Talált idézet

A legjobban mégis azt szerette, ha ketten töltötték az időt ilyenkor. Hallgatta a szobrászt, s belőle is áradt a szó. Nem tudta visszafogni magát. Beszéltek mindenről. Volt néhány ember, Anni, Evetke, Koncz Albin, a szobrász, akikkel időnként, mindentől függetlenül, beszélnie kellett. Ritka hálót szőttek számára ezek a találkozások, az egyetlen külső folyamatosságot, a világ laza szervezeti egységét. Ezek az emberek népesítették be az álmait. (Egyszer arra gondolt, hogy ezek a beszélgetések, ezek az emberek: a hazája; de nem szeretett nagy szavakat használni, és kiigazította magában, hogy neki ezek: az országa.)*







*Lengyel Péter, Cseréptörés (Európa, 1996 < 1978), 74.