Discovery consists
of seeing
what everybody has seen
and
thinking what nobody has thought.*
of seeing
what everybody has seen
and
thinking what nobody has thought.*

*Albert Szent-Györgyi in Irving Good, The Scientist Speculates (1962)
[nescioquid puerile] (2008-2013) / "Hova megyünk, nagyságos uram?" (2017-)



Tapolca az első jelentősebb település. A város közepe, a Malom-tó, az 195o-es években.
Tapolcáról Szigligetnél lehet elérni először a tópartot. Kilátás a szigligeti várhegyről. A kép középpontjában a szentgyörgyhegyi olaszrizling termőhelye.
Egy másik várhegy a régióból.
Badacsony, vasútállomás. Mögötte a fasorban büfésor, ahol drágán lehet hekket enni, helyinek mondott borokat fogyasztani.
Felmászva a hegyre, alighanem a Szegedi Róza-ház teraszán, a 45 előtti időkben. Ilyen panoráma, ilyen szögben, ilyen magasról a tóra máshonnan nincs.
Ugyanott, talán egy rendszerrel később. Csíkos abrosz. A háttérben Fonyód páros hegyei.
És ez talán már a déli part, bár inkább egy újhullámos francia film díszletének tűnik. Akkor még új volt a világ.
Viszontlátásra!
Jaj. Megnőtt az ecetfa az udvaron, igen, tudom. Akkor fogjunk hozzá. "Szeretem a mindennapi kihívásokat". Szereti a halál.
Két staffázsalak a tájban.
A kanti fenséges-fogalom egyik hiányosságának tartom, hogy nem tudja kifejezni azt a rokonjellegű tapasztalatot, hogy a hegy mögött van egy másik hegy, amögött egy másik és így a végtelenig, illetve (illetve!) amíg a hátunk mögé nem érünk. Sajnos a kanti fenséges meglehetősen limitált fenséges.
Az asztalok bizonyára zöld zománcfestékkel vannak festve. Csak egy papírhuszasom van, amit nem akartam felváltani.
Madame Bovary a déli verőn.
Budapest Weltstadt.
Perspektivikus rövidülés.
Ha nem lenne fekete-fehér film, sose tudnánk meg a valóságnak azt az apró részletét, hogy a libák ennyire jól visszaverik a napfényt -- szemben minden más elemmel a képen.

