Burkonc, Bőgönc és Kúcsföd

Nézson, mampsi plény, nyalkás brigyók. Minden igazhitű magyarszakos ismeri ezeket a szavakat, az Alice Tükörországban-ból (az egyetlen, kanonikus, Tótfalusi-fordításból):   

Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, purrtak a zepén,
nyamlongott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény.*

És ismerik hozzá a hermeneutikai magyarázatot is, ugyanonnan (6. fejezet):

- Kezdetnek ennyi elég - vágott közbe Dingidungi. - Már ebben is elég sok nehéz szó van. Nézson azt jelenti: négy óra, uzsonnaidő.

- Ezt eddig értem - mondta Alice -, és mit jelent a nyalkás [slithy]?

- Nyalkás azt jelenti: nyalka és nyálkás [lithe and slimy]. Nyalka ugyanaz, mint délceg. Két szó jelentése összevonva egy szóban.

- Értem. És mik azok a brigyók?

- Hát... a brigyó kicsit olyan, mint a borz, kicsit olyan, mint a gyík, és kicsit olyan, mint a dugóhúzó.

- Fura teremtmény lehet.

- Az is - mondta Dingidungi -, a fészkét napórák alá rakja, és sajtot eszik.

- És mit jelent az, hogy turboltak, purrtak?

- Turbolni annyit tesz, mint pörögni körbe-körbe, akár a turbina. Purrni pedig azt jelenti: fúrni, mint a pergő fúró.

Nem rossz fordítás ez, és nem is könnyű feladat ezt magyarra fordítani (a vers eredetije így hangzik:  'Twas brillig, and the slithy toves/  Did gyre and gimble in the wabe; / All mimsy were the borogoves, /  And the mome raths outgrabe). Szeretett példánk ez nekünk a nyelv működésére, ha népszerűen akarnánk magyarázni olyan fogalmakat, amikhez felnőtt ember Cicero, Quintilianus meg az Ad Herennium köteteit ütné fel.

Jellemzően ilyen az, amikor például ínsége vagyon a szónak (inopia verborum),  nincs létező szavunk a mondandónkra. Manapság ezt talán a mesevilág példáján láthatjuk legjobban -- ahogyan az elmúlt két évtizedben az angolszász orientáció gyarmatosította a magyar gondolkodást (és a 40 év alattiak nyelvhasználatát), a magyarul is létező tündérek, boszorkányok és esetleg vámpírok (meg a reformkori könyvek lapjai közül kipotyogó nemtők és géniuszok) mellé tömegesen migráltak be a popkultúrából a trollok, orkok, tündék és megannyi angolból fordított kis barátaik, akiknek amúgy se boldog őse, se ismerőse sincs a magyar írásbeliségben. De mindez gyermetegség a valóhoz képest.

Képzeljük el a magyar valóságot a 19. század közepetájt, esetünkben 1846-ban: amit igazán érdemes felnőtt embernek elolvasnia --mint a törvényeket, szakkönyveket--  az latinul, németül, franciául, olaszul vagy franciául van (tekintsünk el a nemzeti ügyként kezelt szépirodalomtól és a politikai lapoktól). Vörösmarty már túl van a Szózaton és a kiábrándult Gutenberg-albumon is, Arany belefog a Toldiba, Petrovics Sándor már Petőfi és éppen Pesten kapaszkodik felfele a nyomorból első publikációival, lassan indul Tompa is. Az irodalmi és nyelvi diktátor Kazinczy már jó ideje halott (ellenfeleivel együtt), de a nyelv és a szaknyelvek újulnak továbbra is. 

A következő, jóformán érthetetlen példák ebből a kivételes korból származnak. A távoli világrészek felfedezésével új, soha nem látott állatokkal ismerkedtek meg az európaiak, amiket meg is kellett nevezni. A tudományos nevezéktant Linné már az 1750-es években kidolgozta, a felfedező nemzetek fiai (angolok, franciák, spanyolok, portugálok) meg csak kitaláltak szavakat ezekre a jószágokra maguktól is. De magyar földön nem terem tatu (spanyol jövevényszó), magyar tölgyfán nem ugrál majom (török/arab jövevényszó), magyar vízben nem úszik bálna (latin/görög jövevényszó) -- és ha már vannak efféle lények, azokat valahogy magyarul is meg kellett nevezni. Nem lehetett beérni a német, németesített francia vagy latin név átvételével.

Hanák Keresztély János  "jószívű, nyájas és vidám ember volt, szerette a népdalokat;" könyvtáros, piarista, akadémikus, természettudós, 48-as harcos, aki 37 évesen szállt a sírba. A névtannal is foglalkozott, természetrajzkönyve országosan is ismertté tette nevét. Innen vesszük példáinkat, a GoogleBooks jóvoltából.

II. A hártyor
1846: a hártyor feje vastag kúpidomú, HÁRTYa van az ORRán.  

2017: ma hártyásorrú denevérekről beszélünk. Dél-Amerika.

VII. A bőgönc
1846: A bőgönc feje hosszú és loboridomú; a szakcsontjában van egy hólyag, amely közösül a gőggel (jelentsen ez bármit) és hangot ad.

2017: A bőgönc a kolumbiában honos bőgőmajom (Kolumbia); azért ez a neve (vö. Brüllaffe dt), mert bőg ("der Mund- und Halsbereich ist für laute Schreie entwickelt: Zungenbein (Os hyoideum) und Schildknorpel (Cartilago thyroidea) des Kehlkopfs sind stark vergrößert und es besteht eine Ausstülpung des Innenraums des Kehlkopfs (Ventriculus laryngis)."). Bőgése 5 kilométerre is elhallatszik az őserdőben. 4-10 kilós jószág.


VI. A dúguj
1846: a dúguj egyik ujja a bőr alá van dugva.

2017: pókmajom (Közép-Amerika).

VIII. A kúcsföd
1846: A kúcsföd farkával tud kúcsolni (vagyis fogózkodni) és farka szőrrel födött.

2017: ez bizony ma csuklyásmajom

IX. A szőrék
1846: a szőrék testét finom szőr ékesíti.

2017: A callithrix a csuklyásmajmok alá sorolt karmosmajmok alá sorolt csoport. A magyar név a görög névalak fordítása (kb. szép szőrű). Negyedkilós-félkilós jószágok, farkuk kb. 30 centi, K-Brazíliában élnek.

X. Ingadu
1846: az ingadu apró, virgonc állat.

 

2017: az ingadu az a selyemmajom (ÉK-Brazília), ma Callithrix Jacchusnak is hívják. 10-12 centi, 10 deka.

XII. Burkonc

1846: Burkonc (talán mert a röphártya beburkolja?). Különös jószág, nem repül, hanem egy hártya tartja fenn a levegőben (ma azt mondanánk, ahogyan vitorlázik).

2017: burkonc = repülőmaki (szökő burkonc = közönséges [vagyis fülöp-szigeteki]  repülő maki, kaguang). egy kb. macska nagyságú jószág (ezen a képen kicsit talán antropomorf).