Showing posts with label halál. Show all posts
Showing posts with label halál. Show all posts

Friday, 16 February 2018

Meghalt Kallós

"91 évesen, szerdán meghalt Kallós Zoltán erdélyi néprajzkutató. A hírt a Kallós Zoltán Alapítvány illetékese közölte az MTI-vel. A neves néprajzkutató rövid szenvedés után válaszúti otthonában halt meg." 

Ez a szomorú, de nem igazán tragikus hír. Gyászba borul az egész népifejség, hatalmas életmű, hatalmas szolgálatot, többet tett, mint Bartók és Kodály, stb (és ez még mind igaz is). Itt csak a meghalás csudálatosan úri és irigylésre méltóan flegma módját (ami persze elsikkad a hivatalos kommunikációban) akarnók kiemelni: 1) 90 év után, 2) otthon meghalni, ráadásul 3) a saját szülőházában, plusz 4) hamvazószerdán, böjt kezdetén, a halandóságra emlékeztető napon -- ezt így, egybe!

Saturday, 5 November 2011

Talált idézet -- öngyilkosság

Majakovszkij háromszor kísérelt meg öngyilkosságot.

Kétszer nem találták otthon.




Saturday, 10 April 2010

A sas leszáll

"Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki."

Friday, 2 April 2010

A handful of conseill


Ms London BL Harleian 273. Egy vegyes tartalmú francia kódex, 1300 körül. A képen egy bal kéz látható, rajta az éjszakai órákra szánt elmélkedési (meditációs) témák, túlnyomórészt a halálról szólnak. A jobb kézen (amiről nincs kép) a nappalra szánt meditációs témákat lehet olvasni. Ez a kéz 5 okot (ujjak) ad arra, hogy miért kell Istent félni, és mindegyikhez három al-okot ad (ujjpercek).

Például: gyűrűsujj 1. perc: Nem tudod, halálod után hova jutsz.
2. perc: Nem tudod, miképpen.
3. perc: Nem tudod, hol halsz meg.
Alatta: Gondold meg, hogy bizonytalan halálod órája.
Alatta: Negyedik ok


A téma feldolgozása M. Heidegger hangszerelésében:

"Az egzisztenciálisan kivetült, tulajdonképpeni halálhoz viszonyuló lét jellemzőit a következőképpen foglalhatjuk össze: az előrefurás leleplezi a jelenvalólét számára az akárki-önmagába való beleveszettséget, és azzal a lehetőséggel szembesíti, hogy a gondoskodó gondozásra elsődlegesen nem támaszkodva önmaga lehessen, ám az akárki illúzióitól eloldott, szenvedélyes, faktikus, önmagában bizonyos és önmagától szorongó halálhoz viszonyuló szabadságban." Heidegger, Lét és idő, 53.§

Sunday, 7 June 2009

Hommage a Cseh Tamás

Cseh Tamás haldoklik. Tüdőrákban, lassan.

"Az aktív életem elmúlt. Színpadra nem mehetek, bár karácsonyra készítettünk egy maxi cédét, fel tudtam énekelni, nem okozott problémát. Színpadra született ember voltam, ott tudtam elégni, nincs értelme, hogy így, stúdión keresztül üzengessek. ... dolgaim lennének még, a rendrakás. Amikor eljön az idő, rendet raksz és úgy mész el." (Vas Népe)

Igazából nincs sok értelme magyarázni, ki ez a figura és miért fontos: aki tudja, tudja, akinek meg való, majd megtalálja maga (egyáltalán, nincs sok értelme bármi effélét magyarázni, különösen baráti körön kívül, ez is csak egy szubjektiv emlékeztető bejegyzés). Egy megfelelően semmitmondó wikipédia-szócikk. Bereményi Géza. Csengey Dénes. Levél nővéremnek, Új dalok, Műcsarnok. És a többi.

