Egyházi műveltség a régi Magyarországon
Tudományos konferencia
2009. június 3--6.
PTE, Vargha Damján Konferenciaterem
Programterv (2009. május 13.)
Június 3. szerda
11.00--14.00 Regisztráció
14.00--14.30. Köszöntő beszédek
14.30--15.00 A Klaniczay-díj átadása
15.00--18.00 Első ülés Elnök: Vizkelety András
15.00--15.20 Madas Edit (Budapest): A középkori magyarországi irodalom közép-európai kontextusban
15.20--15.40 Veszprémy László (Budapest): "Kontinuitás a középkori magyar krónikairodalomban" (11--15. század)
15.40--16.00 Solymosi László (Budapest-Debrecen): Anyanyelv és oklevéladás a középkori Magyarországon
16.00--16.20 Vita
16.20--16.40 Kávészünet
16.40--17.00 Körmendy Adrienne (Varsó): A liturgikus év mint a magyar társadalmi tudat alakító tényezője a 13. században. Idő, tudat, gazdaság
17.00--17.20 Török József (Budapest): Harangszó a középkor végi Pécsett
17.20--17.40 Lauf Judit (Budapest): Bécs és a nyugat-magyarországi határszél liturgikus gyakorlatának összefügései
17.40--18.00 Vita
19.00--22.00. Fogadás
Június 4. csütörtök
09.00-12.00 Második ülés Elnök: Madas Edit
09.00--09.20 Laczkó Eszter (Budapest): Liturgikus vonatkozások Temesvári Pelbárt halottak napi beszédeiben
09.20--09.40 Rajhona Flóra (Budapest): Hagiográfia és skolasztikus hagyomány – Alexandriai Szent Katalin legendájának késő középkori változatai
09.40--10.00 Tóth Péter (Budapest): Jöjj, próféta – Egy ismeretlen magyarországi drámai emlék és európai rokonai
10.00--10.20 Vita
10.20--10.40 Kávészünet
10.40--11.00 Sarbak Gábor (Budapest): Scriptorok kölcsönbe
11.00--11.20 Radó Cecilia (Budapest): A tabula alphabeticák szerepe a késő középkori prédikációk forrásvizsgálatában
11.20--11.40 Vadai István (Szeged): Vásárhelyi András Mária-éneke
11.40--12.00 Vita
12.00--14.00. Ebéd
14.00-17.00 Harmadik ülés Elnök: Balázs Mihály
Korondi Ágnes (Kolozsvár): Szöveghasználat és műfajiság viszonya a késő középkori magyar nyelvű kódexirodalom elmélkedő szövegeiben
14.00--14.20 Dömötör Adrienne (Budapest): „tÿ vatok kett latrok”. Nyelvi hagyomány és latin hatás: a mennyiségjelző utáni egyes szám/többes szám váltakozás
14.20--14.40 Komlóssy Gyöngyi (Budapest): A magyar mondat a latin nyelv rabságában
14.40--15.00 Vita
16.00--17.30 Látogatás a Dómmúzeumban
17.30--19.00 A Klimó Könyvtár kiállításának megtekintése
19.00--20.00 A Schola Sancti Pauli koncertje
20.00--22.00 Fogadás a Püspöki Palotában
Június 5. péntek
09.00--12.00 Negyedik ülés Elnök: Veszprémy László
09.00--09.20 Bradács Gábor (Debrecen): A magyar államalapítás a későközépkori osztrák történetírás tükrében
09.20--09.40
09.40--10.00 Csorba Dávid (Nyíregyháza): Mürmidón összeesküvés-elmélet, avagy adalék Szerémi György szerb Mohács-képéhez
10.00--10.20 Vita
10.20--10.40 Kávészünet
10.40--11.00 Takács Imre (Budapest): Brancioni Bertalan pécsi püspök (1219-1253) és a gótikus művészet
11.00--11.20 Havasi Krisztina (Budapest): „In transitu in medio...” - Dörögdi Miklós egri püspök (1330-1361) és építkezései
11.20--11.40 Vita
11.40--12.00 Kávészünet
12.00--14.00. Ebéd
14.00-15.20 Ötödik ülés Elnök: Ritoókné Szalay Ágnes
14.00--14.20 Prajda Katalin (Firenze): Kultúraközvetítő firenzeiek: Andera Scolari, Giovanni Buondelmonte és Giovanni Melanesi
14.20--14.40 Szörényi László (Budapest): Bonfini és Marchiai Szent Jakab
14.40--15.00 Jankovits László (Pécs): Jacobus Piso százsoros elégiája az Úr szenvedéséről és keresztjéről
14.40--15.00 Vita
15.00--15.20 Kávészünet
15.20--15.40 Boda Miklós (Pécs): Mégis, kinek a búcsúja? Janus Pannonius Várad-verséről
15.40--16.00 Pajorin Klára (Budapest): Vitéz János és a humanista ars oratoria meghonosodása Magyarországon
16.00--16.20 Vita
17.00--18.00 Alternatív délutáni programok, köztük
17.00--18.00 Janus Pannonius arcmása. Előadás a Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályán
Június 6. szombat
09.00-12.00 Hatodik ülés Elnök: Bartók István
09.00--09.20 Fedeles Tamás (Pécs): Egy humanista pécsi főpap: Ernuszt Zsigmond
09.20--09.40 Kasza Péter (Szeged): Brodarics István: Pécs patronáltja? Pécs patrónusa?
