Nicéron, jegyezzük meg a nevet. Jean-Francois Nicéron (1613-46) -- az első szerző, aki monográfiát ír az anamorfózisról: La persective curieuse... (1638; re-ed. 1652 in Mersenne, 1663).
Mivel az első, jobbnak tartott kiadást hiába kerestem a Gallicán, a poszt illusztrációinak álljanak itt egy névtelen jezsuita szerző kézikönyvének (La perspective practique) képei. 1642-ből (online: Gallica), vagyis pár évvel a fiatal Niceron könyve után. Gyakorlati perspektiva, mindenféle rajzoló embernek. Hogyan kell a szemünk által látott képet két dimenzióban, matematikai szabályok segítségével leképezni?
Segédeszköz:
A rajzoló szerződése: segédeszköz a látvány előtt.
02-11-21%5D.JPG)
A geometria segít! hogyan ábrázoljunk erődítést?
Kertet (1642: még Le Notre előtt vagyunk):
Erdőt (ugye a rengeteg fa... mintha csak telepített erdő volna)
... utcát, házakkal. A háztetők szöge különösen bosszantó tud lenni, ha elrontanánk.
Hohó! ha a szemsíkunk fölé kerül az ábrázolás, ne feledjük el megnyújtani!
A távolibb dolgok kissebbnek látszanak. A magasabban lévők is. Elvéágre a szemem az univerzum központja: ami közel, az nagy, ami távol, az kicsi. Ha nem gömb alakú lenne a szem, mit is tennénk?
Végül néhány kép Nicérontól, mégiscsak. Vannak ilyen képváltó óriásplakát-gépek az utcán. Nicéron már tudta!
Kép létrehozása nem merőleges síkon, vetítve. A korban még nem voltak vetítőberendezések (arra jó 200-300 év kell még): marad a madzag és a ceruza.
Egy apró finomság: egy tárgynak több, eltérő mélységű árnyéka van.
No comments:
Post a Comment