Showing posts with label anyagi kultúra. Show all posts
Showing posts with label anyagi kultúra. Show all posts

Monday, 10 October 2011

Victorian cutlery

English forks and spoons from the Victorian period (more exactly, the makers' marks). Unlike continental customers who took alpacca or stainless steel cutlery, Britons were stuck to the shiny silvery look of flatware. If not silver, it was produced most often from EPNS (electroplated nickel silver) or EPC (electroplated copper) -- that is, through creating a real silver layer on alpacca or copper core through electrolysis. The look of the makers' marks (a series of letters and symbols stamped into the back), and often the trade name (like Nevada Silver) too, were made similar to the signs of the real silver items.

A crown, a globe and D & A -- Daniel & Arter (also as Globe Nevada Silver Works), Birmingham. Nevada silver and Bengal silver were their trade marks (among others).

A lily(? or three feathers?), a globe and D & A -- the same.



A.B (and a tree?) -- perhaps Albert Beardshaw, Sheffield. EPNS.

JR & S Benares -- John Round & Son, Sheffield. The globe stands here for their impresa, a globe with the words "All the round".

HA EA PA -- Atkin Brothers (Harry Wrigth Atkin, Edward Thomas Atkin and Frank Shaw Atkin), Sheffield. EPC, i.e. silver on copper base.

FHW & Co -- unknown.

Friday, 30 September 2011

Talált képek: az összekopott világ -- A. Szennyikov

Александр Сенников (Alekszandr Szennyikov) egy orosz fotós (amúgy, mint honlapja mutatja, egy nagyon szimpatikus ember, hiszen egy gyűjtő). A nagyszerű Wang folyó egy posztjában ütődtem belé, meg a honlapjába. Digitális fotós, egy- és kétszámjegyű Canon EOSokkal dolgozik. Pár képe következik, erősen a Wang folyót követve (Wangék elég biztos kézzel válogattak a legjobbak közül, úgy látom).

Szennyikov legjobb képein a szovjet mindennapi élet nem-elevenedik-meg (натюрморт, csendélet, halott természet). Ez a világ annyira nem más mint amit fészerekben, padlásokon, egyedül élő, hetven-kilencvenéves nyugdíjasok körül lehet látni. Más textúra, mint ami mostanában megszokott. Politúros vagy kopott fafelületek, beszürkült gyalult fenyődeszkák, por- és vasszag, olajszag. Fényesre kopott tárgyak. Egy otthonosan régi, összekopott világ. A tárgyak gondosan vannak válogatva, anakronizmus nélkül.

A felnőttek kalapot hordanak. A lakk málladozik a pozdorjalap furnérján.

Puhára tört sarkú keménytáblás könyvek.

Globus-konzervdoboz a háttérben, zöldborsó.

Van úgy, hogy az ember elkezdi letépkedni az üvegről a címkét (jellemzően amikor először kiürül és el kell mosni). Aztán utána már nem vacakol vele. Kalapácsok a varrógépfiókban.

Vulkánfíber bőrönd, katonai öv, talán térképtáska. A csat fogain patina.

Zorkij 4, fénymérő, film (és a Zorkij 4K használati utasítása ... malőr), a gépen a szokásos Jupiter alapobjektív. Egy ezredmásodperces záridőt is tud. A füzeten lévő képen egy Industar 50-es látható.
Ribizke. A dunsztosüveg kicsit kékes, magyar öblösüveggyárak (már nincsenek) ebben az árnyalatban nem szoktak termelni. Húsz éve még igen nagy dolog volt az olyan monitor, ami színeket tudott mutatni.

Ilyen fény akkor van, amikor éjjel leesett az első hó. Délután van, sötétedés előtt kevéssel. Jobb lenne nem ismerni ---

Friday, 7 January 2011

Caracciola kocsija

Horthy kormányzó megnyitja a 38-as nemzetközi autókiállítást a Városligetben. Opel-Buick, Adler, Alfa Romeo, FIAT (figyeljük a modern reklámbetűket a pilléren), Mercedes Benz, Ford, MÁVAG-Ford (sőt, valahol felvillan egy Rába-logó? -- a Rába már a monarchiának is gyártott teherautókat). Bosch autóvillamosság, Michelin gumik.



Az egyik kocsi szélvédőjén ott az ár: 18.000 Pengő. Aztán snitt. A kormányzó egy pulthoz lép, fölötte Mercedes-zászlók, a cég embere a hivatalos német karlendítéssel üdvözli. És utána. Ott van. Valami. Valami autó.
"Caracciola kocsija," mondja a speaker.



A filmhiradók nézői már hallhattak Caraccioláról és kocsijáról. Caracciola autóversenyző volt, és a Harmadik Birodalomban ennek a technikai sportnak is volt propaganda-funkciója. Caracciola kocsija egy Mercedes Benz Rekordwagen W 125: a többi Rekordwagenhez képest kívülről a teljes, áramvonalas burkolat az eltérés (szélcsatornával tervezték). Ugyanebben az évben, 1938 januárjában Caracciola sebességi rekordot állított fel ezzel az autóval, amikor az egyik német autópályán (és nem versenypályán) elérte a 432 Km/órás sebességet.



432 kilométeres átlagsebesség.
Egy olyan korban, amikor nincs se számítógép, se műanyag, se elektronika. Van vaslemez, acél, réz, bronz, gumi, vászon, selyem. És van színes film, hordozható gramofon, világvevő rádió, karóra és telefon.
Az a káprázatos, masszív analóg világ.



Egy másik Mercedes modell a korból, egy nagyszerű galériából. A fenti képek forrása.