Tuesday, 28 June 2011

In memoriam J.T. (+2012.06.28)

Ich bin ein Gast auf Erden



1) Ich bin ein Gast auf Erden und hab hier keinen Stand;
der Himmel soll mir werden, da ist mein Vaterland.
Hier reis ich bis zum Grabe; dort in der ewgen Ruh
ist Gottes Gnadengabe, die schließt all Arbeit zu.

2) Was ist mein ganzes Wesen von meiner Jugend an
als Müh und Not gewesen? Solang ich denken kann,
hab ich so manchen Morgen, so manche liebe Nacht
mit Kummer und mit Sorgen des Herzens zugebracht.

3) Mich hat auf meinen Wegen manch harter Sturm erschreckt;
Blitz, Donner, Wind und Regen hat mir manch Angst erweckt;
Verfolgung, Haß und Neiden, ob ich's gleich nicht verschuld't,
hab ich doch müssen leiden und tragen mit Geduld.

4) So ging's den lieben Alten, an deren Fuß und Pfad
wir uns noch täglich halten, wenn's fehlt am guten Rat;
sie zogen hin und wieder, ihr Kreuz war immer groß,
bis daß der Tod sie nieder legt in des Grabes Schoß.

5) Ich habe mich ergeben in gleiches Glück und Leid;
was will ich besser leben als solche großen Leut?
Es muß ja durchgedrungen, es muß gelitten sein;
wer nicht hat wohl gerungen, geht nicht zur Freud hinein.

6) So will ich zwar nun treiben mein Leben durch die Welt,
doch denk ich nicht zu bleiben in diesem fremden Zelt.
Ich wandre meine Straße, die zu der Heimat führt,
da mich ohn alle Maße mein Vater trösten wird.

7) Mein Heimat ist dort droben, da aller Engel Schar
den großen Herrscher loben, der alles ganz und gar
in seinen Händen träget und für und für erhält,
auch alles hebt und leget, wie es ihm wohlgefällt.

8) Zu dem steht mein Verlangen, da wollt ich gerne hin;
die Welt bin ich durchgangen, daß ich's fast müde bin.
Je länger ich hier walle, je wen'ger find ich Freud,
die meinem Geist gefalle; das meist ist Herzeleid.

9) Die Herberg ist zu böse, der Trübsal ist zu viel.
Ach komm, mein Gott, und löse mein Herz, wenn dein Herz will;
komm, mach ein seligs Ende an meiner Wanderschaft,
und was mich kränkt, das wende durch deinen Arm und Kraft.

10) Wo ich bisher gesessen, ist nicht mein rechtes Haus.
Wenn mein Ziel ausgemessen, so tret ich dann hinaus;
und was ich hier gebrauchet, das leg ich alles ab,
und wenn ich ausgehauchet, so scharrt man mich ins Grab.

11) Du aber, meine Freude, du meines Lebens Licht,
du ziehst mich, wenn ich scheide, hin vor dein Angesicht
ins Haus der ewgen Wonne, da ich stets freudenvoll
gleich wie die helle Sonne mit andern leuchten soll.

12) Da will ich immer wohnen - und nicht nur als ein Gast -
bei denen, die mit Kronen du ausgeschmücket hast;
da will ich herrlich singen von deinem großen Tun
und frei von schnöden Dingen in meinem Erbteil ruhn.

EGB 529

Thursday, 16 June 2011

Talált idézet: kudarc

... Egy másik páciensnek, aki arra panaszkodott, hogy képtelen felelősséget vállalni a cselekedeteiért, ezt mondta dr. Robbins: -- Az az ember, aki „felelősségteljesnek” tartja magát, még nem vizsgálta meg komolyan a saját indokait.

Amikor egy harmadik páciens felháborodottságának adott hangot, az orvos ezt vetette oda neki: -- Ne háborodj fel, légy felháborító!

Legalább két páciens a következő tanácsot kapta dr. Robbinstól: -- Szóval úgy érzi, kudarcot vallott? Hát, valószínűleg igaza van. És mi abban a rossz? Először is, már régen megtanulhatta volna, hogy a sikereinkért épp oly drágán kell megfizetnünk, mint a kudarcainkért. Fel, újabb kudarcokra! De sose legyen kecstelen, szellemtelen és stílustalan. A középszerű kudarc ugyanolyan elviselhetetlen, mint a középszerű siker. Legyen nyitott a kudarcokra! Ragadja meg az alkalmat. Tanulja meg szeretni őket. Talán valamennyiünk számára ez az egyetlen mód, hogy szabadok lehessünk.


