Egy tökéletesen minimalista ex libris 1595-ből.
[Iodocus Clichtoveus logikakönyve az 1534-1545 közt volt leginkább, többször is kiadva. Amolyan latinul már értő iskolásgyerekeknek szánt könyv, ma kb. egyetemi filozófia szak első-második éve, tudományfelosztással, terminusok tanával, satöbbi. Mivel a címe szerint Faber Stapulensis hasonló könyvét kommentálja, a dolog félrevezető: igazából van, ahol a saját szövegét is kommentálja (eltérő betűtípus!), de a kollega szövegét is így kezeli (mármint főszöveg/kommentár, és a kettő eltérő tipográfiával szedve).
Végül megszerettem ezt a csúnyácska kötetet, mert a végén találtam benne annyi érdekességet. Például itt ez az ábra igazából egy diagramm, csak, mondjuk úgy, egydimenziós változatban. Ha a szöveget is olvassuk hozzá, akkor fel tudjuk rajzolni a gráfot, anélkül meg érthetetlen. (Most itt lehetne magyarázni a platóni diairetikus módszerről, de az szerintem túlságosan [kényszeresen] bináris, tehát rugalmatlanabb. Szerintem hülyeség is [a valóság elvégre bináris], de könnyen lehet, hogy éppenséggel a nyugati metafizikai-logikai gondolkodás egyik alapja).
Szóval a néző lát egy ilyen kétoszlopos listát szavakkal, és itt-ott paragrafusjelekkel. A korabeli olvasó meg fejben ki tudta tömöríteni, pláne, ha van papírja és ónceruzája vagy tolla. A szöveget úgy kell gráfosítani, hogy a jel mögött álló szó lesz a csomópont, az alatta álló 2-3 pedig a tőle leágazó csomópontok. Mivel a szövegszerkesztők nemigen támogatják a gráfrajzolást, egy icipicit tovább gördítve a gondolatot, kis kézügyességgel és absztrakciós készséggel valami ehhez hasonlóvá lehet kitömöríteni a fenti ábrát.
Hasonlóvá, de nem pontosan ilyenné (ez a rajz Vincentius Bellovacensis egyik modellje, "Auctor," Speculum doctrinale I, xviii). Ez mondjuk a másik, tartalmi szépsége a fenti szövegnek, hogy a 16. század elején egy igazi 13. századi tudományfelosztást közvetít. Persze ezt sem olvastuk sehol.
Amúgy is egy nagyon érdekeske szerző. Leírhatatlan névvel. Hol az derül ki róla, hogy a Sorbonne könyvtárosa volt, aztán Tournai és később Chartres püspöke, hol az, hogy Luther egyik korai ellenfele volt (írt könyvet pl. a korban egészen cool 'Antilutherus' címmel!), hol az, hogy emellett kiadta Szent Bernát műveit, írt egy könyvet Areopagita teológiájáról, a googlebooks tele van a meghalásról írt könyvével is, írt Alexandriai Szt. Cirillről is.
És ha ezt elolvassuk, akkor Steph. Carvisius Catena aurea-jából (1561) nem kell elolvasni a tudományfelosztást, mert nyilvánvalóan innen plagizál.
No comments:
Post a Comment