Showing posts with label elrontani könnyű. Show all posts
Showing posts with label elrontani könnyű. Show all posts

Tuesday, 17 April 2018

Gondolatok a könyvtárban

A pergamenkötés a 20. században azért már valami reprezentatív és delikát dolognak számított. Amikor 1957-ben kiadtak egy kétkönynyi részletet a Thuróczi-krónikából, jó ötletnek tűnt ezzel kötni ezt a fontos kötetet. És a korszak könyvkötészetének tananyaga is volt ez (külön alfejezet az egészbőr kötés alatt). Sok évszázados technika. Enyvvel, mint itt, még inkább. Milliószám állnak a jól kötött 16-18. századi pergamenkötésű könyvek a jobb könyvtárakban. És itt is benne van a drága alapanyag. És mégse sikerült!




Tuesday, 19 September 2017

Heute rot, morgen tot


Titkos szorongásaim egy képben

(emlékezetből idézve, azért lett ilyen adoniszi sor a vége)
A Bayeux-i szőnyeggel mindent el lehet mondani, ami számít! Historic Tale Construction Kit.

Thursday, 7 September 2017

Mi a baj(om) Bayer Zsolttal?

Röviden: az, hogy a magyar jobboldali politika Coelhója. Egy ziháló, szellemtelen Szabó Dezső-epigon, de ezt senki nem mondja meg neki a sajátjai közül. Egy olyan Herczeg Ferenc, aki Arany Jánosnak gondolja magát. 

Egyszerűen esztétikai szempontból rossz szövegeket ír, régóta, sokat. Próbálom olvasni, régóta. És ugyanolyan, régóta. Olyan, mint amikor a rossz költő valami fontos és szenvedélyes dolgot akar írni, valami jelentőset, aztán az eredmény valami kimódolt, zavaros, dagályos szöveg lesz, tompán puffanó moralizálással (Illyés Gyula és Faludy György társadalmi töltetű versei rosszak így). Poros és hiteltelen szövegek, afféle megúszásra játszó lavírozás. Tét nélküli adyskodás, fedezet nélküli nagyotmondás. Mindig az az érzésem, hogy itt egy félművelt ember a nála is tanulatlanabbak előtt csillogtatja a tudományát, felvágósan, de három lépésben mattot lehetne neki adni.* 

De itt egy példa. A magyar természetfilmek meggyalázásaképpen megszületett Rockenbauer Pál hajdani műsorának az újragondolása, "Másfélmillió lépés Magyarországon 32 év múlva" címmel. Jó operatőri munka, de a szöveget Bayer írta, vagyis a tényanyag közlésén túl rengeteg gügye moralizálást, ostobaságot és hamis pátoszt kapunk. Következzen egy ízelítő, pár perc leirata a 4. részből (A Mátra, 20-22").


"Nézzék csak ezeket a hajlott bazaltoszlopokat!
Mintha méhkaptár volna az Úr méheséből.
Vagy egy gigantikus orgona.
S majd ősszel, azon az éjjelen, amikor a legutolsó fecske is elrepül, 
mert ösztöneiben ott lakik az örökkévalóság ígérete, 
nos, azon az éjjelen eljön majd az Isten, 
és játszik valamit a Föld orgonáján.
Valami oratóriumot.
S azt fogják hinni az emberek, hogy a szél zúg, pedig nem:
az Úr játszik önmagának.
Vagy egy nála is hatalmasabb valaminek, amiről végképpen nincsen semmi fogalmunk. 
Még annyi sem, mint a világról, s benne önmagunkról.
Vagy talán nem is az Úr játszik, hanem az ősz! 
Az ősz muzsikál a télnek. 
S egyedül az öreg tölgy hallja a zenét, mert ő őrzi az időt, s benne a hatalmas, örök elmúlást."