A mai magyar dalszövegekhez nem lehet hozzámérni ezeket a dalokat. Hozzá képest a Tanksapka, a 30Y, a Quimby, Gengszter Zoltán és kis barátai mind ugyanúgy tét nélküli popzene, Hobó meg ráadásul mág egy giccsfej, aki a Pajero terepjáróból kiszállva játssza el a hobót, Villont, Ginsberget, Morrisont a színpadon -- azt, aki éppen az ügyeletes lázadó.

Bereményi (és Csengey) szövegei nem a laza arcoknak valóak, nem a vegáknak, nem a metroszexuálisoknak. Cseh Tamásra nem lehet első sorban ugrálni. Mintha Hajnóczyt olvasna az ember, miközben Tarr Béla Sátántangója megy egy fekete-fehér tévén.

Tulajdonképpen fekete, pontos, ironikus szövegek ezek, felejthetetlen fordulatokkal. Az ilyen daloktól "az ember élete nem boldogabb, hanem mélyebb lesz." (P.T. nyomán). Felnőtteknek, explicit contents. "Fölsorolhatnám a Föld összes fövárosát, és Annának mind a négy tőlem volt abortuszát" -- abortuszbizottság, krakkói gyors, osztrák öngyújtó, Éva és Mari. Annak az egy életnek a maradékai.


Cseh Tamás hivatalos honlapja, némi hallgatható anyaggal.

Egy nagyon korai dal a hatvanas évekről, a Levél nővéremnek-ről (1977)


A hatvanas években nyár felé tetőzött az ifjúsági probléma
Emlékszem nap mint nap hajóval átmentünk Almádiból Siófokra
Ó a régi, ó a Balaton, régi nyarakon, bár nem volt vitorláshajó
Ó a régi, ó a teraszon, ültünk nyarakon, úgy néztünk végig a tavon

Filmek is készültek, vászonról ránk néztek autóstoppos fiatalok
Twistelve nézték a víztükröt, s hallgaták mit csacsognak a vízhabok

A hatvanas években, fellazult tételben fogalmazódott meg a világ
Kafkában, Sartre-ban és távoli bölcsekben csodálta meg önnönmagát
Ó a régi, ó a Balaton, régi nyarakon, bár nem volt vitorláshajó
Ó a régi, ó a teraszon, ültünk nyarakon, úgy néztünk végig a tavon

Táguló gyűrűkben konszolidációt hullámzott a szép Balaton
Emlékszem átmentünk Bélatelepről Révfülöpre egy nyári napon
Ó a régi, ó a Balaton, régi nyarakon, bár nem volt vitorláshajó
Ó a régi, ó a teraszon, ültünk nyarakon, úgy néztünk végig a tavon

Nincsen más
A jobbik részem

Friday, 10 April 2009

Nagypéntek

O Haupt voll Blut und Wunden, voll Schmerz und voller Hohn,
O Haupt, zum Spott gebunden mit einer Dornenkron',
O Haupt, sonst schön gezieret mit höchster Ehr' und Zier,
Jetzt aber höchst schimpfieret; gegrüßet sei'st du mir!


aber auch

Ich bin ein Gast auf Erden / und hab' ich keinen Stand.
Der Himmel soll mir werden / da ist mein Vaterland.
Hier reis´ ich bis zum Grabe / dort in der ew'gen Ruh'
Ist Gottes Gnadengabe / die schließt all Arbeit zu.


sogar, obwohl ziemlich profanerweise

III. Mein Gmüt ist mir verwirret, das macht ein Jungfrau zart.
Bin ganz und gar verirret, mein Herz das kränkt sich hart.
Hab Tag und Nacht kein Ruh, führ allzeit große Klag,
tu seufzen stets und weinen, in Trauren schier verzag.

Gar reich ist sie gezieret mit Schönheit ohne Ziel,
voll Zucht, wie sich gebühret; ihr gleichen ist nicht viel.
Vor andern Jungfraun zart führt sie allzeit den Preis;
wenn ich's anschau, vermeine, ich sei im Paradeis.

