Kosztolányi Édes Annájából az ötvenes években csináltak filmet, Törőcsik Marival. A korszellemnek megfelelően alakul a film: egyrészt történet ott szakad meg, hogy elviszik a rendőrök a lakásból a cselédlányt (így a könyv vége lemarad, a doktor érettségitételes "keresztény humanizmusával" együtt, vagy talán pont' amiatt), másrészt a kommunista morál érezhetően rátelepszik Kosztolányi szociálisan is érzékeny humanista moráljára -- üldözött jófej forradalmárok, falusi ártatlanság, dagadt-tokás polgári, netán kapitalista elemek, megalkuvó munkásosztályi elemek és így tovább.** Fontos film (mármint annak, aki filmtörténész, vagy analfabéta és nem tudja elolvasni a könyvet), de azért önmagában annyira nem érdekes.
Ami miatt érdekes lehet, az a látványvilág. A regény a 20-as évek elején játszódik: ez csak 30-35 év távolság a film forgatásáig, így a kellékesek és a rendező egészen hitelesen tudja ábrázolni a polgári lakás, a cselédlakás meg a kispolgári lakás adta milieut.* Itt még élő tudás volt, hogy a reakciós, a történelem szemétdombjára hajított burzsoá polgári elemek hogyan rendezték be a nappalit, mi szokott lenni annakidején egy konyha felszerelése, hogyan kell parkettát vaxolni (ez látható is a filmben) és így tovább.
Sparheltre helyezett gázrezsó (városi gáz). A férfi mögött takarásban jégszekrény. Viaszosvászon terítők, üveg lámpabúra (mattfehér, vélhetően színes festéssel), fűszertartó polc porcelán fiókokkal.
Konyhabelső. Alul olajjal festett (monokróm) falfelület, fent gumihengeres festés. Hímzett falvédő, villanykapcsoló (forgókapcsoló, régibb és megbízhatóbb a billenőkapcsolóknál).
Savmaratott üveg ajtótábla szecessziós mintával (a nappali ajtaja), a falon szecessziós minta.
Porvédő huzatok a kárpitozott bútorokon, tapéta és festmény a falon.
** ehhez képest ironikus, hogy a kommunista ideológus Lukács (geb. Löwinger) György élete javát nem egy frissen épült szocialista lakótelepen élte, egy, a dolgozók számára racionálisan tervezett lakásban, hanem egy hasonló, vagy még ennél is nagyobbpolgári lakásban a Jászai Mari térnél (emlékskanzenének, az ún. Lukács-archívumnak a felszámolása kényes és aktuális akadémiai-politikai kérdés).***
*** egy apró, akaratlan adalék Lukácshoz egy interjúból a hű (és egyben egyre zápuló agyú) tanítvány Vajda Mihálytól (http://www.litera.hu/hirek/vajda-2-lukacsot-mikor-ismerted-meg): "az utolsó találkozásunkkor becsöngettem a lakására, és kivételesen nem a házvezetőnő nyitott ajtót, hanem ő maga." 1970/71-ben házvezetőnőt tartani semmiképpen nem a szocialista embertípusra volt jellemző.
No comments:
Post a Comment