Hommage a Cseh Tamás

Cseh Tamás haldoklik. Tüdőrákban, lassan.

"Az aktív életem elmúlt. Színpadra nem mehetek, bár karácsonyra készítettünk egy maxi cédét, fel tudtam énekelni, nem okozott problémát. Színpadra született ember voltam, ott tudtam elégni, nincs értelme, hogy így, stúdión keresztül üzengessek. ... dolgaim lennének még, a rendrakás. Amikor eljön az idő, rendet raksz és úgy mész el." (Vas Népe)

Igazából nincs sok értelme magyarázni, ki ez a figura és miért fontos: aki tudja, tudja, akinek meg való, majd megtalálja maga (egyáltalán, nincs sok értelme bármi effélét magyarázni, különösen baráti körön kívül, ez is csak egy szubjektiv emlékeztető bejegyzés). Egy megfelelően semmitmondó wikipédia-szócikk. Bereményi Géza. Csengey Dénes. Levél nővéremnek, Új dalok, Műcsarnok. És a többi.

A mai magyar dalszövegekhez nem lehet hozzámérni ezeket a dalokat. Hozzá képest a Tanksapka, a 30Y, a Quimby, Gengszter Zoltán és kis barátai mind ugyanúgy tét nélküli popzene, Hobó meg ráadásul mág egy giccsfej, aki a Pajero terepjáróból kiszállva játssza el a hobót, Villont, Ginsberget, Morrisont a színpadon -- azt, aki éppen az ügyeletes lázadó.

Bereményi (és Csengey) szövegei nem a laza arcoknak valóak, nem a vegáknak, nem a metroszexuálisoknak. Cseh Tamásra nem lehet első sorban ugrálni. Mintha Hajnóczyt olvasna az ember, miközben Tarr Béla Sátántangója megy egy fekete-fehér tévén.

Tulajdonképpen fekete, pontos, ironikus szövegek ezek, felejthetetlen fordulatokkal. Az ilyen daloktól "az ember élete nem boldogabb, hanem mélyebb lesz." (P.T. nyomán). Felnőtteknek, explicit contents. "Fölsorolhatnám a Föld összes fövárosát, és Annának mind a négy tőlem volt abortuszát" -- abortuszbizottság, krakkói gyors, osztrák öngyújtó, Éva és Mari. Annak az egy életnek a maradékai.


Cseh Tamás hivatalos honlapja, némi hallgatható anyaggal.

Egy nagyon korai dal a hatvanas évekről, a Levél nővéremnek-ről (1977)


A hatvanas években nyár felé tetőzött az ifjúsági probléma
Emlékszem nap mint nap hajóval átmentünk Almádiból Siófokra
Ó a régi, ó a Balaton, régi nyarakon, bár nem volt vitorláshajó
Ó a régi, ó a teraszon, ültünk nyarakon, úgy néztünk végig a tavon

Filmek is készültek, vászonról ránk néztek autóstoppos fiatalok
Twistelve nézték a víztükröt, s hallgaták mit csacsognak a vízhabok

A hatvanas években, fellazult tételben fogalmazódott meg a világ
Kafkában, Sartre-ban és távoli bölcsekben csodálta meg önnönmagát
Ó a régi, ó a Balaton, régi nyarakon, bár nem volt vitorláshajó
Ó a régi, ó a teraszon, ültünk nyarakon, úgy néztünk végig a tavon

Táguló gyűrűkben konszolidációt hullámzott a szép Balaton
Emlékszem átmentünk Bélatelepről Révfülöpre egy nyári napon
Ó a régi, ó a Balaton, régi nyarakon, bár nem volt vitorláshajó
Ó a régi, ó a teraszon, ültünk nyarakon, úgy néztünk végig a tavon

Nincsen más
A jobbik részem