér az Origótól (A fotós, aki itthon maradt): "Családja katolikus német származású volt, nem kellett politikai, faji alapú inzultustól tartania" - magyarázta Albertini Béla, mikor arról kérdeztük, sok más fotós kollégájához hasonlóan Escher vajon miért nem ment külföldre szerencsét próbálni. "Meg hát ő nem beszélt nyelveket." A híres "ötösfogat" tagjai, vagyis André Kertész, Brassai, Moholy-Nagy László, Robert Capa (egykor Friedmann Endre), Munkácsi Márton a húszas években, illetve a harmincas évek elején távoztak Nyugatra, mindegyiküket különböző okok késztették az ország elhagyására. "Moholy-Nagy László az 1919-es forradalom után ment Bécsbe, majd Berlinbe, politikailag akkor ő itthon nem volt igazán kívánatos" - magyarázza Albertini Béla. "Brassairól kevesen tudják, hogy ő Erdélyből ment el. Erdély akkor már Romániához tartozott, és ő nem találta a helyét ebben az új relációban. ..." "Munkácsi Márton anyagi okok miatt ment el: összeveszett a főnökével, az Est-lapoknak a sajtócézárjával, mert nem fizette ki rendesen a feleségéről készült képeket. Mérgében ment el Berlinbe, és ott lett világklasszis. Friedmann Endrének, a későbbi Robert Capának baloldali aktivitása miatt tanácsos volt elhagyni az országot. Tehát különbözőek a motívumok - mindemellett ők mind az öten vagy teljes egészében, vagy az egyik szülői ágról zsidók voltak. Tehát a korabeli történelmi és politikai viszonyok sem igazán biztatták őket a maradásra." Eschernek is megszűnt az állása 1939-ben, amikor az Est-lapokat ellehetetlenítették. De ez őt annyira nem érintette érzékenyen, "ideológiailag nem volt elkötelezve sehova, úgyhogy elég gyorsan kapott állást, és meg tudott élni a szakmai képességeiből."

A halála előtt, jó ötven éve, Escher 96.000 negatívot adott el az OSZK-nak (ami irdatlan anyag, ha belegondolunk, hogy a legtöbb híres kortárs fotóstól 1-2 képet tud csak felidézni az átlagember). És ezek valahol ott voltak papíron. Mígnem! 2008-ban 38.000 negatívot megtaláltak. És az idővel (és az alapanyag pusztulásával) versenyt futva elkezdték restaurálni. 2010-ben három kiállítást is rendeztek műveiből.

Escher egyik gépe, ránézésre egy Contax II-es. A fenti Escher-fotón Jávor Pál kiskutyákat fotóz, jobbkeze sajátos tartásából sejthetően szintén egy Contax-szal, éppen a fókusztávolságot állítja.

Saturday, 26 November 2011

Pictures found / Aleksey Petrosian


Aleksey Petrosian is a quite famous Russian photograper of our times. Curiously enough, he does not seem to have a homepage or whatsoever; his series "Life in Russia" was published (?) by the English Russia site in 2009. But anyway. Street photography, bw and colour.


For people born in or after the 1990s, it may be difficult to grasp what Eastern Block or everyday socialism meant. It had a particular taste, as we see it now. It is much like a world of Bela Tarr's Satan's Tango, just in colour. Or like the backdrop of Dostoyevsky's novels, just made continuous and perpetual. The songs of Tamas Cseh. A whitewashed room lit by a 25 watt bulb in the night, plaster falling. And so on.





Friday, 30 September 2011

Talált képek: az összekopott világ -- A. Szennyikov

Александр Сенников (Alekszandr Szennyikov) egy orosz fotós (amúgy, mint honlapja mutatja, egy nagyon szimpatikus ember, hiszen egy gyűjtő). A nagyszerű Wang folyó egy posztjában ütődtem belé, meg a honlapjába. Digitális fotós, egy- és kétszámjegyű Canon EOSokkal dolgozik. Pár képe következik, erősen a Wang folyót követve (Wangék elég biztos kézzel válogattak a legjobbak közül, úgy látom).

Szennyikov legjobb képein a szovjet mindennapi élet nem-elevenedik-meg (натюрморт, csendélet, halott természet). Ez a világ annyira nem más mint amit fészerekben, padlásokon, egyedül élő, hetven-kilencvenéves nyugdíjasok körül lehet látni. Más textúra, mint ami mostanában megszokott. Politúros vagy kopott fafelületek, beszürkült gyalult fenyődeszkák, por- és vasszag, olajszag. Fényesre kopott tárgyak. Egy otthonosan régi, összekopott világ. A tárgyak gondosan vannak válogatva, anakronizmus nélkül.

A felnőttek kalapot hordanak. A lakk málladozik a pozdorjalap furnérján.