09.40--10.00 Varga Szabolcs (Pécs): Egy ismeretlen humanista: Peregi Albert pécsi prépost
10.00--10.20 Vita
10.20--10.40 Kávészünet
10.40--11.00 Vekov Károly (Kolozsvár): Egy pécsi származású humanista püspök: Bornemisza Pál
11.00--11.20 Kiss Gergely Bálint (Pécs): Jogi műveltség a pécsi székeskáptalan kanonokjai körében
11.20--11.40 Vita
11.40--12.00 Kávészünet
12.00--14.00 Ebéd
14.00-17.00 Hetedik ülés Elnök: Szörényi László
14.00--14.20 Lupescu Makó Mária (Kolozsvár): Domonkos rendi oktatás a középkori Erdélyben
14.20--14.40 Dobozy Nóra Emőke (Budapest): A Somnia Salamonis David regis filij (1516) és a középkori magyarországi álomelmélet
14.40--15.00 Galamb György (Szeged): Eretnekségek és inkvizíció Dél-Magyarországon a kései középkorban
15.00--15.20 Vita
15.20--15.40 Kávészünet
15.40--16.00 Gábor Csilla (Kolozsvár): Lelki utak, lelki képességek – a középkori spirituális hagyomány recepciója a kora újkori devócióban (művek és gyakorlatok)
16.00--16.20 Maczák Ibolya (Piliscsaba): „Meggyőzhetlen igazság”. Szövegalkotási kérdések Pázmány Kalauzából kompilált prédikációkban
16.20--16.40 Vita
16.40--17.00 Zárszó
19.00--22.00 Társasvacsora
Tuesday, 2 June 2009
Wednesday, 27 May 2009
(éljen Ritoók Zs.!)
Ritoók Zsigmond díjat kapott!
Bólyai-díjat!
Persze előtte mekegett valamit az aktuális miniszterelnök, meg a közt. elnök is. Ez azért nagyon jó dolog, mert ez egy nagy és tekintélyes díj, Ritoók Zs. pedig egy egészen nagy elme, és végre nem TTK-sok kapták. Már egészen öreg (majdnem 80), de friss az esze, és nagyon jól gondolkodik. Grécista, filológus, aki élővé tudja tenni az ókort. Annyira intelligens, hogy érezhető zavart okoz az erőben. Írt is, könyveket, amiket el lehet olvasni.
friss interjú (nol.hu)
régebbi
- Professzor úr szerint mi a TDK tulajdonképpeni célja és értelme?
- Az értelmét abban látom, amit Szendrő Péter professzor úr szokott mondani, aki a mozgalmat országossá kiterebélyesítette, a súlyát sokévi szívós munkával megteremtette. Ő azt mondja, hogy ez egy önképzőkör, ami már a régi középiskolában is létezett. Ott természetesen nem vártak el tudományos eredményeket, de el kellett olvasni olyan szövegeket, melyeket a jeles tanulóknak sem volt kötelező. Itt mindez magasabb fokon zajlik. A középiskolák különböző színvonalúak, különböző nehézségekkel néznek szembe, így aztán az egyetemi hallgatókat először szintre kell hozni. Ezért tartom fontosnak az új felsőoktatási rendszerben adott három alapozó évet, melynek során olyan dolgokat kell megtanítanunk, melyeket régen a középiskolában kaptak meg a diákok. Az OTDK egyetemi önképzőkör: vagyis nem csak arról van szó, hogy jobban elmélyedünk egy középiskolai témakörben, itt már a tudomány előszobájába lépünk be. Egyes dolgozatok pedig nem csupán az előszobába, hanem már a szobába is belépnek. A diákkör feladata megéreztetni a hallgatókkal a tudományos munka ízét és örömét. Az ügy szempontjából nem feltétlenül az a fontos, hogy az illető nyerjen vagy megdicsérjék. Sokkal lényegesebbnek érzem, hogy a hallgatónak étvágya támadjon, a szellemi gyomornedvek beindulása révén rájöjjön, hogy milyen érdekes dolog egy bizonyos témával elmélyülten foglalkozni. Lehet, hogy később sohasem lesz nagy tudós, de mégis viszi magával az élményt: a tudomány izgalmas. Ha netán tanár lesz belőle, ezt az élményt tovább tudja adni tanítványainak - esetleg egy gimnáziumi önképzőkörben , ahol ő tanárként lelkesíteni tudja diákjait. Ezt tartom a diákkör legfontosabb feladatának, "ráadásnak" ahhoz, hogy olyan kiváló dolgozatok születnek, melyek akár nyomtatásban is megállják a helyüket. A szellemi élmény a lényeg: rádöbbenni arra, milyen izgalmas az igazság keresése. Ez az élmény viszi őt tovább az egyetemi pályáján vagy ha esetleg elkerül máshová: jó dolog ismeretet szerezni, jó dolog tanulni.