Foglaljuk össze ezt a sületlenséget. 
A szerző bazaltoszlopokat lát a Mátrában, méhkaptárhoz, majd hezitálva orgonához hasonlítja azokat 
(a Balaton-felvidék népe ezeket az alakzatokat eleve bazaltorgonának hívja ... de ne vegyük el azt az örömöt, hogy a szerző feltalált egy olyan képet, ami máshol a köznyelv része).
-- Odaképzelgi Istent, amint zenét "játszik" ezen a kőalakzaton 
(ám legyen: feledkezzünk el arról, hogy a kereszténység egy testetlen Istent tételez, a szakállas Isten-képet meghagyja a prófétai könyveknek, meg a gyermeteg elméjűeknek, félművelteknek és ateistáknak)
-- Ráadásul nem akármilyen muzsikát játszik, nem ám hajdútáncot vagy korálelőjátékot, hanem (itt jön egy idegen szó! figyelj, mert a szerző ismer ám ilyen idegen szavakat): oratóriumot! 
(tekintsünk el attól, hogy orgonán oratóriumnak legfeljebb valamiféle átiratát játszhatja: oratóriumhoz ugyanis zenekar meg ének kell) 
-- Újra tanácstalan a szerző: kinek játszik ez az "Isten"? Talán magának? Talán valami másnak, ami Istennél is nagyobb? 
(ez itt komoly kérdésként merül fel, ami bepillantást ad a szerző bölcseleti mélységeibe. Mások meg úgy gondolják, akár alsós gyerekek is, alapvető hittani-teológiai ismeretek és logikus gondolkodás birtokában, hogy Istenen túl semmi nem lehet és nincs is) 
-- Együtt könnyebbülhetünk meg: dehhhogy is az Úristen zongorászik oratóriumot a bazaltorgonán! Nincs szükség erre a konfekciós-kommersz blaszfémiára: ugyanis az ősz muzsikál itten a télnek. De már most unalmas a folytatáshoz. Inkább képzeljük el, mondjuk az alkohol hatása  alatt álló Scherer Péter hangján, a következő monológot:
Szóval vannak ezek a sziklák, olyanok, mint a kaptár, vagy mint egy orgona; azt hittem a szélzúgásra, hogy ezeken a Jóisten zenél valami nagyon fontos zenét, vagy magának, vagy másnak, de aztán rájöttem, figyelj, hogy az ősz zenél a télnek. Attól még persze zúg a szél, meg ősz van. De ezt amúgy is tudtuk az elején. De van itt valami tölgyfa, amelyik ... figyelsz? ... amelyik felfogja, hogy ez zene igaziból. Egy ilyen érzékeny fa, igen. Hogy hol van a tél, akinek a kedvéért itt az ősz zenél, az nem derül ki, mert csak az a tölgyfa hallgatja. Ja közben vigyáz az időre, amiben az elmúlás is benne van.
Sokat nem rontana ahhoz képest, mint ami a fenti átirat, sőt.**

Hát ez a baj Bayer Zsolttal.


* És természetesen az önstilizálás: "Ülök otthon, múlt századi romként este, kitöltök egy pohár bort és mondjuk előveszem a Varázshegyet. Ez számos alkalommal megtörténik. És egyébként meg már úgy vagyok ezzel, mint Illyés Gyula, aki egy naplóbejegyzésében egyszer azt írta, ülvén Tihanyban a nem tudom hányezer kötetes könyvtárában, és akkor beírja a következőt, hogy „ma egész nap azon gondolkoztam, hogy miért van nekem ötezer könyvem, amikor 30 éve ugyanazt az ötöt olvasom?” (nevetés) Én is így vagyok ezzel! Van nagyjából egy tucat könyv és azokat váltogatom. Szóval ülök és ugyanígy gondolok magamra, hogy ki vesz ma elő rajtam kívül Szindbádot, egy Utas és holdvilágot, egy Varázshegyet – urambocsá’ –, szinte sziszegve merem csak kimondani, egy Iliászt vagy egy Odüsszeiát?"

Ha úgy akarom, a könyvet olvasó írástudó magányossága a 21. században. Ha emígy akarom, akkor meg az emlegetett példák nem lépik túl a gimnáziumi tankönyv anyagát: Szerb Antal kimondottan divatos a 2000-es évek óta, a Varázshegy olvashatatlan papírkásahegy, de kultuszkönyv polgári-sznob körökben, Krúdy szintén divatos (ráadásul Latinovits játszotta filmen Szindbádot), Homéroszt olvassák a középiskolások, a klasszika-filológusok és a magyar szakosok tömegesen.

** Persze, Dávid, Petrarca Triumphusainak az alapötlete is hasonló butaság, de az úgy gügyeség, hogy át és végig van gondolva, fel van építve, meg van retorizálva ... szóval bele van rakva a munka, nem olyan, mint ez itt ... mint egy szerhasználat alatt-után született dalszöveg. De a Quimby legalább élvezhető zenét tol alá.

Monday, 3 January 2011

Let's dance!