Allein ich muß aufgeben und allzeit traurig sein,
und kostet's gleich mein Leben, das ist mein größte Pein.
Denn ich bin ihr zu schlecht, darum sie mein nicht acht.
Gott woll's Leid bewahren durch sein unendlich Macht.

----
Bach, BWV 244, videó ujjrendekkel
ugyanaz, csak játszva. Az úriember azt mondja, hogy nem tanult zenét, csak hallás után, és még tabulatúrát se tud írni.

Sunday, 30 November 2008

Klasszikusok popritmusban 1

Mi Atyánk, ki vagy a Mennyekben,
mondd csak, melyik ajtón menjek be?




A halálugrás végén
a túlvilági tévén
majd rólad szólnak a hírek,
veled van tele a sajtó.
Aki a pokolra kíván jutni,
annak balra a második ajtó.



Conques. A képek magyarázata: a német Wikipaedia, "Sainte-Foy (Conques)".


"Septem sunt vitia: superbia, invidia, iracundia,
acidia, scilicet taedium mentis cum tristitia,
avaritia, gastrimargia, luxuria;
a quibus derivantur omnium delictorum inquinamenta."

A képek Nick in Exsilio fotói a flickr.com-ról.
Továbbá Jaufre Rudel nagyon jó fotói ugyanott.



Seemingly Unrelated

Heidegger. A Spiegel-interjú. Magyarul. Angolul. Egyelőre.
Pajor Tamás. Wan2-interjú. Magyarul.


Friday, 31 October 2008

Mindenszentek

Az ember hamu és por. Ezt az ősi belátást a tudomány mára annyival pontosította, hogy az ember leginkább kalcium, víz és szén (plusz fogtömés, netán némi alapozó és smink). Amiből a halál után leginkább ez marad:

Vagyis a legmasszívabb csontok: a koponya és a lábszárcsont. Ez a valóságban kevésbé mókás. Ipari arányok esetén így fest (figyeljék a sorminta váltakozását):


Ami igazán érdekes, az az, hogy ezután mi következik.

Hamlet herceg emlékezetes beszédében azt fejtegeti, hogy a halál alvás, de hogy álmodunk-e alatta valamit, azt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja:

To die, to sleep;
To sleep: perchance to dream: ay, there's the rub;
For in that sleep of death what dreams may come ...
Must give us pause ...

majd azt állítja, hogy onnan nem tér vissza született utas (szemben a középkori példákkal és a kísértettel is, akit látott).

death,
The undiscover'd country from whose bourn
No traveller returns, puzzles the will
And makes us rather bear those ills we have.

A reformáció korának kissé összezavarodott, német bölcsészképzést kapott hercegéhez képest a középkor és a koraújkor európai átlagembere konkrétabb elképzelésekkel bírt: üdvösség, kárhozat, netán a purgatórium (ezek összefüggése viszont az utolsó ítélettel külön kutatást érdemelne).

Amennyiben átlagemberünk katolikus volt, akkor november első napján a mindenszentekről emlékezett meg (Allerheiligen, All Saints, festum omnium sanctorum): azokról a név szerint ismert vagy ismeretlen, végtelen sok lelkekről, akik üdvözültek (vagyis: szentek) és a mennyországban Istent színről színre szemlélik, ám a liturgikus év során nincsenek külön ünnepeik és külön nem emlékeznek meg róluk. Ilyenek például az ókeresztény mártírok.* Eredetileg ez az ő ünnepük volt, majd később lett minden üdvözülté, a karoling kortól kezdve.

Amennyiben protestáns volt, az ünneppel kapcsolatban nem lehetett tartalmi kifogása: vagy megtartotta, vagy nem, attól függően, hogy éppen a felekezet hogyan gondolkodott az ünnepről.



Másnap, november másodikán egy sokáig kimondottan katolikus ünnep kövekezik: halottak napja, pontosabban a minden halott hívőre való megemlékezés (commemoratio omnium fidelium defunctorum). A média által közvetített, gyertyafényes, általában kegyeskedő és érzelmes hangulat ne zavarjon össze minket: eredetileg ez sem "általában a halottak," hanem a halott keresztény hívők emléknapja, amit sokáig a katolikusok megünnepeltek, protestánsok viszont nem.