Tom Robbins, Olykor a kovgörl is elandalodhat, 194 (ford. Széky János)

Reklám, 1926!

Néhány oldal hirdetés a Zalai Közlöny 1926-os évfolyamából. Trianon és a frankhamisítási botrány után, a Pengő-fillér korszak előtt. Kanizsai könyvtárosok műve, és van még belőle. Mikrotörténelem öngyilkos cselédlányokkal, kisantanttal, új áruházakkal és buszvonalakkal, elvesző muravidéki piacokkal és így tovább. Továbbá a Chaplin-film reklámjaival.





Thursday, 9 June 2011

Talált idézet, olvasás

I merely say
that all reading for pleasure
is escape,

whether it be Greek,
mathematics,
astronomy,
Benedetto Croce,
or The Diary of the Forgotten Man.

To say otherwise
is to be an intellectual snob, and a juvenile
at the art of living.



R. Chandler, The Simple Art of Murder

Talált idézet. Observations on (some) women by Mr Chandler

The story is this man’s adventure in search of a hidden truth, and it would be no adventure if it did not happen to a man fit for adventure. If there were enough like him, the world would be a very safe place to live in, without becoming too dull to be worth living in.


"From 30 feet away she looked like a lot of class. From 10 feet away she looked like something made up to be seen from 30 feet away. "

"As it is she will probably turn out to be one of these acid-faced virgins that sit behind little desks in public libraries and stamp dates in books."

"There are blonde and blondes and it is almost a joke word nowadays. All blondes have their points, except perhaps the metallic ones who are as blonde as a Zulu under the bleach and as to disposition as soft as a sidewalk.

There is the small cute blonde who cheeps and twitters, and the big statuesque blonde who straight-arms you with an ice-blue glare.

There is the blonde who gives you the up-from-under look and smells lovely and shimmers and hangs on your arm and is always very, very tired when you take her home. She makes that helpless gesture and has that goddamned headache and you would like to slug her except that you found about the headache before you invested too much time and money and hope in her. Because the headache will always be there, a weapon that never wears out and is as deadly as the bravo’s rapier or Lucrezia’s poison vial.

There is the soft and willing alcoholic blonde who doesn’t care what she wears as long as it is mink or where she goes as long as it is the Starlight Roof and there is plenty of dry champagne.

There is the small perky blonde who is a little pale and wants to pay her own way and is full of sunshine and common sense and knows judo from the ground up and can toss a truck driver over her shoulder without missing more than one sentence out of the editorial in the Saturday Review.

There is the pale, pale blonde with anemia of some non-fatal but incurable type. She very languid and very shadowy and she speaks softly out of nowhere and you can’t lay a finger on her because in the first place you don’t want to and in the second place she is reading the Wasteland or Dante in the original, or Kafka or Kierkegaard or studying Provencal. She adores music and when the New York Philharmonic is playing Hindesmith she can tell you which one of the six bass viols came in a quarter of a beat too late. I hear Toscanini can also. That makes two of them."*

*The Long Good-by, magyarul: Elkéstél, Terry!


R. Chandler 1888-ban született. A 20-as évek elején viszonyt kezd egy nála 17-18 évvel idősebb asszonnyal, akit annak válása után 1924-ben feleségül is vett (úgy tűnik, hogy az asszony végig letagadott az életkorából egy évtizedet). 30 év múlva felesége meghal (ekkor a The Long Goodbye-t írja) és öngyilkosságot kísérel meg, aztán ideggyógyintézetbe kerül (depressziós hajlama felerősödik), majd rendesen halálra issza magát, és 5 év múlva meghal. Image stolen from here. Itt meg egy Ian Fleming-interjú vele.
Chandler levele kiadójához, fentebbi forrásból. "In a sense I had said goodbye to her long ago. In fact, many times during the past two years in the middle of the night I had realised that it was only a question of time until I lost her. But that is not the same thing as having it happen. Saying goodbye to your loved one in your mind is not the same as closing her eyes and knowing they will never open again. Late at night when people have gone to bed and the house is still and it is difficult to read I hear light steps rustling on the carpet and I see a gentle smile hovering at the edge of the lamplight and I hear a voice calling me by a pet name. I have a couple of very old friends staying with me, and they are patient and kind beyond expectation. But the horrors are all mine just the same. For 30 years, 10 months and four days, she was the light of my life, my whole ambition. Anything else I did was just the light for her to warm her hands at."

