Andrea Mantegna. Meglehetősen fontos renaissance festő (megh. 1506). Szent Sebestyénét és Halott Krisztusát nagyjából minden jobb művészettörténet-kötet bemutatja (középiskolás fok). Minervás allegóriája nem a legközismertebb munkája.
Ez itt egy gyönyörűszép oldal a Louvre-tól róla http://mini-site.louvre.fr/mantegna/
Innen efféléket tudhatunk meg a Minerva kiűzi a bűnöket az erény kertjéből c. képről: Isabella d'Este egy studiolot csináltat magának. Ez 1490 és 1530 közt nyeri el a végső formáját. Mantegna két képet fest ide, 1500-1502 körül. Az egyik a Parnassus, a másik a Minerva... A képek témáit a megrendelő adta, a Minerva jobbról kapja a fényt az eredeti rendeltetési helyén.
A képre kattintva a net talán legjobb repróját kapjuk a képről. A képről ld. Arasse korábban már belinkelt cikkét, valamint a JSTOR némely tanulmányait._____
Bónusz: egy bibliográfia ikonográfia témakörben, az ELTE jóvoltából (Művtört. Tsz, Eörsi Anna bibliográfiája).
Bónusz 2: Sziénai Szt. Bernardin (Bernardino) / S. Bernardino da Siena (megh. 1444) képe. Sano di Pietro freskója, Siena, Palazzo Publico, 1463.
Bernardin ferences vándorprédikátor volt. A Jézus neve-tisztelet tőle indul.
Egy megfontolandó részlet a fenti forrásból (ld. továbbá Arasse!): "Egy táblát vagy zászlót vitetett maga előtt. Rajta tizenkét napsugár koszorújában kék alapon három arany betű állt: IHS. Jézus nevének a címere ez (a latin Iesus Hominum Salvator első betűiből). Olyan korban, amikor Itália fejedelmei és csapatvezérei nevükkel büszkélkedtek, Bernardin Jézus nevének jelvényét mutatta föl, amelyben egyedül lehet megtalálni az üdvösséget, a békét és a diadalt. Előfordult, hogy hallgatói összetörték saját jelvényeiket, és Jézusét tették föl házukra. És a prédikációk után gyakran gyúltak kis máglyák, mert az emberek a hallottak nyomán elszórták és a lángokba vetették kártyáikat, díszruháikat, rossz könyveiket és képeiket.
[ezt csak a r'n'r' kedvéért:] Egy napon Visconti milánói herceg, akinek a szószékről kemény szavakkal szemére hányta kevélységét és kegyetlenségét, egy kelyhet ajándékozott Bernardinnak, színültig telve aranypénzzel. Az ajándékkal akarta elhallgattatni a kellemetlen leckéztetőt. Ő elfogadta a pénzt, nagyszámú szerencsétlen foglyot kiváltott rajta, és másnap ismét a herceg ellen szónokolt. Visconti tombolva utasította ki a városból, de Bernardin hamarosan visszatért."
Egyébként a hagiográfia kegyes szempontján túl Bernardinót a közgazdasági szakirodalom is jegyzi. Beszédeiben tárgyalta a sikeres vállalkozó jellemzőit, a piaci árat, a hasznot és a kereskedő szerepét, a pénzváltást, és (a korabeli keresztény teológiai hagyománynak megfelelően) gyűlölte az uzsorát (ami bevett gyakorlat volt a korabeli Itáliában).
A kép forrása, számos más képpel együtt, itáliai festőktől.
No comments:
Post a Comment