Ne unalmaskodjál!

Aki nem tudja lekötni vagy szórakoztatni magát, az manapság igen könnyen szórakoztatva tud lenni; egy egész szórakoztatóipar épül arra, hogy a jobb híján unatkozó, nem-produktiv emberek fejét ideig-óráig kitöltse valamivel. Minderről sokat lehetne akár moralizálni is: elvégre az unalom a filozófiailag "komolyan" tárgyalható témák közé emelkedett a 20. század során Heideggerrel (Lét és idő!* -- és itt nem a monotóniáról van szó), majd az egzisztencialistákkal. De ezzel még mindig a szubjektumnak ugyanabban a pocsolyájában tapicskolunk: az én unatkozik, és vagy szórakoztatjuk, vagy elmagyarázzuk neki, hogy ebből hogyan lesz létmegértés.Ha valaki meg akarná írni az unalom fenomenológiájának monográfiáját, ki kellene térnie az unalmas emberekre is, és az [unalmas] fenomenológiai leirás, elemzés és moralizálás után meg kellene említenie (már ha történeti szempontok felmerülhetnek) az olyan műveket is, amelyek az unalmasság elkerülésére is kitérnek -- vagyis a "Ne unatkozz!"helyett a "Ne untass másokat!"  maximát javasolják. 

A derék jezsuita Faludi Ferenc (aki nem mellesleg nyugat-dunántúli volt, a század egyik legjobb prózaírója, verseit a szintén corregionalis Batsányi adta ki**) számos erkölcsnevelő művet írt-fordított-dolgozott át a 18. század második felében, miközben hivatalos teendőit látta el, amolyan klerikál-bölcsész-adminisztrátor jolly jokerként. Lefordította Gracián Oráculo manual-ját is.*** Innen a következő, kommunikációelméleti szempontból is fontos maxima.****

 

És hogy méginkább utile cum dulci legyen az oktatás, egy másik nyugatdunántúli litterátor, Nagy József szanyi plébánus ezt az egész kötetet versbe foglalta. A fenti maxima kinéz eképp: 

(Udvari kátó, vagy is, Grátzián Boldizsárnak Faludi Ferencz által magyarra fordítatott CCC maximái... Győrött: Streibig József betűivel, 1790)

* Egy hasznos tanulmány, a Lét és idő utáni időről: Schwendtner Tibor: A filozófia és a mély unalom: A metafizika kezdetének problémája Heidegger 1929/30-as előadásaiban, MaFilSz. (Tekintsünk most el attól, hogy a heideggeri unalom-leírások validitása mennyire megkérdőjelezhető --  vagyis ha az unalom megtapasztalása [amire aztán egy nagy elméleti épületet húz fel a szerző] nem hozzáférhető élmény azoknak, akiknek elméje fábrikaként ontja a gondolatokat? Hallgassunk arról is, hogy vajon e filozófia mennyivel több gyenge és esetleges szójátékokra felhúzott, ügyetlen moralizálási kísérleteknél.)

** Batsányi maga sajnos nem volt annyira jó költő, mint Faludi (amint az összkiadása végigolvasásából bárki beláthatja). Ehol ë a legfrissebb irodalom Faludiról (neospenót).

*** Faludi prózai művei természetesen jószerivel hozzáférhetetlenek voltak 200 éven át; a 80-as években kijött válogatáskötet igazából használhatatlan; a kritikai kiadás (Faludi Ferenc Prózai művei, I–II, kiad. Vörös Imre, Uray Piroska, Bp., Akadémiai, 1991 (Régi Magyar Prózai Emlékek, 8)) meg legfeljebb egyetemi könyvtárakban van meg. A megoldás természetesen a googlebooks: a jeles magyar író köteteit természetesen nem az OSZK, a magyar írásbeliség csillagrombolója és halálcsillaga digitalizálta, aminek őrködnie kellene nyelvi örökségünk felett, hanem a megszokott módon a bécsi Nationalbibliothek. (Az OSZK furcsának ható, érdemben nyilvánvalóan használhatatlan és talán teljesen megdöglött ELDORADO-projektjét lásd itt. Igazi hungarikum: 2016-ban már online lehet bibliográfiai leírásokban keresni, sőt: ha hatalmas szerencsénk van, és már nem jogdíjas, akkor esetleg meg is lehet nézni a dokumentumot. Ha digitalizálva van és jogvédett, akkor az ún. Eldorado-pontokon lehet megnézni a dokumentumot -- "csak az OSZK épületében, dedikált terminálokon" (vagyis nem lehet megúszni a zarándoklatot a budai várba). Miközben a régi dokumentumokat kis szerencsével megtalálhatjuk máshol és letölthetjük, Faludit jelesül itt).
**** Bölts és figyelmetes udvari ember ...  második század, Nagyszombat, 1772.