Bólyai-díjat!
Persze előtte mekegett valamit az aktuális miniszterelnök, meg a közt. elnök is. Ez azért nagyon jó dolog, mert ez egy nagy és tekintélyes díj, Ritoók Zs. pedig egy egészen nagy elme, és végre nem TTK-sok kapták. Már egészen öreg (majdnem 80), de friss az esze, és nagyon jól gondolkodik. Grécista, filológus, aki élővé tudja tenni az ókort. Annyira intelligens, hogy érezhető zavart okoz az erőben. Írt is, könyveket, amiket el lehet olvasni.
friss interjú (nol.hu)
régebbi
- Professzor úr szerint mi a TDK tulajdonképpeni célja és értelme?
- Az értelmét abban látom, amit Szendrő Péter professzor úr szokott mondani, aki a mozgalmat országossá kiterebélyesítette, a súlyát sokévi szívós munkával megteremtette. Ő azt mondja, hogy ez egy önképzőkör, ami már a régi középiskolában is létezett. Ott természetesen nem vártak el tudományos eredményeket, de el kellett olvasni olyan szövegeket, melyeket a jeles tanulóknak sem volt kötelező. Itt mindez magasabb fokon zajlik. A középiskolák különböző színvonalúak, különböző nehézségekkel néznek szembe, így aztán az egyetemi hallgatókat először szintre kell hozni. Ezért tartom fontosnak az új felsőoktatási rendszerben adott három alapozó évet, melynek során olyan dolgokat kell megtanítanunk, melyeket régen a középiskolában kaptak meg a diákok. Az OTDK egyetemi önképzőkör: vagyis nem csak arról van szó, hogy jobban elmélyedünk egy középiskolai témakörben, itt már a tudomány előszobájába lépünk be. Egyes dolgozatok pedig nem csupán az előszobába, hanem már a szobába is belépnek. A diákkör feladata megéreztetni a hallgatókkal a tudományos munka ízét és örömét. Az ügy szempontjából nem feltétlenül az a fontos, hogy az illető nyerjen vagy megdicsérjék. Sokkal lényegesebbnek érzem, hogy a hallgatónak étvágya támadjon, a szellemi gyomornedvek beindulása révén rájöjjön, hogy milyen érdekes dolog egy bizonyos témával elmélyülten foglalkozni. Lehet, hogy később sohasem lesz nagy tudós, de mégis viszi magával az élményt: a tudomány izgalmas. Ha netán tanár lesz belőle, ezt az élményt tovább tudja adni tanítványainak - esetleg egy gimnáziumi önképzőkörben , ahol ő tanárként lelkesíteni tudja diákjait. Ezt tartom a diákkör legfontosabb feladatának, "ráadásnak" ahhoz, hogy olyan kiváló dolgozatok születnek, melyek akár nyomtatásban is megállják a helyüket. A szellemi élmény a lényeg: rádöbbenni arra, milyen izgalmas az igazság keresése. Ez az élmény viszi őt tovább az egyetemi pályáján vagy ha esetleg elkerül máshová: jó dolog ismeretet szerezni, jó dolog tanulni.
Tuesday, 26 May 2009
! esemény !
péntek, 29-e, este 6,
a várfal-sétány (vagy mi) környéke*
irodalmi felolvasás:
Szigeti Csaba olvas fel részleteket
J. Roubaud
a Nagy londoni tűzvész c. regényének
nagyon-régóta-húzódó-és-most-befejezett fordításából.
A fordító régi occitán költészettel, irodalomtörténettel, poétikával stb-vel foglalkozik, tanított Pécsett és Miskolcon, nagyon jó és rajongott előadó, jeles tudós stb stb, írt egy könyvet "A hímfarkas bőre" címmel, stb stb és okos dolgok találhatók tőle a neten.
Itt egy interjú vele. Idézet:
[Litera] És mit tanult Roubaud-tól?
[SzCs.]Imádtam. Imádtam, hogy elképesztő természettudományos, szűkebben matematikai, még szűkebben pozitív egész számok, még szűkebben kombinatorikai műveltségében van egy óriási angol, világirodalmi műveltsége, hogy mer montaigne-i módon szabad ember lenni (vagyis úgy, hogy közben tisztában van kötöttségeinkkel). Magyarán, valami olyasmit tanultam meg, hogy bár ezeket külön tartjuk a világban, de a történeti és filozófiatörténeti és költészettörténeti és mindenféle érdekeltséget – nagyon nehéz, elképesztő nehéz – de össze lehet tartani. Ennyire egyszerű, össze lehet tartani.