Az ünnep keresztény, ráadásul monasztikus eredetű: először a 9. században a kolostorok szerzetesei emlékeznek meg ezen a napon közösségük halottjairól. Az ünnep majd a 11. szdban terjed el: Odilo, Cluny apátja elrendeli, hogy a kongregáció minden kolostorában tartsanak emléknapot, Mindenszentek utáni napon, annak mintájára, "minden Krisztusban nyugvó" ember számára, zsoltározással és alamizsna-osztással, ld. Petrus Damiani, Vita Odilonis (PL 144: 936-37). A mai kegyes gyakorlat (temetőlátogatás és gyertyagyújtás) javarészt ennek a döntésnek a következményeire vezethető vissza.

A középkor későbbi szakaszában kissé átalakult a jelentése (és ez a mai katolikus jelentése) is az ünnepnek. A 12-13. század során kialakul a tisztítótűzről szóló tanítás > Le Goff. Így a halottak sorsa már nem csak a kárhozat vagy az üdvösség, hanem az átmeneti tisztulás is lehet. Az üdvözültek ünnepe Mindenszentek; Halottak napja pedig azoknak az ünnepe lesz, akik a most a tisztítótűzben tisztulnak bűneiktől.

Ehhez kapcsolódik eredetileg a protestáns teológia álláspontja is -- szerintük éppenséggel nincs olyan, hogy tisztítótűz, így az ünnep alapja teológiai szempontból egy fikció. A halottak napjához való történeti protestáns viszony így összetett: egyes korokban és egyes helyeken tiltották ezt az ünnepet (teológiai okok miatt), máskor tolerálják a halottakra való emlékezés kegyes gyakorlataként, esetleg ünnepként tartják számon, nem feledve azt sem, hogy a katolikus egyház téved a purgatórium kapcsán (ma inkább ez a gyakorlat Magyarországon). Neoprotestáns testvéreink (akik az utóbbi harminc-száz-százötven?) évben tűntek fel, igen ritkán éltek más vallású keresztényekkel azonos földművelő faluközösségben (eltérően a történeti protestánsoktól), természetesen elvetik ezt az ünnepet, mert nem találják biblikusnak, sőt: a naphoz kötődő néphagyományokban démoni elemeket és a sámánhit elemeit látják (a szintén elvetendő katolikus eredeten túl).


Nyilván nem véletlen, hogy Luther Márton, a wittenbergi templom prédikátora 1517. október 31-én szegezi ki a 95 tételét a templomkapura.** Másnap ugyanis az emberek elmentek a mindenszenteki misére, és (a vakokat kivéve) elolvashatták a tételeket. Amiknek jelentős része éppen a búcsúcédulák gyakorlatát támadta -- és ez a gyakorlat éppenséggel a tisztítótűzben lévő lélekre vonatkozó tanításokon alapult.


Forrás:

Missale Romanum: katolikus liturgia ... és gregorián ének a liturgikus évre. Az mp3 megmutatja, hogyan is kell a neumákat kiolvasni és leénekelni.



*a "mártír" kb. a 19. századig nem jelenthetett se igazságtalanul bántott embert, se faji vagy politikai alapon üldözöttet, csakis olyan keresztényt, akit a felvállalt keresztény hite miatt végeztek ki: ateisták, politikai üldözöttek, miniszterelnökök és nem-keresztények csak metaforikusan lehettek 'mártírok,' ahogyan Szókrátész is.

** Amennyiben valóban kiszegezte: a protestantizmus egyik alapmítosza ez a legendás gesztus, ami miatt október 31. ma is a Reformáció ünnepe. Mivel (utólag) alapító aktusként kezelik, katolikus oldalról előszeretettel nevezik hamis legendának. A kérdés vitatott; a történet hihető és valószerű, a bizonyítékok vitatottak. Wikipaedia-cikk angolul. Spiegel-cikk.