Ezek a kis állatok azonban rögvest nyomasztó morális problémát okoznak, ha nem az állatbolt akváriumából hozzuk őket, hanem maguktól jelennek meg. És ez természetközeli épületekben, ősszel különösen, megesik. Megrágnak sokmindent, mindent telepotyogtatnak a végtermékkel, éjszaka motoznak. Mit lehet ilyenkor tenni, ha túszává váltunk az egereknek?
A macskák nem fognak egeret. Csakis a jól képzett macskák, amelyikeknek anyukájuk a gyes alatt megtanította az egérfogást.
Az egérfogókról leeszik a csalit. Ráadásul a visszacsapó vas eltöri a nyakát az egérnek, és igen csak szomorú dolog kifeszegetni egy kihült kis testet az egérfogóból.
Az egérragasztó még rosszabb. Vagy nem hatékony, vagy ráragadnak és elpusztulnak. A kartonlapra kasírozott egértetemek pedig esztétikai és logisztikai problémát jelentenek. Ha meg még nem pusztultak el, akkor meg igen nyűgös dolog leszedegetni ilyen apró jószágokat a síkról. Amennyiben sikerül, és nem szakadnak le a végtagok.
Az egérméreg se jó, mert akkor az állatok elpusztulnak, ráadásul random helyeken kezdenek el mumifikálódni. Vagy rohadni. A méregtartalmú egér újra csak logisztikai kérdés: veszélyes hulladék, ami a környék kíváncsibb állataira nézve halálos lehet. Ezek a megoldások nem követhetőek, ha életben akarjuk hagyni az egereket.
A tökéletesen morális és anyagtakarékos megoldást egy blogger gondolta ki és rajzolta meg (via szánalmas). Se méreg, se egérfogó, se ragasztó, csak egy papírcső.
Ezután egeret a nyakánál, hátul kell megfogni. Esetleg a farkánál fogva. Macskának ne mutassuk meg ilyenkor, mert az egér képes belekarmolni az orrába, és onnan az események kontrollálhatatlanná válnak.
A fenti metszetért lásd: Jacob Hoefnagel, Archetypa... (1592) @ Bibliodyssey; értelmezésért továbbá Alpers, Hű képet alkotni. A kép tanulsága amúgy az, hogy a hitvány embert még az egér is megharapja.
Kiegészítés: The Vitruvian Rat (a deviantart oldaláról).
No comments:
Post a Comment