Ide most kellene egy bevezető. A tánc mint ez meg az, továbbá pszichológiai elméletek a mozgásos intelligencia, a szabályok, az akarat, a testtudat ... továbbá esztétikai-morális megfontolások mindezen kérdések egyéb vonzatairól, beleértve az improvizáción alapuló művészi formák összehasonlítását különböző kultúrákban. De ezt megírni most nincs kedvem, mert annyira nem is érdekes. Úgyhogy inkább csak idehalmozok pár filmet, amin emberek táncolnak, mindegyikben némi csavarral, amitől nem csak nehéz, de nagyon látványos is lesz. A filmek beágyazása olyan, amilyen.


1. Észak-amerikai párostánc. USA, St. Louis (MO), 1959.
korabeli gyűjtés (az első 15 mp érdektelen)



2. Erdélyi magyar párostánc. Mezőmadaras, Románia.
Táncháztalálkozó 2008.



1:00 és 3:30 közt érdekes, 2:00-tol is. Elsőre egyszerű, aztán már másodjára-ötödjére nem, aztán megint igen. A zenei anyag is szép, előbb vagy utóbb valamelyik aligharmincas népivilágzenés kislányka csak feldolgozza a Budapestbárnak.


3. Erdélyi román párostánc. Bonchida, Románia.
1968-69-es gyűjtés. Invirtita.



Igen-igen kevés jó származik neolatin szomszédnépünktől. Ez közte van. A tánczenét Bartók is feldolgozta. Sokadszorra se egyszerű tánc, de nagyon szép. Van miért irigyelni, aki tudja.


4. Erdélyi magyar ... Marosszéki forgatós.
... ...



Szabad tánc avagy improvizáció. Megszólal a zene és a fiúgyermekeknek kell mindent kitalálniok. Az összerázástól még külön szép.

Kikockázva.



5. ... Szék, Románia.
... Porka.



A széki táncrend vége. A keringés és a forgás együttese --az égitesteken és a hivatásos szalontáncosokon kívül-- elég kevés embernek megy.

A hétlépés bőgőkísérete Icsán Sándortól. Egy sáv a keverőn, egy sor a kottában. Önmagában elég fura, de ha oda tudjuk képzelni a hiányzó részeket, érdekes. És ha van képzelet, akkor tanulságos is.


6. ... Vajdaszentiványi sebesforduló
Erre nem találtam egyelőre jó filmet.


7. Bátai üvegestánc, 1930-as évek



Gyöngyösbokréta. Ezzel az egy szóval már elég sokat elmondtunk. Az "üvegestánc" meg a "dunántúli ugrós" se sok jóval kecsegtet. Elsőre. De az itt látható kombináció --legalábbis a férfitánc része-- minden előítéletet felülír.



És végül néhány teljesen ... realista? egyszerű? videó, amiben semmi hátsó szándék, rejtett gondolat, szimbólum vagy más sincsen. Esetleg lehetne velük az emocionális reakciókat mérni, ha a blog olvasói közt androidok is lennének. Ezek a sonidus-gyűjteményből vannak.

Egy tehén néz ki az ablakból.
Tyúk a patak szélén.
A kisfiú és a kispulykák.

Sunday, 19 December 2010

breaking news! robbanó üveg!

Országos hír: a pécsi Tudásközpont homlokzatán "felrobbant" 6 m2-nyi üveg.
Minden villamos médiumban a "fölrobbant" kifejezés szerepel.

(A Pécsi Tudásközpont az a szögletes építmény, a 6-os úton, a hamburgerező és a benzinkút mögött. Ez az az épület, amelyikben nappal is neonfény ég, amit a 2, 21, 31, stb. buszokból is jól láthatunk. Gyakorlatilag oda zárták KZ-lágerba a megyei és az egyetemi könyvtárakat. A megyei könyvtár épületéért már versengenek a leendő befektetők.)

Egyelőre egyrész tépelődnek, mi okozhatta a speciálisan az épületre gyártott üveg szilánkokra törését -- az egyik lehetséges ok a ... a hideg! (legfeljebb -25 fok lehetett Pécsett idén, és ez is erősen túlzó becslés, a reális inkább -15 és -20. Pécs egy kissé mediterránabb foltja hazánknak, de azért a kontinentális klímaövben fekszik. ). Másrészt aggódnak, hogy a többszáz m2-nyi üveggel mi történhet még, elvégre pompás Tudásközpontunkat ez az üveg borítja jórészt. Hagyjuk azt a mókás gondolatot, hogy ennek az üvegnek maximum 60 fok hőingadozást (-20-tól 40 fokig, jóindulattal) kell kibírnia. Dehát azért van üvegből. Az üveg ezt kibírja, legalább a gótika kora óta.