*(ott a várfal mögött, "kultúrkert" a név, szoktak ott jazzkoncertek is lenni)
a várfal-sétány (vagy mi) környéke*
irodalmi felolvasás:
Szigeti Csaba olvas fel részleteket
J. Roubaud
a Nagy londoni tűzvész c. regényének
nagyon-régóta-húzódó-és-most-befejezett fordításából.
A fordító régi occitán költészettel, irodalomtörténettel, poétikával stb-vel foglalkozik, tanított Pécsett és Miskolcon, nagyon jó és rajongott előadó, jeles tudós stb stb, írt egy könyvet "A hímfarkas bőre" címmel, stb stb és okos dolgok találhatók tőle a neten.
Itt egy interjú vele. Idézet:
[Litera] És mit tanult Roubaud-tól?
[SzCs.]Imádtam. Imádtam, hogy elképesztő természettudományos, szűkebben matematikai, még szűkebben pozitív egész számok, még szűkebben kombinatorikai műveltségében van egy óriási angol, világirodalmi műveltsége, hogy mer montaigne-i módon szabad ember lenni (vagyis úgy, hogy közben tisztában van kötöttségeinkkel). Magyarán, valami olyasmit tanultam meg, hogy bár ezeket külön tartjuk a világban, de a történeti és filozófiatörténeti és költészettörténeti és mindenféle érdekeltséget – nagyon nehéz, elképesztő nehéz – de össze lehet tartani. Ennyire egyszerű, össze lehet tartani.
*(ott a várfal mögött, "kultúrkert" a név, szoktak ott jazzkoncertek is lenni)
Friday, 22 May 2009
Lot 49
"The reality is in this head. Mine. I’m the projector at the planetarium"
Thomas Pynchon. The Crying of Lot 49.
A 49-es tétel kiáltása (Modern Könyvtár).
Egy 1966-os regény, a hippikorszak közepéből.
Egy könyv a paranoiáról és az információról.
Egy nyomozás.
Amúgy a 20. szd amerikai prózájának egyik legnagyobb kisregénye.
Amikor még nem volt internet. És mégis.
Ja kérem, a "valóságról" így is lehet gondolkodni.
egy honlap a könyvről. http://cl49.pynchonwiki.com/wiki/index.php?title=Main_Page
a szöveg angolul.
egy másik oldal róla, a Spermatikos Logos.
Egy előadás róla, a Yale-n.
Thomas Pynchon. The Crying of Lot 49.
A 49-es tétel kiáltása (Modern Könyvtár).
Egy 1966-os regény, a hippikorszak közepéből.
Egy könyv a paranoiáról és az információról.
Egy nyomozás.
Amúgy a 20. szd amerikai prózájának egyik legnagyobb kisregénye.
Amikor még nem volt internet. És mégis.
Ja kérem, a "valóságról" így is lehet gondolkodni.
egy honlap a könyvről. http://cl49.pynchonwiki.com/wiki/index.php?title=Main_Page
a szöveg angolul.
egy másik oldal róla, a Spermatikos Logos.
Egy előadás róla, a Yale-n.
Labels:
olvasás,
paranoia,
Pynchon,
titok,
veszedelmes olvasat
Thursday, 21 May 2009
Kilátások a jövőre
Ha és amennyiben lesz ősszel valami, az ilyen lesz:
We're more of the love, blood, and rhetoric school. Well, we can do you blood and love without the rhetoric, and we can do you blood and rhetoric without the love, and we can do you all three concurrent or consecutive. But we can't give you love and rhetoric without the blood. Blood is compulsory. They're all blood, you see.
(Tom Stoppard)
We're more of the love, blood, and rhetoric school. Well, we can do you blood and love without the rhetoric, and we can do you blood and rhetoric without the love, and we can do you all three concurrent or consecutive. But we can't give you love and rhetoric without the blood. Blood is compulsory. They're all blood, you see.
(Tom Stoppard)
Friday, 15 May 2009
! látványosság !
2009. május 18-19. Pécs. PTE. BTK.
Jön Habermas!
Menjen, aki tud!
Konferencia csupa fontos emberrel!
nol.hu híre: "A világképektől az életvilágig címmel maga Jürgen Habermas is előadást tart hétfőn délután Pécsett, azon a két napos konferencián, amely az ő filozófiáját járja körbe. Napjaink egyik legjelentősebb gondolkodójának munkásságáról hétfőn és kedden a pécsi bölcsészkar konferenciatermében Heller Ágnes, Robert Brandom (UPitsburgh), Orbán Jolán(Pécs), Luigi Tassoni (Pécs), Fehér M. István (Budapest), Hauke Brunkhorst (Flensburg),Lutz Wingert (Zürich), Felkai Gábor (Budapest), Matjaz Potrc és Vojko Strahovnik (Ljubjana), Weiss János (Pécs) és Boros János (Pécs) tart 40-40 perces előadást, s az elhangzottakra az érintett azonnal válaszol.
