Time flies like an arrow;
fruit flies like a banana.*
fruit flies like a banana.*

* featured also on the Wikipaedia

[nescioquid puerile] (2008-2013) / "Hova megyünk, nagyságos uram?" (2017-)
A lényeg: Escher ittmaradt Magyarországon, miközben kommunista és/vagy baloldali és/vagy zsidó származású kollégái Nyugaton csináltak fotóskarriert. Escher végigfotózza (újságfotók!) a huszastól az ötvenes évekig Magyarországot. Háttér az Origótól (A fotós, aki itthon maradt): "Családja katolikus német származású volt, nem kellett politikai, faji alapú inzultustól tartania" - magyarázta Albertini Béla, mikor arról kérdeztük, sok más fotós kollégájához hasonlóan Escher vajon miért nem ment külföldre szerencsét próbálni. "Meg hát ő nem beszélt nyelveket." A híres "ötösfogat" tagjai, vagyis André Kertész, Brassai, Moholy-Nagy László, Robert Capa (egykor Friedmann Endre), Munkácsi Márton a húszas években, illetve a harmincas évek elején távoztak Nyugatra, mindegyiküket különböző okok késztették az ország elhagyására. "Moholy-Nagy László az 1919-es forradalom után ment Bécsbe, majd Berlinbe, politikailag akkor ő itthon nem volt igazán kívánatos" - magyarázza Albertini Béla. "Brassairól kevesen tudják, hogy ő Erdélyből ment el. Erdély akkor már Romániához tartozott, és ő nem találta a helyét ebben az új relációban. ..." "Munkácsi Márton anyagi okok miatt ment el: összeveszett a főnökével, az Est-lapoknak a sajtócézárjával, mert nem fizette ki rendesen a feleségéről készült képeket. Mérgében ment el Berlinbe, és ott lett világklasszis. Friedmann Endrének, a későbbi Robert Capának baloldali aktivitása miatt tanácsos volt elhagyni az országot. Tehát különbözőek a motívumok - mindemellett ők mind az öten vagy teljes egészében, vagy az egyik szülői ágról zsidók voltak. Tehát a korabeli történelmi és politikai viszonyok sem igazán biztatták őket a maradásra." Eschernek is megszűnt az állása 1939-ben, amikor az Est-lapokat ellehetetlenítették. De ez őt annyira nem érintette érzékenyen, "ideológiailag nem volt elkötelezve sehova, úgyhogy elég gyorsan kapott állást, és meg tudott élni a szakmai képességeiből."
A halála előtt, jó ötven éve, Escher 96.000 negatívot adott el az OSZK-nak (ami irdatlan anyag, ha belegondolunk, hogy a legtöbb híres kortárs fotóstól 1-2 képet tud csak felidézni az átlagember). És ezek valahol ott voltak papíron. Mígnem! 2008-ban 38.000 negatívot megtaláltak. És az idővel (és az alapanyag pusztulásával) versenyt futva elkezdték restaurálni. 2010-ben három kiállítást is rendeztek műveiből.
Escher egyik gépe, ránézésre egy Contax II-es. A fenti Escher-fotón Jávor Pál kiskutyákat fotóz, jobbkeze sajátos tartásából sejthetően szintén egy Contax-szal, éppen a fókusztávolságot állítja.

For people born in or after the 1990s, it may be difficult to grasp what Eastern Block or everyday socialism meant. It had a particular taste, as we see it now. It is much like a world of Bela Tarr's Satan's Tango, just in colour. Or like the backdrop of Dostoyevsky's novels, just made continuous and perpetual. The songs of Tamas Cseh. A whitewashed room lit by a 25 watt bulb in the night, plaster falling. And so on.


Official: “And how was your flight, Sir?
Philip: “Have you ever flown in a plane?”
Official: “Oh yes, sir, many times.”
Duke: “Well, it was like that.”
* also in Nancy McPhee's The Complete Book of Insults.
Fejeskáposzta
Indiai bors, amerikai bors, brazíliai bors (tulajdonképpen paprika)
Fokhagyma
Levendula
Medvehagyma

A leideni Carolus Clusius (Charles de l'Écluse, 1526-1609) a 16. század talán legfontosabb botanikusa volt. Csodálatos korszakban és csodálatos világban élt: a tengerentúlról a hajósok sohasem látott, sohase leírt, sohase katalogizált élőlényeket, terméseket és növényeket hoztak magukkal, amelyeknek még nevük se volt. A csodálatos és emlékezetes dolgok (mirabilia et memorabilia) megörökítése és publikálása nagyszerű dolog, különösen ha világnyelven (latinul) történik, és ha a leideni Plantin nyomda (Officina Plantiniana) infrastruktúrája áll a dolog mögött, akkor gyönyörű, illusztrált könyvek születnek.
A felfedezés, leírás és rendszerezés izgalmához képest mindaz, amit Foucault kínál (A szavak és a dolgok) bizony csak amolyan koraérett gyermetegség. Kit érdekel az, hogy egy Borges-novellában állítólag hogyan osztályozzák az élőlényeket állítólagos kínai tudósok, amikor Clusius, munkatársai és kollégái valóban is ezzel foglalkoztak?