Veszedelmes olvasatok 1

Elvégre az ember először olyan, mint a többiek: együtt fociznak, vadásznak gazellára, járnak diszkóba. Aztán valamelyik elkezd ezen az isten-témán gondolkozni, netán olvasni valami furcsa izéket, olyan vallásos bigyót. Aztán elkezd máshogy beszélni és gondolkodni. No ez már teljesen kiakasztó. A többiek már nemigen tudják követni. Már amikor meg merik kérdezni, mit is gondol, meg mi ez egyáltalán. És akkor kiderül. Hogy nem azt gondolja, amit illik. Vagy amit elvártunk volna tőle. Meg hogy ezt nem így kell gondolni. És egyáltalán.

A mi kultúrkörünkben a vallások, az írás és a szent írások általában együtt járnak. Mózesnek kőre gravírozták a lényeget, aztán ő is leiratta; Jézus ugyan csak egyszer írt valamit, azt se pergamenre, de a tanúságát leírták. Mohammed diktálta a Koránt. Csupa írás, csupa olvasnivaló: a megértés sokszor megtérést hoz, és a megtérés megértést. Egy hermeneutikai kör, ami már azelőtt létezett, hogy meg tudták volna nevezni az irodalomelmélészek.

Aztán ott vannak azok a nem hivatalos, de ihletett hermeneuták, akik olvassák az írást és hisznek az írásnak. És az írás olvasása gyökeresen megváltoztatja az életüket. Valószínűtlenül és veszedelmesen. Ők csak olvasnak, és megértik a szavakat. Ott állnak, másként nem tehetnek: kezükben a szöveg, szívükben a megértés -- és karnyújtásnyira a halál, ha éppen úgy alakul. És ők általában bevállalják, mert szerintük a halálnál van rosszabb is.

Jegyezzük meg itt, hogy Platón, Plótinosz, Hegel, Hamvasbéla, Eliade, Kant olvasása nemigen fenyeget ilyen veszélyekkel. Filozófiáért végül is nemigen üldöznek embereket (neoplatonikus barátomat pl. sose zaklatták világnézetéért). Meg ezek a fiúk akármilyen okosok is, kevés közük van a vallás és a hit lényegéhez (Hamvas és Eliade is csak karcolgatja). Az általuk nyújtott intellektuális kalandok a 20. században nem veszedelmesebbek, mint elbukni egy szigorlaton. Cigaretta, kávé mellé, fotelbe való olvasmányok: jó esetben finomítanak a világlátáson, rosszabban meg összekeverik, ami nem ülepedett le. Mindenesetre az okosság és a beavatottság érzését adják, ha bölcsészekkel beszélgetve hivatkozni tudunk rájuk, meg megértésük komoly szellemi erőfeszítést igényel.

De nézzünk a nagyobb téttel játszó olvasók közül két kis valószinűtlen és nonkomformista csapatot, akik közösségi szinten vállalják be a rock and rollt. És ráadásul úgy, hogy a többiek elsőre se lenyelni, se kiköpni nem tudják őket.

1) Az abayudaya törzs. A 19. század végén Afrikában egy katonai főnök keresztény hitre tér. Ami még nem csoda: Anglia gyarmatosít és angol misszionáriusok hirdetik a kereszténységet a pogányoknak; a kereszténység felvétele új és hatalmas szövetségeseket jelenthet egy törzsi politikusnak. Aztán jobban megismeri az Írást; megtudja, hogy az öt mózesi könyvben leírtakat csak a zsidók tartják be, és 1919 körül elhatározza, hogy innét kezdve ő és követői zsidók lesznek.
Miközben ők igazi afro-afrikaiak. Ugandában, ahol legfeljebb muzulmán és keresztény misszionáriusokkal találkozhattak. Úgy is lett: kialakult egy biblikusan judaista közösség, aminek sokáig az Ószövetségből rekonstruált valláson kívül semmi köze nem volt a zsidósághoz. A 70-es években, Idi Amin uralkodása alatt a zsidó vallás gyakorlásáért halál járt. Ekkor titokban gyakorolták vallásukat (mármint azok, akik félelemből nem tértek át muszlim vagy keresztény vallásra). Most már jól vannak.

2) Messianistic Jews. A mai Izraelben élő zsidók. Teljesen zsidók. Annyira azok, hogy még csak "lezsidózni" se lehet őket. Naná, hogy héberül olvassák az Ószövetséget. És arra a meggyőződésre jutnak, hogy a próféciák által megjövendölt Messiás eljött. Ráadásul egy bizonyos Jeshua személyében, aki Isten Fia volt. Ráadásul az evangéliumok róla szólnak.

Hoppá.

Ezek a nézetek meglehetősen problémás nézeteknek számítanak arrafelé. Ők ugyan nem tartják magukat kereszténynek, de az ortodox zsidók ezzel gyalázzák őket (ld. a filmen). Meggyőződésük miatt számos kellemetlenségben van részük. Például azt hazudják róluk, hogy zsidó gyerekeket rabolnak el és megkeresztelik őket; olykor bedobálják az ablakaikat kővel, olykor elégetik az Újszövetséget (Shabbath 116a?!) ésatöbbi. Filmek itt és itt.