A tudományos tanácskozás a pécsi filozófia doktori iskola keretében zajló, 11 éve tartó nemzetközi konferenciasorozat része, melynek során több száz filozófus járt Pécsett.* Mivel a Pécs-2010 EKF programban nemcsak jelentős művészeti, hanem tudományos kezdeményezések is helyet kaptak, így az esemény a 2009-es felvezető év programja lett."
* ez azért ebben a formában nem teljesen igaz, de hagyjuk.
Jön Habermas!
Menjen, aki tud!
Konferencia csupa fontos emberrel!
nol.hu híre: "A világképektől az életvilágig címmel maga Jürgen Habermas is előadást tart hétfőn délután Pécsett, azon a két napos konferencián, amely az ő filozófiáját járja körbe. Napjaink egyik legjelentősebb gondolkodójának munkásságáról hétfőn és kedden a pécsi bölcsészkar konferenciatermében Heller Ágnes, Robert Brandom (UPitsburgh), Orbán Jolán(Pécs), Luigi Tassoni (Pécs), Fehér M. István (Budapest), Hauke Brunkhorst (Flensburg),Lutz Wingert (Zürich), Felkai Gábor (Budapest), Matjaz Potrc és Vojko Strahovnik (Ljubjana), Weiss János (Pécs) és Boros János (Pécs) tart 40-40 perces előadást, s az elhangzottakra az érintett azonnal válaszol.
A tudományos tanácskozás a pécsi filozófia doktori iskola keretében zajló, 11 éve tartó nemzetközi konferenciasorozat része, melynek során több száz filozófus járt Pécsett.* Mivel a Pécs-2010 EKF programban nemcsak jelentős művészeti, hanem tudományos kezdeményezések is helyet kaptak, így az esemény a 2009-es felvezető év programja lett."
* ez azért ebben a formában nem teljesen igaz, de hagyjuk.
! konferencia, Kecskemét !
Pál apostol az ókori kereszténységben
2009. június 25-27.
KECSKEMÉTI PIARISTA ISKOLA
2009. június 25-27.
KECSKEMÉTI PIARISTA ISKOLA
Thursday, 14 May 2009
! konferencia !
2009. június 3–6.
Pécs, PTE, Vargha Damján Konferenciaterem
Egyházi műveltség a régi Magyarországon
Pár előadáscím, egészen nagy előadóktól is:
-- Kontinuitás a középkori magyar krónikairodalomban (11--15. század)
-- A liturgikus év mint a magyar társadalmi tudat alakító tényezője a 13. században. Idő, tudat, gazdaság
-- Hagiográfia és skolasztikus hagyomány – Alexandriai Szent Katalin legendájának késő középkori változatai
-- A magyar államalapítás a későközépkori osztrák történetírás tükrében
-- Lelki utak, lelki képességek – a középkori spirituális hagyomány recepciója a kora újkori devócióban (művek és gyakorlatok)
Pécs, PTE, Vargha Damján Konferenciaterem
Egyházi műveltség a régi Magyarországon
Pár előadáscím, egészen nagy előadóktól is:
-- Kontinuitás a középkori magyar krónikairodalomban (11--15. század)
-- A liturgikus év mint a magyar társadalmi tudat alakító tényezője a 13. században. Idő, tudat, gazdaság
-- Hagiográfia és skolasztikus hagyomány – Alexandriai Szent Katalin legendájának késő középkori változatai
-- A magyar államalapítás a későközépkori osztrák történetírás tükrében
-- Lelki utak, lelki képességek – a középkori spirituális hagyomány recepciója a kora újkori devócióban (művek és gyakorlatok)
Monday, 11 May 2009
Malacnátha délszakon
A vallásos műveltség megad egy extra dimenziót. Akkor is, ha éppen nem hisz az ember, csak tud.
Példa.
Van egy mexikói indulású járvány, amelyet sertésinfluenzának neveznek, a járvány halálos áldozatokkal jár. Persze az is lehet, hogy titkos bilológiai fegyver, vagy az amerikai gyógyszerlobbi trükkje vagy bármi más -- ezt most hagyjuk azokra a naiv lelkekre, akik fotelben ülve koholnak összeesküvés-elméleteket.
Nézzük a tényeket.
Elindul egy járvány pár hete, amiről azt se lehet tudni, mekkora.
Mexikóban, ami első körben az ott nyaraló amerikaiakat, aztán az ott nyaraló európaiakat érinti. Utóbbiak elenyészően kevesen vannak, érkeztethetőek, követhetőek, esetükben lehet sejteni, kire érdemes figyelni. Nagyjából érdektelen a dolog. Nálunk megy a hivatalos híradás a teljesen butáknak, hogy magyar disznóhúst IGEN, lehet fogyasztani (miért is lenne veszélyes az alföldön vágott malac húsa?).
És van Egyiptom.