Thursday, 3 February 2011

A leföstött világ, a lekszikon és a dictionarium

Auxilia ad latinitatis studium vetera sed utillima


Mokri Benjámin, Deák-magyar etymologiai lekszikon



Pápai Páriz Ferenc, Dictionarium latino-hungaricum.
Orbis pictus Comenii, in hungaricum translatus.

Friday, 28 January 2011

Egyiptom és az analóg világ


Egyiptomban kormányellenes zavargások, halottakkal -- ki tudja, lehet, hogy forradalom, vagy valami hasonló. A mi szempontunkból elsőre nem különösebben fontos (hosszabb távon igen, Közel-Kelet és az ottani olajellátás stabilitása, Izrael várható pánik- (és nem-pánik-) reakciói, az egyiptomi ellenzékbe töltögetett amerikai dollármilliók, ésatöbbi -- a következő 2 hónap külföldi híradásai).

Ami ebből érdekes: az egyiptomi kormány leállította az internetet Egyiptomban. Erről nem szólnak a hírek érdemben. Egyszer már volt ilyen: 2008-ban egy tenger alatti optikai kábel megsérült, és elmen az internet, mint az áram, Egyiptom nagy részén.

Most ez van (Heti Válasz, de itt a BBC is):
"Ezzel együtt az egyik legérdekesebb fejlemény már megtörtént: közép-európai idő szerint péntek hajnalban az egyiptomi hatóságok egyszerűen lekapcsolták az internetet. A hírek szerint az ország mind a négy szolgáltatója teljesítette a kairói kormányzat parancsát - annak létezését a hivatalosság persze tagadja. E lépéssel nemcsak az egyiptomi honlapok váltak elérhetetlenné, hanem a tüntetők sem tudnak kommunikálni vagy szervezkedni a különféle közösségi oldalakon. És persze alaposan nehezedik az eseményekről a világot tudósítani akarók helyzete is."
Mi történik, ha az emberektől elveszik azt a protézist, ami az internet? Most is ott ül sokezer egyiptomi a számítógépe előtt, ami most tényleg csak Personal Computer (PC), hálózat nélkül.

Egyiptom legyen egy allegória. Most éppen a világról való tudás és az önrendelkezés allegóriája. Mennyit ér a tudásunk, ha az teljes egészében egy tőlünk független rendszertől függ? mit is tudunk a világról, ha nincs wikipaedia és google? mit tudunk a barátainkról, ha nincs fácse? hány barátunkat tudjuk elérni, ha elveszítjük a mobiltelefonunkat?

A digitális világ közös illúzióra épül, amit nemigen szoktak megkérdőjelezni. Van és lesz áram, van és lesz internet. Ez így szokott lenni, de a jövőre ez nem garancia. Az analóg világ nehézkes, kényelmetlen (és lassan meghalnak, akik értettek hozzá). Az analóg világ küzködés és retro.

Ez a blog konkrétan (a szerzőn kívül) függ blogspot.com host-tól (akinek valamiért megéri, hogy ingyenes helyet adjanak ennek a blognak) és a magyarországi internetszolgáltatóktól.

Talált idézet: DJ Palotai

DJ Palotai-interview a quart-on. Palotai ott volt, amikor halálos diszkóbalesetet szenvedett 3 lány a Nyugati pu.-val átellenben. Érdekes dolog az olyan DJ, aki olvas (!), mégpedig Spiró-interjút.*


"Párszor megszólalóként meghívtak még korábban néhány műsorba. Mindig azt mondták nekem, miután megkérdeztem tőlük, miért nem foglalkoznak ezzel a színtérrel igazán, hogy odafennt azt mondták nekik, mert ez kábítószeres zene. Akkor most nyitnék egy zárójelet: most olvasom Miles Davis életrajzát, ott akkor mindenki heroinon volt. Freud? Ő volt az első Európában, aki kipróbálta a kokaint. Woodstock? Tömeges kísérlet volt az LSD tesztelésére. Visszamehetünk egészen a sámánokig akár. Az irodalmi példákat már nem is említem. Viszont ha bekapcsolod például a tévét, szinte mindegyik adón ezeket a zenéket hallod a háttérben, úgy a reklámokban, mint a főcímek alatt, akár a kereskedelmi adókban, a Eurosporttól kezdve szinte mindenhol. A Hír TV Célpont című műsorában vannak például a legzúzósabbak: Aphex Twin, Coil, nem is értem, azok a nézők hogy tudják ezeket a zenéket elviselni. Ha azt mondják, hogy ez kábítószeres zene, rendben van, de akkor ne is használják."