És akkor most nézzünk egy ellenpéldát. Szegedi Egyetemi Könyvtár (TIK). 2004 végén nyílt, modern épület. Sokkal több, a hidegtől _se_ szétrobbanó üvegtáblával. A 3 emeletnyi olvasótérben napkeltétől napnyugtáig természetes fény világítja meg a könyvlapokat. Az épületnek majdnem 3 oldala üveg, és a tető egy része is. (Épeszű embernek nem kérdés, miért kell természetes fényben olvasni. ) Őrület! Északról, délről és nyugatról is jön a fény. 2004-ben, az Alföldön, csaknem Pécs délkörén ez lehetséges volt.


Ehhez képest a kultúrfővárosnak, a pannon lankák és a mediterrán hangulatok, nemkevésbé a "legelső magyar egyetem" (höhöhö - de ezt hagyjuk későbbre) városának van egy sajátos, ablaktalan szürke betonbunkere (kőborítással persze). A falakba vágott kis ablakok megvédik az olvasókat attól, hogy egy Pécstől keleti vagy nyugati irányba ledobott atombomba fénye megvakítsa őket (a déli és északi részen tartózkodó olvasók szeme sérülhet), továbbá a festői Balokány és Belváros se zavarja az olvasókat. Hurrá!




(a pécsi kép forrása, a szegedié az ottani hivatalos honlap)

Monday, 1 February 2010

Minden kezdet


Sikeresen megnyitottuk a 2010. tavaszi félévet.
A korábbiakhoz képest ez kicsit még könnyebben lehet az utolsó félév.
Tegyék meg tétjeiket!

Saturday, 23 January 2010

Discretio

Ha az emberre kreativ munka van bízva, éreznie kell a határokat.

Mindenféle határokat, de azokat mindenképpen, amelyek a még-jót a már-nem-jótól elválasztják. Vannak a tetőpontjukon túl elrontott ételek, túlirt szövegek, elrontott festmények (ezeket a kívülállók sose látják, mert az épeszű művészek idővel újrahasznosítják vagy megsemmisítik), de a zenében is van ilyen. Meg kell tanulni, miből mit és mennyit lehet kihozni, és ez nem mindenkinek sikerül.

Illusztráció: 2009. téli T-Mobile telefonreklám. A reklám képanyaga nemzetközi, de a szöveg (és a zene) országokra van szabva. A magyar változatra készült zenei anyagot egy feltörő jazzénekes lányka, az aribari Csondor Kata énekli. Ha a német változattal vetjük össze, sokkal-sokkal jobb a zenei alapanyag.



Ez a kis dalocska (vagy inkább zenei ötlet) erre a klipre lett komponálva (igen, így szerződtek a céggel, lehet tudni a net által). És erre tökéletes is. Megvan benne az a valami, amitől az emberek emlékezetében megmarad.

Egy nagyjából haszontalan, de trendy fordulattal lehetne "mém"-ről beszélni meg rizsázni, de okosabbak és kreativabbak inkább a kompozíció elvénél meg struktúrájánál kapirgáljanak (ott van pl. az a nyolc félhangnyi ugrás majdnem középen). Érintőlegesen: amikor Harnoncourt a beszédszerű zenéről beszél, az értelmes ember felteheti magának azt a kérdést, hogy mi az a _dallam_, amire vissza lehet emlékezni Kovács Akosh utóbbi másfél évtizedének zenei terméséből (ha a zenei oldalt nézzük)? vagy az elektropop muzsikájából? az emlékezet fehér zaja és háttérzaj. Talán egész irányzatok hullanak ki a felejtés rostáján.

Azonban. Mindenesetre volt itt egy nagyon jó kis zenei ötlet, talán 8/8-ban, egy kisformához éppen elég. De jött a siker. És a kis zenei mondatot fel kellett fújni egy egész számmá.

És az ilyenből mindenki csak rosszul tud kijönni (az aribari énekeslányon kívül).
A zeneszerző kénytelen hozzátoldani utólag az ötlethez egy csomót. Különösen ismétlésekkel.
A szövegíró kénytelen hozzátoldani egy csomó kényszeredett szöveget, ami ilyenkor meglehetősen butára sikerül. "van még gondolat, mi átadható." Brrr. "jut még bárkinek a tiszta fényből egy cseppnyi láng."

Itt a teljes szám, hivatalos és jó minőségű változatban. Tessék ellenőrizni a fentieket.