Puhára tört sarkú keménytáblás könyvek.

Globus-konzervdoboz a háttérben, zöldborsó.

Van úgy, hogy az ember elkezdi letépkedni az üvegről a címkét (jellemzően amikor először kiürül és el kell mosni). Aztán utána már nem vacakol vele. Kalapácsok a varrógépfiókban.

Vulkánfíber bőrönd, katonai öv, talán térképtáska. A csat fogain patina.

Zorkij 4, fénymérő, film (és a Zorkij 4K használati utasítása ... malőr), a gépen a szokásos Jupiter alapobjektív. Egy ezredmásodperces záridőt is tud. A füzeten lévő képen egy Industar 50-es látható.
Ribizke. A dunsztosüveg kicsit kékes, magyar öblösüveggyárak (már nincsenek) ebben az árnyalatban nem szoktak termelni. Húsz éve még igen nagy dolog volt az olyan monitor, ami színeket tudott mutatni.

Ilyen fény akkor van, amikor éjjel leesett az első hó. Délután van, sötétedés előtt kevéssel. Jobb lenne nem ismerni ---

Thursday, 22 September 2011

Pictures found: Cushman Archive

Forced accidentally to write in English, presenting the Charles W. Cushman Photograph Collection.

Mr Cushman was an American gentleman, shooting bw and colour rolls from the late 1930s to the late sixties. He was a damn good amateur. His well-kept collection went to the Indiana University. They digitized the colour films and made them accessible through the net. Here: http://webapp1.dlib.indiana.edu/cushman/index.jsp.
The pictures are mostly Americana, everyday pictures, cityscapes, buildings, street views.
Mr. Cushman had a Contax (like R. Capa), more precisely, Contax II (the IUni says, Contax IIa, but that come only after the war). The contemporary American "consumer" cameras were quite awful and laughable pieces of metal and bakelite, incomparable to Zeiss' cameras. Here, some material on Contax II and its brother, Contax III (that is, Contax II with a turret for the light meter). Notice that the Kiev 4 is a quite exact replica of the latter, with a Jupiter 50mm.

So what Mr Cushman achieved with his coated 50mm Zeiss lens, on 35mm colour film? Samples.

Miner town Zinc, Arizona. He photoed a lot of dilapidated buildings, lowlife areas, countrysides and other desperate places.

Chicago, entrance of the Art Institute, housing that particularly cold and vitreous picture.

Chicago again. Steel works.
Miami shore.
Chicago. It is really like that, even at broad daylight.

Chicago. The Wrigley Building (until a few day ago, it still belonged to the chewing gum company, by now it is sold). The verticals are somehow cool. The other one, with some Gothic flying buttresses, is the Tribune Tower.


The Wrigley Building again (the one with the clock tower). And the Tribune Tower, again. I would prefer the Carbon and Carbide Building with its dark granite (anthracite) surface, but these are also admirable.

Chicago again. Floating blocks of ice.

Sunday, 3 July 2011

Talált idézet


2008-as Canon-reklám, forráshivatkozás.

(magyarul kb:
"nézem a naplementét
a nővel, akit szeretek,
és arra gondolok,
1/250-ednél
f/8-as blende")

Friday, 28 January 2011

Színes amerikai fényképek

Chicago








Wednesday, 15 September 2010

Képanyag, történeti. 20. szd - 1.

A média tele van (elektromos: net plusz tv-rádió, csak a mandineren 3 poszt...) egy projectummal: valami 5000 privát fotót digitalizált és válogatott két levéltáros (OSA archívum, naná), és szépen feltették a netre. A képek 1900-1989 közöttiek, jók, és a fortepan.hu (stílusos név) honlapon érhetőek el, és ráadásul szabadon felhasználhatóak. Néhány nem-tematikusan válogatott kép, csak a szemlélés öröméért.


Jaj. Megnőtt az ecetfa az udvaron, igen, tudom. Akkor fogjunk hozzá. "Szeretem a mindennapi kihívásokat". Szereti a halál.
Két staffázsalak a tájban.

A kanti fenséges-fogalom egyik hiányosságának tartom, hogy nem tudja kifejezni azt a rokonjellegű tapasztalatot, hogy a hegy mögött van egy másik hegy, amögött egy másik és így a végtelenig, illetve (illetve!) amíg a hátunk mögé nem érünk. Sajnos a kanti fenséges meglehetősen limitált fenséges.

Az asztalok bizonyára zöld zománcfestékkel vannak festve. Csak egy papírhuszasom van, amit nem akartam felváltani.

Madame Bovary a déli verőn.

Budapest Weltstadt.
Perspektivikus rövidülés.

Ha nem lenne fekete-fehér film, sose tudnánk meg a valóságnak azt az apró részletét, hogy a libák ennyire jól visszaverik a napfényt -- szemben minden más elemmel a képen.