Magyarul T időpontban Egyiptomban nincs járvány. Egyetlen emberről se tudnak az országban, aki sertésnáthás lenne.
Egyiptomban emellett (vagy ennek ellenére) elrendelik a sertésállomány kiirtását az állami hatóságok. Még mielőtt egyetlen előfordulás lenne. Ezek a malactartók meg ellenkeznek.
Milyen óvatosak ezek az egyiptomiak.
Nézzük máshonnan.
Egyiptomban a muzulmán az államvallás. A muzulmánoknak (mint a zsidóknak is, ld. Mózes kveit) a disznó tisztátalan állat, húsát nem eszik, nem tartják. Ha kiirtják a malacokat, semmit se veszthetnek.
A keresztény kisebbség számára a malac nem tisztátalan állat (ld. pl. ApCsel, Péter látomása); tartják, hízlalják, megeszik. Ha kiirtják a malacokat, van mit veszteni, pl. a minimális költséggel megtermelt húst.
Ehhez nem kell közgázérettségi. Persze ezeket a pontokat mások is összekötötték. [cikk]
"Kopt vallási vezetők ugyanakkor támogatják a kényszervágást, mert így szerintük nem lehet majd a keresztényeket okolni az esetleges fertőzésekért."
Vajon milyen lehet a valós helyzet, amikor ezzel kell védekezni és megmagyarázni az ellenséges intézkedéseket a közösségnek? Tessék behelyettesíteni a példát más országokba, más közösségekbe, más korokba.
Példa.
Van egy mexikói indulású járvány, amelyet sertésinfluenzának neveznek, a járvány halálos áldozatokkal jár. Persze az is lehet, hogy titkos bilológiai fegyver, vagy az amerikai gyógyszerlobbi trükkje vagy bármi más -- ezt most hagyjuk azokra a naiv lelkekre, akik fotelben ülve koholnak összeesküvés-elméleteket.
Nézzük a tényeket.
Elindul egy járvány pár hete, amiről azt se lehet tudni, mekkora.
Mexikóban, ami első körben az ott nyaraló amerikaiakat, aztán az ott nyaraló európaiakat érinti. Utóbbiak elenyészően kevesen vannak, érkeztethetőek, követhetőek, esetükben lehet sejteni, kire érdemes figyelni. Nagyjából érdektelen a dolog. Nálunk megy a hivatalos híradás a teljesen butáknak, hogy magyar disznóhúst IGEN, lehet fogyasztani (miért is lenne veszélyes az alföldön vágott malac húsa?).
És van Egyiptom.
"Egyiptomban bejelentették szerdán a hatóságok, hogy "haladéktalanul" levágják az összes, mintegy 300 ezer sertést az országban, már meg is kezdték a kényszervágásokat. Az egészségügyi minisztérium azt állította, hogy csak elővigyázatról van szó. A sertéstenyésztők több helyen ellenszegülnek az intézkedésnek." -- ápr. 29-i hír, Origo.
Magyarul T időpontban Egyiptomban nincs járvány. Egyetlen emberről se tudnak az országban, aki sertésnáthás lenne.
Egyiptomban emellett (vagy ennek ellenére) elrendelik a sertésállomány kiirtását az állami hatóságok. Még mielőtt egyetlen előfordulás lenne. Ezek a malactartók meg ellenkeznek.
Milyen óvatosak ezek az egyiptomiak.
Nézzük máshonnan.
Egyiptomban a muzulmán az államvallás. A muzulmánoknak (mint a zsidóknak is, ld. Mózes kveit) a disznó tisztátalan állat, húsát nem eszik, nem tartják. Ha kiirtják a malacokat, semmit se veszthetnek.
A keresztény kisebbség számára a malac nem tisztátalan állat (ld. pl. ApCsel, Péter látomása); tartják, hízlalják, megeszik. Ha kiirtják a malacokat, van mit veszteni, pl. a minimális költséggel megtermelt húst.
Ehhez nem kell közgázérettségi. Persze ezeket a pontokat mások is összekötötték. [cikk]
"Kopt vallási vezetők ugyanakkor támogatják a kényszervágást, mert így szerintük nem lehet majd a keresztényeket okolni az esetleges fertőzésekért."
Vajon milyen lehet a valós helyzet, amikor ezzel kell védekezni és megmagyarázni az ellenséges intézkedéseket a közösségnek? Tessék behelyettesíteni a példát más országokba, más közösségekbe, más korokba.