*"Szóval nagyon gyorsan lesznek kamaszok, viszont nagyon későn felnőttek, elnyúlhatnak a tinédzserévek akár tíz-tizenöt évig is. Spiró Györggyel olvastam egy interjút, aki az ELTE-n tanít, és pontosan erről mesélt. Ha régen bement egy előadóba, nőket és férfiakat látott. Most meg gyerekeket. Aztán hogy mikor lesznek önellátóak? Van úgy, hogy csak harminc fölött."

Színes amerikai fényképek

Chicago








Wednesday, 19 January 2011

Typographica 2



A számítógép, a nyomtatók és a szövegszerkesztő programok jóvoltából rengeteg fájdalmasan rossz és igénytelenül szerkesztett nyomtatott szöveg kerül a szemünk elé. Ha kezünkbe veszünk egy átlagos, ma kiadott könyvet és összevetjük a 20. század előtti könyvekkel (tömegesen találunk ilyet a googlebooks oldalán, vagy a bsb-n, a gallicán), hasonló dolgot láthatunk: a régi könyvek intelligensebbek, felhasználóbarátabbak. Egy régi könyv értelmes betűtípussal van szedve, a részek hierarchiája egyértelmű, és az olvasó --mivel rengeteg eszköz segíti-- mindig tudhatja, hol tart és mit olvas. Könyvajánló -- avagy miért olvassunk régi kiadásokat az újabbak helyett?

Macrobius kommentárja Cicero Somnium Scipionisához. Hogyan néz ki egy filozófiai szöveg 1526-ban?


Címlapmetszet antik utalásokkal.


A köteten belül egy több könyvből álló mű egyik könyvének a kezdete. A szerző neve, a mű neve ("címe"), a könyv sorszáma, továbbá az első fejezet tartalmát ismertető cím.


Egy másik mű eleje. A kétkönyvnyi mű kezdetét egy nagyobb és díszesebb iniciálé jelzi -- érdemes az nyomtatott felület arányait meg felépítését megfigyelni. Az oldal mérete kb. 19 x 29 cm (legalábbis ennyit mér a foxit reader), vagyis egy A4-es felületről van szó. Nagyjából. Ennek a könyvnek az olvasásához asztal vagy olvasópult kell.


A lambda-diagram, ami a szöveget teszi érthetővé.


Egy másik diagramm. Az ábra és a szöveg viszonya az érdekes.


Egy másik diagramm: a szárazföld és a világtenger.


Egy könyv eleje újra.


Egy könyvön belüli fejezet kezdete: kurzivált fejezetcím, ami a fejezet tartalmára utal; iniciálé helyett egy annál kisebb verzális (nyomtatott nagybetű), ami a fejezet kezdetét emeli ki, lapszéli glossza.


Modern kritikai kiadásban (1868, Teubner) ugyanaz a szövegrészlet.

Friday, 7 January 2011

Caracciola kocsija

Horthy kormányzó megnyitja a 38-as nemzetközi autókiállítást a Városligetben. Opel-Buick, Adler, Alfa Romeo, FIAT (figyeljük a modern reklámbetűket a pilléren), Mercedes Benz, Ford, MÁVAG-Ford (sőt, valahol felvillan egy Rába-logó? -- a Rába már a monarchiának is gyártott teherautókat). Bosch autóvillamosság, Michelin gumik.



Az egyik kocsi szélvédőjén ott az ár: 18.000 Pengő. Aztán snitt. A kormányzó egy pulthoz lép, fölötte Mercedes-zászlók, a cég embere a hivatalos német karlendítéssel üdvözli. És utána. Ott van. Valami. Valami autó.
"Caracciola kocsija," mondja a speaker.



