Hát ezt is megértük! Íme hát fellelém véletlen' Baróti Szabó 3 kötetes kiadását 1802-ből (Baróti Szabó Dávidnak megjobbított, 's bővitett költeményes munkáji). Miért érdekes ez? Mert nagyon jó kis késő-18. századi szövegek, metrikusak, de tájnyelviek is; a költői nyelvéről meg még Arany mondta, hogy "új alakokkal mintegy természetesen megtömörült költői nyelv" (mármint hogy alakzatokkal). Tartalmilag nyilván az ember sejti, hogy mit várjon tőle --én valami Faludi-Virág Benedek-Berzsenyi-Kisfaludy-szerű dolgot várok, a Kazinczy majomkodása nélkül, akár közhelyeket is elegánsan és méltóságos dikcióval, Horácot magyarul, például. A Spenót is nagyon jó ajánlólevelet ad neki mint szerzőnek:
"Vallásos meggyőződése mellett a nemesi-nemzeti eszmék visszhangoznak verseiben ... Műveltsége nem olyan mély, mint írótársaié, kik e század irodalomszervező munkáját végezték. A latinon kívül nem tudott más nyelvet, az aufklärizmus eszméit csak másodkézből, hallomásból ismerte ... 1795-ben a "jakobinus maszlag" ellen lépett fel." *
Ilyeneket ír ez az ember:
Baróti, Az halálról, részlet
"Egy ő-néki fejér márvány nyak, líliom-homlok, friss rózsákkal el-űlt artza, pirossas ajak:
S tar fő, horpadtt szem, rántzos bőr, ritka fogakra szállott száj, völgy'el mély pofa, görbe deréb"
Baróti, A kevélységről
"A nagy hegyet tapodó 's egekig-nyúlt büszke fenyő-fa
a rá fel-zúdultt szél erejére le-dől, a maga-hitt arbotz tenger fenekére le süllyed,
amikor a tsólnok játszva megy a kis habon"
Baróti korai versei még különösen érdekesek az inverzió (inversio) nevű mondatalakzat miatt. Erről Arany János ír (Szabó Dávid c. tanulmányocskájában, ahol össze is szedegeti a legkarcosabb példákat); kb. azt mondja, hogy csodálja merészségét, meg a versnyelv fejlődése ebből lesz, de köszöni szépen, a maga részéről inkább nem követi.
... De az ügyvéd nem szólhat, mivel az óda szerint:
Egy (mely torkom elállja) / Tehenet elnyeltem.
E kis idézetből is sajdítja már az olvasó, hogyan bánt költőnk a nyelvvel. Az „egy – tehenet” összetartozik. Nem javalom, de bámulom merészségét. Könyve teljes a legszokatlanabb szó-cserékkel. Igaz, hogy szórakási szabadságát, mérsékelt arányban, még rímes elődeitől örökölte, kiket, úgylátszik, jól ismert. A kötszók (de, sőt, mint stb.) a ki mely hátravetése, az a névelő kihagyása már Gyöngyösi előtt, nála s utána sem ritkaság. „Helyekbe sok búgond gyűlt volt a melyeknek. Áldozatnak tartá sőt azt kiönteni. Béfedett szívének de levonván kérgét. Véget vét a halál mert egyéb mindenben.” Gyöngyösi. De a mi ezeknél, mondhatni, kivétel: Baróti, öntudatosan, szabállyá teszi magának, s új inversiókra bátorkodik, minő a fentebb idézett, addig hallatlan szórend is. Lássunk még néhányat. „Elkomorodva valék első leveledre, verembe mint az esett farkas megkomorodni szokott.” – „Egybefagyott föld nyögne midőn.” – „Hat szál (mely az idén itten készüle) szövétnek már fogytára siet, már oda része nagyobb.” – „Bűn minden kárát mondani tudja ki meg?” – „Estefelé leveled második éri kezem.” – „Zápor után le felénk nap mosolyogva tekint.” – „És szabadíta ki fel.” – Ilyenek Szabónál, versei első gyüjteményében gyakoriak, nem is említve a kevésbbé felötlő, s nekünk már szokottá vált fordulatokat, rövidítéseket, újításokat.
--- mondja Arany János. (Az inverzió persze megint egy olyan dolog, hogy egyrészt az érthetőséggel való játék, a szintaktika túlfeszítése, másrészt [ha akarom,] csak az írásbelisége miatt különös [az élő beszédben is előfordul, csak nem tűnik fel], harmadrészt meg teljesen mindennapos a latin költői nyelvben [ha Barótinak tényleg a latin volt az idegen nyelv, akkor ez még viccesebb invenció az átvitele a magyarra], negyedrészt meg amolyan klasszikus műveltségi cenzus is -- Zrínyi még tudott olyat, hogy 'órám tisztességes csak légyen utolsó,' de ma ezt a regisztert még egy Esterházytól sem várható el ... miközben a magyar érettségin már az is az értékelendő feladatok része, hogy a diákok megértsék a szöveget, mint egy nyelvvizsgán).
*És természetesen Baróti is egy olyan szerző, akit maximum válogatásokban lehet olvasni, mert 200 év alatt nem adták ki újra. (Természetesen ezt a munkát sem a szarba hempergetni való OSZK digitalizálta, hanem a BSB).
No comments:
Post a Comment