Tuesday, 5 May 2009
2009. május 7, csütörtök, előadás
Május 7. 17 óra, Cella Septichora Látogatóközpont
"Az elfeledett védőszent"
Tóth Péter, egyiptológus, vallástörténész előadása
Magyarország védőszentjeinek általában Szent Istvánt vagy Lászlót, illetve
az Árpád-ház más szentjeit szokás tartani, az azonban kevésbé közismert,
hogy az Árpád-háziak mellett korábban még sok más szentet is az ország
patrónusai között tartottak számon. Ezen, mára már elfeledett védőszentek
közé tartozik a 3. századi görög vértanú, Szent Demeter is, akit a magyar
egyházi hagyomány évszázadokon keresztül, mint az ország mennyei
védelmezőjét ünnepelt. Mi kötheti a főleg görög és szláv egyházakban
ismert vértanút Magyarországhoz? Hogyan lett az ortodoxia egyik
legnépszerűbb katonaszentjéből Magyarország patrónusa, s miképpen vált a
20. századra az ország elfeledett védőszentjévé? Igaz-e, hogy a 3. századi
vértanúnak köze lenne a pécsi ókeresztény sírkamrához? Vagy talán éppen
ebben rejlik a megoldás a vértanú és Magyarország kapcsolatának
problémájára? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az előadás, s bemutatva
a középkori magyarországi irodalom és liturgia Szent Demeterrel
kapcsolatos emlékeit, egy különleges középkori magyarországi legenda
vizsgálatának segítségével feltárja, hogyan és miért lett Demeterből
országpatrónus, s hogy a 17. századtól miképpen vesztette el végleg e
szerepét, s lett egy egyszerű október 26-i névnappá, amely a nyugati
országok közül csak Magyarországon ismeretes.
"Az elfeledett védőszent"
Tóth Péter, egyiptológus, vallástörténész előadása
Magyarország védőszentjeinek általában Szent Istvánt vagy Lászlót, illetve
az Árpád-ház más szentjeit szokás tartani, az azonban kevésbé közismert,
hogy az Árpád-háziak mellett korábban még sok más szentet is az ország
patrónusai között tartottak számon. Ezen, mára már elfeledett védőszentek
közé tartozik a 3. századi görög vértanú, Szent Demeter is, akit a magyar
egyházi hagyomány évszázadokon keresztül, mint az ország mennyei
védelmezőjét ünnepelt. Mi kötheti a főleg görög és szláv egyházakban
ismert vértanút Magyarországhoz? Hogyan lett az ortodoxia egyik
legnépszerűbb katonaszentjéből Magyarország patrónusa, s miképpen vált a
20. századra az ország elfeledett védőszentjévé? Igaz-e, hogy a 3. századi
vértanúnak köze lenne a pécsi ókeresztény sírkamrához? Vagy talán éppen
ebben rejlik a megoldás a vértanú és Magyarország kapcsolatának
problémájára? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az előadás, s bemutatva
a középkori magyarországi irodalom és liturgia Szent Demeterrel
kapcsolatos emlékeit, egy különleges középkori magyarországi legenda
vizsgálatának segítségével feltárja, hogyan és miért lett Demeterből
országpatrónus, s hogy a 17. századtól miképpen vesztette el végleg e
szerepét, s lett egy egyszerű október 26-i névnappá, amely a nyugati
országok közül csak Magyarországon ismeretes.
Tuesday, 28 April 2009
Talált idézet
[egy vígasztaló idézet, alkalmas minden alkalomra]
Legalább két páciens a következő tanácsot kapta dr. Robbinstól: -- Szóval úgy érzi, hogy kudarcot vallott? Hát, valószínűleg igaza van. És mi abban a rossz? Először is, már régen megtanulhatta volna, hogy a sikereinkért épp oly drágán kell megfizetnünk, mint a kudarcainkért. Fel, újabb kudarcokra! De sose legyen kecstelen, szellemtelen és stílustalan. A középszerű kudarc ugyanolyan elviselhetetlen, mint a középszerű siker. Legyen nyitott a kudarcokra! Ragadja meg az alkalmat. Tanulja meg szeretni őket. Talán valamennyiünk számára ez az egyetlen mód, hogy szabadok legyünk.
Tom Robbins, Olykor a kovgörl is elandalodhat, p. 194
Legalább két páciens a következő tanácsot kapta dr. Robbinstól: -- Szóval úgy érzi, hogy kudarcot vallott? Hát, valószínűleg igaza van. És mi abban a rossz? Először is, már régen megtanulhatta volna, hogy a sikereinkért épp oly drágán kell megfizetnünk, mint a kudarcainkért. Fel, újabb kudarcokra! De sose legyen kecstelen, szellemtelen és stílustalan. A középszerű kudarc ugyanolyan elviselhetetlen, mint a középszerű siker. Legyen nyitott a kudarcokra! Ragadja meg az alkalmat. Tanulja meg szeretni őket. Talán valamennyiünk számára ez az egyetlen mód, hogy szabadok legyünk.
Tom Robbins, Olykor a kovgörl is elandalodhat, p. 194
Wednesday, 15 April 2009
Olvasók worldwide
Tuesday, 14 April 2009
Veszedelmes olvasatok 1
Elvégre az ember először olyan, mint a többiek: együtt fociznak, vadásznak gazellára, járnak diszkóba. Aztán valamelyik elkezd ezen az isten-témán gondolkozni, netán olvasni valami furcsa izéket, olyan vallásos bigyót. Aztán elkezd máshogy beszélni és gondolkodni. No ez már teljesen kiakasztó. A többiek már nemigen tudják követni. Már amikor meg merik kérdezni, mit is gondol, meg mi ez egyáltalán. És akkor kiderül. Hogy nem azt gondolja, amit illik. Vagy amit elvártunk volna tőle. Meg hogy ezt nem így kell gondolni. És egyáltalán.