A filmhiradók nézői már hallhattak Caraccioláról és kocsijáról. Caracciola autóversenyző volt, és a Harmadik Birodalomban ennek a technikai sportnak is volt propaganda-funkciója. Caracciola kocsija egy Mercedes Benz Rekordwagen W 125: a többi Rekordwagenhez képest kívülről a teljes, áramvonalas burkolat az eltérés (szélcsatornával tervezték). Ugyanebben az évben, 1938 januárjában Caracciola sebességi rekordot állított fel ezzel az autóval, amikor az egyik német autópályán (és nem versenypályán) elérte a 432 Km/órás sebességet.



432 kilométeres átlagsebesség.
Egy olyan korban, amikor nincs se számítógép, se műanyag, se elektronika. Van vaslemez, acél, réz, bronz, gumi, vászon, selyem. És van színes film, hordozható gramofon, világvevő rádió, karóra és telefon.
Az a káprázatos, masszív analóg világ.



Egy másik Mercedes modell a korból, egy nagyszerű galériából. A fenti képek forrása.

Monday, 3 January 2011

Let's dance!

Ide most kellene egy bevezető. A tánc mint ez meg az, továbbá pszichológiai elméletek a mozgásos intelligencia, a szabályok, az akarat, a testtudat ... továbbá esztétikai-morális megfontolások mindezen kérdések egyéb vonzatairól, beleértve az improvizáción alapuló művészi formák összehasonlítását különböző kultúrákban. De ezt megírni most nincs kedvem, mert annyira nem is érdekes. Úgyhogy inkább csak idehalmozok pár filmet, amin emberek táncolnak, mindegyikben némi csavarral, amitől nem csak nehéz, de nagyon látványos is lesz. A filmek beágyazása olyan, amilyen.


1. Észak-amerikai párostánc. USA, St. Louis (MO), 1959.
korabeli gyűjtés (az első 15 mp érdektelen)



2. Erdélyi magyar párostánc. Mezőmadaras, Románia.
Táncháztalálkozó 2008.



1:00 és 3:30 közt érdekes, 2:00-tol is. Elsőre egyszerű, aztán már másodjára-ötödjére nem, aztán megint igen. A zenei anyag is szép, előbb vagy utóbb valamelyik aligharmincas népivilágzenés kislányka csak feldolgozza a Budapestbárnak.


3. Erdélyi román párostánc. Bonchida, Románia.
1968-69-es gyűjtés. Invirtita.



Igen-igen kevés jó származik neolatin szomszédnépünktől. Ez közte van. A tánczenét Bartók is feldolgozta. Sokadszorra se egyszerű tánc, de nagyon szép. Van miért irigyelni, aki tudja.


4. Erdélyi magyar ... Marosszéki forgatós.
... ...



Szabad tánc avagy improvizáció. Megszólal a zene és a fiúgyermekeknek kell mindent kitalálniok. Az összerázástól még külön szép.

Kikockázva.



5. ... Szék, Románia.
... Porka.



A széki táncrend vége. A keringés és a forgás együttese --az égitesteken és a hivatásos szalontáncosokon kívül-- elég kevés embernek megy.

A hétlépés bőgőkísérete Icsán Sándortól. Egy sáv a keverőn, egy sor a kottában. Önmagában elég fura, de ha oda tudjuk képzelni a hiányzó részeket, érdekes. És ha van képzelet, akkor tanulságos is.


6. ... Vajdaszentiványi sebesforduló
Erre nem találtam egyelőre jó filmet.


7. Bátai üvegestánc, 1930-as évek



Gyöngyösbokréta. Ezzel az egy szóval már elég sokat elmondtunk. Az "üvegestánc" meg a "dunántúli ugrós" se sok jóval kecsegtet. Elsőre. De az itt látható kombináció --legalábbis a férfitánc része-- minden előítéletet felülír.



És végül néhány teljesen ... realista? egyszerű? videó, amiben semmi hátsó szándék, rejtett gondolat, szimbólum vagy más sincsen. Esetleg lehetne velük az emocionális reakciókat mérni, ha a blog olvasói közt androidok is lennének. Ezek a sonidus-gyűjteményből vannak.

Egy tehén néz ki az ablakból.
Tyúk a patak szélén.
A kisfiú és a kispulykák.

Monday, 27 December 2010

Minimális tipográfia 1

Néhány, találomra túrt korai könyv címoldala. A válogatás azt illusztrálná, hogy a tipográfus hogyan tud játszani nagyon kevés rendelkezésre álló elemmel, meg hogyan tud a betűk tömegével hatásos címlapot építeni. Minden könyv a Google Books-ról (ami egyelőre ingyenes).