A "bullshit" szó a befogadó szempontjából értékeli a mondottakat. És ebben az az érdekes, hogy nyelvfilozófiai vizsgálódások is tárgyalják ezt a jelenséget. Mikor mondjuk (angolul) azt, hogy valaki "marhaságot beszél"? Az angol wiki (ismeretlen) szerzői szerint (akik mégiscsak született beszélők) a bullshitter vagy tudja, hogy kijelentései valószínűleg hamisak, eltúlzottak vagy máshogyan félrevezetőek, vagy egyáltalán nem is érdekli azok tényszerű pontossága.
"The bullshitter generally either knows the statements are likely false, exaggerated, and in other ways misleading or has no interest in their factual accuracy one way or the other. "Talking bullshit" is thus a lesser form of lying, and is likely to elicit a correspondingly weaker emotional response: whereas an obvious liar may be greeted with derision, outrage, or anger, an exponent of bullshit tends to be dismissed with an indifferent sneer."De! ugyanitt említik egy amerikai filozófus teóriáját is a bullshitről. Harry Frankfurt (On Bullshit, 2005) elkülöníti a bullshitet a hazugságtól. És nagyon szépen csinálja. Ezt idézi tőle a wiki:
"It is impossible for someone to lie unless he thinks he knows the truth. Producing bullshit requires no such conviction. A person who lies is thereby responding to the truth, and he is to that extent respectful of it. When an honest man speaks, he says only what he believes to be true; and for the liar, it is correspondingly indispensable that he considers his statements to be false. For the bullshitter, however, all these bets are off: he is neither on the side of the true nor on the side of the false. His eye is not on the facts at all, as the eyes of the honest man and of the liar are, except insofar as they may be pertinent to his interest in getting away with what he says. He does not care whether the things he says describe reality correctly. He just picks them out, or makes them up, to suit his purpose."
Vagyis azt mondja gyakorlatilag, hogy van az igazmondó, aki azt mondja, amit igaznak hisz; van a hazug, aki azt mondja, amiről tudja, hogy hazugság. Mind a kettőnek fontos az igazság, hiszen ahhoz képest beszélnek. És van a harmadik: a bullshitter. Számára az igazság (vagyis a valóság korrekt leírása) lényegtelen -- illetve csak annyiban fontos, amennyiben érdekeinek megfelel.
Ez azért érdekes, mert egyrészt a kétértékű logikát írja felül -- de nem a megszokott módon (tengeri csata, futura contingentia ... hagyjatok már!). Átfogalmazva azt mondja (ha jól értem, ráadásul átfordítva a befogadó felé), hogy vannak olyan kijelentések, amiket nem az igaz-hamis mátrixba kellene pakolnunk, hanem eleve a kijelentő intencióját kellene néznünk.(mert a bullshitnek nincs igazságigénye). Hogy vajon tényleg ez következik-e mindebből, ahhoz el kell majd olvasni Frankfurtot, de ennyi filozófia olvasmány rám is fér.
És akkor máris a reneszánsz és barokk esztétikák-poétikák világában találjuk magunkat;
item, a fikciós művek ontológiájánál,
item, a szerző (költő, regényíró) igazmondásánál,
item, az irodalom morális megítélésénél.
Másrészt: a bullshitter figurája meglehetősen emlékeztet a szónok egyik modelljére.
Ugyanis: a jobb antik retorikák szerint a szónoknak vir honestusnak is kell lennie.
item, a moralitás nélküli, csak hatásosságra törő szónok figurája -- a szofista
item, a szofistákat már Platón is (NB. Szókrátész mint szofista)
item, az a koramodern retorika, amelyik kizárja a honestast, mivel az igazság meggyőző erővel bír (implicit morál?).
Harmadrészt: tudományos írás (kommunikáció) és a hivatkozás mint olyan,
item, némely tanult kolléga tudományos teljesítménye (vö. parasztvakítás),
item, az oktatás en bloc (a vélhetően vagy valósan tudó beszél a nem-tudóknak)
item, hivatkozások nem hozzáférhető (idegen nyelvű, ritka, titkos, fiktív) forrásokra
item, a források ismertetése helyett a források értelmezését adni
item, a filológia és a filozófia különbsége (ha forrásokra hivatkoznak)
item, középkori esztétika mint állandó kérdés
No comments:
Post a Comment