A mi kultúrkörünkben a vallások, az írás és a szent írások általában együtt járnak. Mózesnek kőre gravírozták a lényeget, aztán ő is leiratta; Jézus ugyan csak egyszer írt valamit, azt se pergamenre, de a tanúságát leírták. Mohammed diktálta a Koránt. Csupa írás, csupa olvasnivaló: a megértés sokszor megtérést hoz, és a megtérés megértést. Egy hermeneutikai kör, ami már azelőtt létezett, hogy meg tudták volna nevezni az irodalomelmélészek.
Aztán ott vannak azok a nem hivatalos, de ihletett hermeneuták, akik olvassák az írást és hisznek az írásnak. És az írás olvasása gyökeresen megváltoztatja az életüket. Valószínűtlenül és veszedelmesen. Ők csak olvasnak, és megértik a szavakat. Ott állnak, másként nem tehetnek: kezükben a szöveg, szívükben a megértés -- és karnyújtásnyira a halál, ha éppen úgy alakul. És ők általában bevállalják, mert szerintük a halálnál van rosszabb is.
Jegyezzük meg itt, hogy Platón, Plótinosz, Hegel, Hamvasbéla, Eliade, Kant olvasása nemigen fenyeget ilyen veszélyekkel. Filozófiáért végül is nemigen üldöznek embereket (neoplatonikus barátomat pl. sose zaklatták világnézetéért). Meg ezek a fiúk akármilyen okosok is, kevés közük van a vallás és a hit lényegéhez (Hamvas és Eliade is csak karcolgatja). Az általuk nyújtott intellektuális kalandok a 20. században nem veszedelmesebbek, mint elbukni egy szigorlaton. Cigaretta, kávé mellé, fotelbe való olvasmányok: jó esetben finomítanak a világlátáson, rosszabban meg összekeverik, ami nem ülepedett le. Mindenesetre az okosság és a beavatottság érzését adják, ha bölcsészekkel beszélgetve hivatkozni tudunk rájuk, meg megértésük komoly szellemi erőfeszítést igényel.De nézzünk a nagyobb téttel játszó olvasók közül két kis valószinűtlen és nonkomformista csapatot, akik közösségi szinten vállalják be a rock and rollt. És ráadásul úgy, hogy a többiek elsőre se lenyelni, se kiköpni nem tudják őket.
1) Az abayudaya törzs. A 19. század végén Afrikában egy katonai főnök keresztény hitre tér. Ami még nem csoda: Anglia gyarmatosít és angol misszionáriusok hirdetik a kereszténységet a pogányoknak; a kereszténység felvétele új és hatalmas szövetségeseket jelenthet egy törzsi politikusnak. Aztán jobban megismeri az Írást; megtudja, hogy az öt mózesi könyvben leírtakat csak a zsidók tartják be, és 1919 körül elhatározza, hogy innét kezdve ő és követői zsidók lesznek.
Miközben ők igazi afro-afrikaiak. Ugandában, ahol legfeljebb muzulmán és keresztény misszionáriusokkal találkozhattak. Úgy is lett: kialakult egy biblikusan judaista közösség, aminek sokáig az Ószövetségből rekonstruált valláson kívül semmi köze nem volt a zsidósághoz. A 70-es években, Idi Amin uralkodása alatt a zsidó vallás gyakorlásáért halál járt. Ekkor titokban gyakorolták vallásukat (mármint azok, akik félelemből nem tértek át muszlim vagy keresztény vallásra). Most már jól vannak.
2) Messianistic Jews. A mai Izraelben élő zsidók. Teljesen zsidók. Annyira azok, hogy még csak "lezsidózni" se lehet őket. Naná, hogy héberül olvassák az Ószövetséget. És arra a meggyőződésre jutnak, hogy a próféciák által megjövendölt Messiás eljött. Ráadásul egy bizonyos Jeshua személyében, aki Isten Fia volt. Ráadásul az evangéliumok róla szólnak.
Hoppá.
Ezek a nézetek meglehetősen problémás nézeteknek számítanak arrafelé. Ők ugyan nem tartják magukat kereszténynek, de az ortodox zsidók ezzel gyalázzák őket (ld. a filmen). Meggyőződésük miatt számos kellemetlenségben van részük. Például azt hazudják róluk, hogy zsidó gyerekeket rabolnak el és megkeresztelik őket; olykor bedobálják az ablakaikat kővel, olykor elégetik az Újszövetséget (Shabbath 116a?!) ésatöbbi. Filmek itt és itt.
Subscribe to:
Posts (Atom)
